Égszínkék ceruzarajz Gárdonyi Gézáról balatoni háttérrel

A köztudatban Gárdonyi Géza hírnevét az Egri csillagok című örökbecsű regénye őrzi. Az olvasók óhatatlanul Eger városával azonosítják a szerzőt, ha már múlhatatlan emléket állított a hős védőknek, akik a töröktől saját hazájukat és Európát oltalmazták. Azonban mi, dunántúliak is magunkénak vallhatjuk Gárdonyi Gézát. S nem csupán szülőhelye, a Fejér megyei Agárdpuszta okán. Édesapja, lakatoscsalád sarja, nyugtalanul keresi helyét és megélhetését az országba. Somogyban Kilitin is élnek, a helyi malom gépésze Ziegler Sándor. Édesanyja, Nagy Teréz pedig szőlősgyöröki. Várkonyi Nándor szerint az író tőle örökölte – genetikai értelemben is – arcvonásait, alkatát, kisnemesi kultúráját s dunántúliságát. (Olvasható Várkonyi Dunántúli költészet című tanulmányában, amely a Dunántúli Szemlében jelent meg 1940-ben. 386-387. p.) Szőlősgyörökön a családi ház még akkor is megvolt, amikor Gárdonyi Szegeden újságíróskodott. Csak akkor adják el a somogyi családi fészket, amikor a regényíró végleg Egert választja élete második felének helyszínéül. Várkonyi idézett tanulmányában olvasom, hogy Göre Gábor figuráját („akiben mindenki alföldi zamatot érez”) egy somogy megyei kovács alakjáról mintázta.

Oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12