Kerék Imre: Németh István Péter: Gyöngytár és teklatéka

Szemmel-szívvel lapozgatva könyvében, megtapasztalhattuk témagazdagságát, változatos formavilágát: Németh istván Péter mindent tud a költői mesterségről, nyelvről, ritmikáról, műfajokról, amit érdemes, amit hasznosítani képes. Színek, ízek, illatok elevenülnek eszerszínű palettáján sorainak, érzékletessége, plaszticitása, hangulatfestő ereje megejtő, már első olvasásra bűvkörébe vonja olvasóját.
    Néhol epigrammatikus éllel szól közelmúltunkról, jelezve mintegy, hogy szemmel tartja a társadalmi-közéleti változásokat is:

Hát végül senki, semmi sem marad?!
Az ember ily magányosan oson ma.
Nincs munkásosztály. Nincsenek szamarak.
Kikkel menjek a paradicsomba?

          (Polaroid a kilencvenes évekből)

Másutt az elmúlásról is van szava, mintegy életfilozófiájának részeként, mindannyiunknak szóló vigaszul, biztatásul:

A halálfélelmet is meg lehet szokni.
Előbb-utóbb tán el is marad.
Lényeg, hogy egy tiszta pár fehér zokni
Mindig legyen a párnád alatt.

(Anyám öccse tanít)

Oldal: 1 2 3 4

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.