Balla Emőke kezéhez

Ha Szilvesztertáján a humorról vallhatok, akkor az első mondat gyerekkorom komikusáról szóljon, Chaplinről. Tőle először nevetni majd tűnődni tanultam. A fekete-fehér filmkockák gegjeit aligha kellett volna magyaráznia, de igen elgondolkodtatott a következő vallomásával: Az élővilágban az állatok sem, csak az ember tudja egyedül azt, hogy meg fog halni. Mégis az ember képes egyedül nevetni. Megnevettetni az embereket tehát annyi, mint elterelni figyelmüket a mulandóságról. Valahogy így hangzott felfedezése és intelme. Igyekeztem megszívlelni ezt a tanítást. Ugyan a klasszikusok közül még a gyakorló melankolikusok is erre a következtetésre jutottak, önmagukkal szemben is. Még Hermann Hesse híres hőse, ama pusztai farkas, szintén humorral próbálta enyhíteni a szorongásait. Tudjuk, mihelyst feljöttek a világháború után a pestiek a légoltalmi búvóhelyekről, máris vicceket gyártottak. Nem cinizmusból, hanem életszeretetből. A rettenet és a nevetés viszonya szelídebb és közelibb annál, mint ahogy a paradoxonokban látjuk két dolog között a szakadékot.
De nem akarok okoskodni. Legföljebb filoszbuzgóságom lapoztatja föl velem egy vidékünkön született költő verseit. Nagy László könyvét ütöm föl, a vége felé. Még Latinovits-siratójában is a végzetes szóra (vonatok) azt rímelteti kancsítva, hogy mosolyt von a tök. Ahogy kineveti chaplini értelemben a halált! Istenem, de jó! Íme a hiszékeny haramia sírfölirata: Szép volt baltám, szép a nyele, / Rútul széjjel vágtak vele. ((Megjegyzem, e tréfás epigrammának van egy Weöres Sándori, korábbi változata: Bábota Szilveszter, kunságszegi oskolamester: / játszi szerencse után fejsze ütötte kupán. Ennyit meg a pedagógussorsról.)) Szilveszter, Szilveszter… Nem véletlen az sem, hogy Nagy Lászlónak, e szigorú szavú embernek a családjában a humorra érzékeny atyafiak születtek. Nem kisebb személyiség és tehetség, mint Hofi Géza. Hogy vártuk minden óévbúcsúztató TV-műsorban a számát. Minden nyomorúságunkon, bánatunkon, kudarcunkon, hülyeségünkön a legtisztább szívvel röhöghettünk könnycsordulásig, mint mikor a moziban Chaplin cipó-cipői láttán harsogott az egész iskola… Most is itt Tapolcán, zánkai tanítványaimra s a közelállókra gondolva szüleim mellett várom a szilveszteri éjszakát. A legmodernebb időket írjuk, új aranyláz korát. Van videóm, Hofi-kazettám, mosolyom is van, polcomon Nagy László kötete, minek lapjait Mindnyájunkért a következő vershez forgatom:

Oldal: 1 2

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.