Kerék Imre: Németh István Péter: Gyöngytár és teklatéka

Ferenc volnék. És született francia.
Párizs, azaz Potoise lelencfia.
Árva gigám, ha hurok nem ereszthet,
Nehezled majd hátsóm, fokhagymagerezdet.

          (Villon-érem)

Hosszan sorolhatnánk még a megszólított, megidézett, Némethnek különösen kedves elődöket: Ányos Pál, Egry mellett Pierre Emmanuel, Po Csü-Ji, Wihelm Busch, Puskin nevét említve csak ezúttal – ezek az opuszok sokkal többek puszta tisztelgésnél, itt Németh legsajátabb ihlető vonzalmai, érdeklődésének irányjelzői villannak fel, bennük sajátosan egyéni megformálásban magáévá hasonlítja a mester-elődök művészetének lényegét, máig szóló érvényű üzenetét. Egyhelyütt Kosztolányi boszorkányos rímbűvészetét idézően verseli meg például a Káli medencét, „szerelmes földrajzának” kitüntetett részeként:

Neve is véletlen szerencse, adoniszi sor:
KÁLI MEDENCE.
Körben bazalthegyek, hűlt kemencék,
Nézik, mint melencét.
Majd rákattan a korom éj, akárha szelence.
Ő nékem a szépség, miképpen másnak velence.

          (Tá-titi-tátá)

Oldal: 1 2 3 4

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.