Széchenyi István

Kedves Olvasóim!

    Minden esztendőben, Szent Mihály havában, a szüret-elő hevében Széchenyi István születésének napjáról akár közösségben, akár csak szobámban magam, de megemlékezem. Mára, 2001. szeptember 21-ére egy kiadványt veszek kezembe, hiszen csupán egyetlen alkalom, amoly apróka apropó kell, hogy a zseniális grófot, a gondolkodót , ama legnagyobb magyart, az álmodót és egyben a leggyakorlatiasabb cselekvő férfiút egész alakjában megidézhessük.
Kezemben a Műszaki Könyvkiadó Magyar feltalálók, találmányok című sorozatának Széchenyi-füzete, mit Gajdos Gusztáv írt s Gazda István professzorurunk lektorált. Mérete egy útlevélnyi, hát próbáljunk meg általa szétnézni egy élet tájain, a XIX. századi Magyarország és Európa, valamint a byronian kitáguló nagyvilág szárazföldjein, vizein.
A korát megelőző országépítő, az országépítő, kitől elmaradt saját kora(még pontosabban így, Csoóri Sándor szavaival) a következő önéletrajzi summázatával lép elénk a köny első lapján:
A kevés, mit végbevittem: kötelesség. Elmulasztása szégyen és gyalázat lett volna, ám teljesítése sem érdemel dicséretet.
Nézzük csak annak a kevésnek csak töredékét, ma csupán azokat a cselekedeteit, melyeket mint műszaki érdeklődésű emberfő hazája javára vitt végbe, s megértjük az önmagához szigorú, hazájához pedig akárha legnagyobb szerelméhez gyöngéd férfit, s nyomban megsejtjük aranyforintokon túli gazdagságát is.
Többször járt Angliában, az ipari forradalmak hazájában, de nem csupán azért, hogy kedves poétáit olvassa eredetiben. Meghökkentő még mai korunkban is, amiben szélesvásznú és színes új eposzok születnek hősökről, akik egy-egy tudományos felfedezést, találmányt, mikrochipet stb. életük kockáztatásával juttatnak el hazájukba. Attól, hogy a gróf még jó ügyért sem cselekedett becstelenül, számomra története annál lélegzetvisszafojtóbb képregény a múlt századból. Nem játszotta el az ügynökök és az ipari kémek kétes, híres-hírhedt szerepét. Íme a gázfejlesztő készülék ki-nem-csempészésének sztorija Naplójából, 1815-ből: Volt egy modellem arról a gázmasináról, mely nagy költségembe és fáradságomba került és csak erős akaratom és kitartásom volt képes előteremteni. Most az áthozása volt legfőbb gondom, s megvallom, aggodalmam is, a gépeknek ily módon való kivitelére halálbüntetés lévén kiszabva. Erre azonban semmiképpen sem akartam rászolgálni és nagy nyíltsággal láttam munkához…
40 évvel később, de kigyúlnak a gázlámpák Pozsonyban, Pesten a Józsefvárosban és Temesváron.
Az első hazai gőzmalom Sopronban kezd el működni, szintén a gróf angliai tapasztalatainak hála, s persze fővédnökségével. A Széchenyi-álmodta Pesti Hengermalom épületeit Hild József tervezi meg, gépeit Ganz Ábrahám szereli föl. 1837-ben nagycenki birtokán a fonoda gépeit is gőzgép hajtja. Majd a Dunán jelennek meg a gőzös hajók: Bécstől Konstantinápolyig hogy összekössék nyugatot kelettel. Széchenyi a még szabályozatlan Dunát járja egy lélekvesztőn, az Al-Dunát, hogy szabályozza, a Vaskapuig. Ahol a folyó kanyarulatait átvágni kell, ott átvágatja, ahol kikötőt kell építeni, ott a Vidra nevű kotróhajója tűnik fel. Az óbudai hajógyár öblét is ő készítteti. Ma szobra áll itt. Megvalósítja, hogy Bécs és Pest között naponta járjon menetrendszerinti hajó. A rakpartot is kiépíti ehhez. Majd ugyanezt a munkát a Tiszával is folytatja. Gőzösöket indít itt , a Balatonon is, hisz Kossuth holt tengernek látta és nevezte szép tavunkat. Nem maradt holt tenger a Balaton. 1847-től (ekkor nyaral Garay János Füreden, s ír ünneplő epigrammát a balatoni hajózást megindító grófhoz) 8 balatonparti kikötő közt közlekedik hajójárat.
Ha gőzös? Akkor a mozdony is. Széchenyi István az egész ország területére Pest-Budáról sugarasan kiinduló vasútvonalakat álmodik. S így is lesz 1850-re.
Városépítőként a Lánchidat és a Várhegy-alagutat építi meg.
1825-ben, felajánlva birtokainak egy esztendei jövedelmét, Akadémiát alapít.
1827-ben a pesti kaszinó részére 10 szobát bérel. (E helyiségekben hoznak határozatot a magyar urak a lótenyésztésről többek között. 1828-ban jelenik meg Lovakrul című könyve.)
Ért a bankügyekhez, Hitel címmel olyan nemcsak közgazdasági könyvet írt, mely Németh László szerint még egész nemzetünk karakter-ábrázolásának is beillik. Nehéz fölsorolni is, mi mindent köszönhetünk a grófnak. Katzler litográfiáján Széchenyi alakja köré szám szerint 14 létesítmény fon koszorút. Ezekről szól Gajdos Gusztáv könyvecskéje is.
    Ma, amikor nincsen Nemzeti Színházunknak épülete köztudott, fölrobbantották a metróépítkezés ürügyén annakidején -, gondolunk-e a Duna parti állandó, magyar színház tervére? Mert mindent el kellett volna már végeznünk az ő terveiből, figyelmeztessen ez a fájó hiátus azokra a nem tárgyiasítható álmokra, gyönyörű eszmékre, hazáról, haladásról, tejtestvéri népekről, emberi jóságról, országos testi-lelki nyavalyáinkat csitító kegyelemről, amik után olyannyira áhítozik jobbik részünk!

Oldal: 1 2

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.