4 évszak

(Vers Sarusi Mihálynak)

1.

Kék pillangó békatutajra ereszkedik éppen.
Nem locskol hullám sem a széltől, s még a hajótól
Sem, – Badacsony fele rég ment. Kisfiu épit iszapból
Várat a parton, csöppen a fal, híd ujja hegyéről.

Lásd, azt hittem balgán, én legalább e bazaltra
Szépen emelhetek annyit, mennyit a hit föl a hegyre.
Jó, ha van egy kápolnavirága a szép szerelemnek.
Temploma? Omlik az unt sár. Mást játszik a gyermek…

2.

Őszi vizek tükörén úgy ring halovány lila felhő-
bárány, hogy vele úszik a rózsaszin alkonyi égbolt.
Menny fele ugrik a testes amur, mint delfin a habból,
S így követ engem. Utolsó járat idén e hajónk már.

Ágyő, ott a fagyöngyök a nyárfán távolodóban,
S mind közelébb jön a túlpart, lám, a Fülöp-hegy opálja.
Sárga-piros levelű lesz majd a szömörce s a szőlő.
Kéklik még kicsikét, és lódul a lánc a molóhoz.

Oldal: 1 2 3

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.