Az utolsó vándorköltő Tapolcán

Berda József utolsó, saját maga által is szerkesztett verseskönyve, az Égni! Elégni! című kötet 1964-ben jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadónál. E kiadvány 308. oldalán található az a bélyegnyi költemény, amely egyike a Tapolca melletti Szent György-hegyről küldött halhatatlan irodalmi postáknak. Hogy a tapolcai s a versszerető Olvasók fogalmat alkothassanak e négysoros szerzőjéről és a művet övező keletkezési körülményekről, ahhoz okvetlen tudnunk kell azokról a becsülésekről s baráti gesztusokról, amelyeket Berda a Balaton-felvidéken kapott az itteni emberektől.

Fonay Tibor Révfülöpön nagyra értékelte Berda József szabadságvágyát és szegénységpártiságát. Az újpesti Szent Gellért utcában volt egyetlen szobás lakása, ahonnan – Fonay halmozásával érzékeltetve útját – elbarangolt, elbolyongott, elcsavargott, elzarándokolt egészen a Balatonig. „így lett részese vidékünk életének is. Törzshelye ugyan a Pilis, de vidékünkhöz sem volt fukar. Monográfusa, Vargha Kálmán írja róla, hogy 27 esztendőn át volt ágyrajáró özvegy Pákozdi Damasztinnál. Szállásadónője 1959-ben hunyt el. A kapzsi rokonok örökség gyanánt elvitték Berda szobájának bútorait, még ágyát is. Nem véletlen, hogy ezek után szívesen tartózkodott vendégként a költő olyan vidéki intézményekbe, ahol lakni és írni egyaránt lehetett. A szigligeti alkotóházat többször felkereste, tapolcai barátait nemkülönben. Az alkotóház emlékkönyvében található sorai 1965. május 27-i keltezéssel”:

Oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.