Hozott Isten, Szent György-hegy…

Apámlehetne ember. Káptalantótiban a piacon találkoztunk. Édesapám sírja egy-két kőhajításnyira volt csak. Feltűnt, hogy különösen szépen beszél magyarul. Mintha egy Márai-regényből lépett volna elő. Bemutatkozott: Bérczy József vagyok. Nem emlékszem, hogy doktorságát is említette volna. Megtudtam, hogy Skandináviából jött. Persze innen, az anyaországból indult 1956-ban, Győrtől gyalog a határon át – igen fiatalon. (Tiszaföldváron született 1940-ben.Tizenhatesztendősen pesti gimnazista, amikor ott érte a forradalom kitörése, amit azóta is Tisztító Viharnak mond. Az ő édesapjának Visegrádon van a sírja, szó szerint egyetlen kőhajításnyira Áprily Lajosétól.)

A tóti piacon kapható könyvek közül nemes ízléssel válogatott. Horatius verseit kereste, s Illyés Ebéd a kastélyban című prózakötetének örült meg. Norvégiában, az oslói Carl Mayer-féle könyvesboltnak magyar osztálya is működött, a hatvanas években ott is megvásárolhatók voltak Illyés könyvei. Járt néki a Kortárs és az Új Írás. S előfizetője volt még a Tiszatájnak, a Korunknak és az Igaz Szónak is. Utóbbiakhoz azért ragaszkodott, mert utolsó itthoni vakációja – a viharokra emelt nyárderű – alatt a brassói magyar gimnázium látta vendégül iskolatársaival egész hónapon át egy csereüdültetési program keretében. (1976-ban Sulyok Vince is magyar folyóiratot olvasgatott Északon, mégpedig a kolozsvári Utunkat, Honningsvag kikötőjében egy víz fölé kiszakadó rámpán…)

Oldal: 1 2 3 4 5

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.