Huszár

Diszel -1848

Kedves Diszeliek! Ünneplő Felebarátaim!

Most úgy szeretnék naív áhitatot
Forró bajtársak tűzhelyére vinni.
Mikor a tűz már őrséget is kapott
S nehéz esztendők lobja végre süttet.

/Ady Endre: A tűz ünnepén/

A diszeli temetőben megannyi honvédsírral találkozhatunk, ha a tél múltán koratavasszal arrafelé sétálunk. Emlékükről leolvad a hó, s fejük fölött eltűnődhetünk hajdanvolt szívük dobogó tüzéről. Mert hogy 1848 márciusa óta az ő vérük pirosa meg a forradalmak színe egyet jelent képzeletünkben. Petőfi napján, 1848. március 15-én is megtörtént, ami népünkkel évszázadonként csak egyszer szokott: kiegyenesedett, fölemelte a fejét, s nemet mondott a rabságban tartására, s hirtelen minden megalázott honfitársára mint atyafiára, embertestvérére egyformán gondolt. Kik voltak ők? Diszelben domborulnak sírjaik. Hangodi László történész készítette az eleddig legpontosabb lajstromot a diszeli hősökről: összesen negyvenhatan lettek önkéntes jelentkezés vagy sorozás útján a honvédsereg valamely alakulatának tisztjei, altisztjei és közvitézei. 46 férfi egyetlen faluból jó ügyre szövetkezik… Böcskey János, Farkas József, Németh János, Nyitrai József, Szabó János és Varga József nemzetőrök neve sose hulljon ki emlékezetünkből, miképpen a tiszteké, altiszteké s a többieké sem. Bán Sándor százados és Poklestelki Ács Ferenc hadnagy számára is legyen könnyű e tavaszi föld, mivel bátrak voltak, mikor bátornak kellett lenniük, s bölcsen gazdálkodtak s éltek holtukig a megtorlást, az önkényt majd a kiegyezést követően, akkor, amikor a leghősibb föladat már az volt, hogy a lehetőségek szerint értelmesen és szépen éljenek emberként, magyarként. A XXI. század kis települései közül ma vajon hányan volnának? Mert akkor 46-an voltak! Lennénk-e ennyien manapság, akik emígy sóhajtanának föl egyszerre, szövetkezve, testvériesülve? –

Oldal: 1 2 3 4

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.