Az égi tanonc

– rec. – triptichon Vasadi Péter költészetéről –

I.
1987.

Fényromok

    Már öltözetében is szép ez a könyv. A hófehér borítólap. Azon a tintagyalázta cím alig kibetűzhető szava ezüstlik fölfelé: f   é   n   y   r   o   m   o   k. Szebb és beszédesebb címet aligha találhatott volna Vasadi Péter új verseinek gyűjteménye elé. A költeményekben megszentelődnek életünk esendő közhelyei, a kidőlt vörösbor, az odasült kávégumi, a kimondáshoz elégtelen szavak. A fényromok szóösszetétel ezt szimbolizálja.
    Vasadi Péter tárgyias-szakrális költészetébe úgy érzem legigazabban Vattay Elemér Pierre Emmanuel ars poeticájáról való elmélkedése vezeti be az olvasót. Emmanuel világának három sarokköve: szimbólum; töredék; közhely. A szimbólum-hoz nem kell magyarázat, a képzettársítás minden mű alapja. A töredék-en nem a mesterkélten, szándékosan szét- és darabokra tördelt művet érti, hanem a nyitva maradtat, a ránk várót, a megfejtendőt (v.ö. Fény r o m o k!)… – A közhely pedig olyan emelkedettséget, a szavak olyan tisztaságát jelenti, ahol minden szó visszanyerte igaz jelentését. Hallgatlak. Nézlek. Szeretlek. Félek. Szenvedek. Vétkezem:

Oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.