Remény, kézírásban

Németh István Péter műfordításai egy aprócska kiadványban

„Csendben alkotó, intim lírai alkat, ritka egyéniség a mai csúnya, könyöklő világban”

    Tapolca (té) – Csomagot hozott a posta, még a múlt év végén. Kicsinyke füzetecske lapult benne, apró betűkkel teleírott, amolyan „kisdednyi” apróka ajándék, a Tapolcán élő Németh István Péter költő, műfordító gyöngybetűivel, verses üzeneteivel.

    Németh István Péter csendben alkotó, mondhatnánk a “belső szobába” húzódó-menekülő intim lírai alkat, ritka egyéniség a mai csúnya, könyöklő, a Parnasszusra törtető, vagdalkozva-gúnyolódó, hangoskodásával, káromkodásával önmagát kioltó, kifordult világban. De ő nem veszi fel a kesztyűt, amit a mai művészeti trendek diktálnak, inkább visszafordul a 18-19. század német, olasz és magyar költőihez, és adventi meg húsvéti, meg Csokonai-irkákat ír. Az irkaműfaj intim műfaj, személyes műfaj, lélektől lélekig terjedő. Tőlem-Neked szóló. Személyes üdvözlet, sőt személyes üzenet. A kis példányszámú kiadás lehetővé teszi a bensőségesség megőrzését. Ezt erősíti a sorok kalligrafikus, kézírásos esztétikája. Hogy a mostani Adventi irka címében mennyire nemcsak a naptár szerinti adventről üzen az olvasóinak, azt mi sem bizonyítja ékesebben, hogy például Batsányiné Baumberg Gabriella egyik versének németből való “átköltése” a farsangi bálozás hangulatát idézi meg, Georg Traklnak ás Rilkének a tájhazát ízlelgető költeménye pedig éppenséggel az őszt, Aldo Palazzeschinél az arany fény ragyogását, Hermann Hessénél pedig a nyár mézillatát.
    Valamilyen értelemben azonban mégis adventiek ezek a lírai üzenetek, szelídségükben, tisztaságukban, egyszerűségükben, vagyis lelkiségükben. Mondhatnánk tehát, lehetne az irka címe akár Örök advent is. Mert a szerző szeretne átmenteni adventből s karácsonyból egy csipetnyit, egy imányit az év minden napjára mindenkinek. Ezt érzem az irka vezérfonalának, a válogatott lírai anzix, a szerző műfordítás-sorozata mottójának. A Kisded él, itt van közöttünk, bennünk – mintha mondaná Trakllal, hiszen az estében is megtörténhet, hogy a holdfényben “egy halottsárga Kőbe-zárult kék-virág suttogásba kezd”, hogy a szeles-holdas éj “Ezüstöt fuvall a nővérke hajába”, vagy Eichendorffal, hogy a csók közben “Ma is földön a menny”. Sőt Theodor Storm esetében egészen pontosan a születés, a gyermekszeretet, az angyalok figyelme kísérte ringató melegség idézi meg a betlehemi jászolélményt. Goethénél pedig már karácsony és húsvét párhuzama is megtalálható, a bölcső és a koporsó gondolatában, s a Mária-éneket idéző Trakl-versben már benne van mindannyiunk édesanyjának, a magzatját szíve alatt babusgató örök anyának a fájdalmasan boldog imádsága is. A költemények sorát játékos gyermekrajzok és bájos illusztrációk (Mészáros Róza és Mészáros Erzsike munkái) vezetik be és zárják.

Oldal: 1 2

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.