Az írástudó nők állhatatossága

 avagy Keszthelyiek hódolata Szendrey Júlia poetrina előtt

 A Georgikon Kiskönyvtár sorozatának 25. köteteként látott napvilágot 2012-ben a Szendrey Júlia emlékkönyv. A szép keszthelyi kiadvány nem csupán Petőfi Sándor özvegyének állít XXI. századi emléket, de a rá emlékezők tanúsága szerint önerejéből, tehetséges és vonzó alakjának finom rajzából is egy halhatatlan kedves lénye áll előttünk, akit emberi s írói értékeiért sem szabad felednünk. Nem is bánom, hogy elfogultságomnak a bevezető sorokban hangot adok, s nem mérlegelek, mint annyian, ha klasszikusaink múzsáiról van szó, akiket vagy bearanyozunk, vagy pedig bekormozunk. Az utókornak ezt a fajta, nem egyszer elsietett ítélkezését bizonyítják azok a Csinszka-portrék is, amikkel óhatatlanul nagyban befolyásoltak a monográfusok minket. Ilyen értelemben komoly felelősség nehezedik mindenkire, aki illúziót rombolna, eszményítene, vagy éppen pontos szeretne lenni, hogy képes-e a múltból nagyjaink igazi alakját ébreszteni? Hogy – Ady Endre szavaival élve – ne foghassa el a föltámadás szomorúsága mindazokat, akiknek szellemét megidézzük. Keszthelyen nem kevesebbre vállalkozott a szerkesztő páros: Tóth Éva és Lukács Gábor, valamint velük együtt a Szendrey Júliára emlékező Cséby Géza, Keszey Beáta, Kocsondi József, Petánovics Katalin, Ratzky Rita, Vári Andorné, Veres Ildikó és Wernitzer Julianna.

Oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.