Szép megtörténtjeink, amik nem írják csak úgy maguk…

(Kardos Gy. József: Szép Szabó Klára című regényéről)

    Romantikus regény – hirdeti műfaját a könyvborítón előre az író. Bizony, nem igen vettünk mostanában a kezünkbe kortárs szerzőtől hasonlót. Egyáltalán, van-e még romantikus roman, vagy annak csupán a paródiája, pastich-a önthető ki regényformába napjainkban. A válaszért végig kell csak olvasni Kardos. Gy. kötetét. Nem unalmas tevékenység, írom le, miután megtettem, s szeretném, ha ez mindenféleképpen dicséretnek hangzana. Mert úgy gondolom. (A balatonboglári strandon értem a könyv végére, egy szuszra, amíg köröttem a napozó lányok meg épp Tifanykat s egyebeket bújtak.)
    1990-ben a költészet napján Veszprémben Mányoki Endre irodalomtörténész azt jósolta, hogy a közeljövőben, amely éveken most már túl vagyunk – megszaporodnak azok a prózák, melyek szép rendben történeteket fognak elmesélni, hisz a tilalmak hátramaradtak. Mindenki majd elmondja a vele vagy családjával megesett élményeket, traumákat és kis csodákat egyaránt. Bizony, lehetett volna így is. Ám nem lett. Még az úgynevezett posztmoderntől sem jött meg a mesélőkedve, sajnos, azoknak a tollforgatóknak, akiknek regény, novella, vagy bármely hangú s terjedelmű elbeszélő írásmű a kenyerük, kedvtelésük, kényszerük. Márpedig helyettük nem végezheti el a megannyi s mert éppen személyes sztori megörökítését senki. (Mányoki Endre pedig a kevéske kivételek számát gyarapította a 90-es évek első felében az Új Magyarországban hétről hétre közreadott (rendhagyó, nem is a szakma értelmében vett) pályája emlékezetében.
    Ezért is üdvözlendő, hogy Kardos Gy. József immár nyugdíjasan örömére írta meg első könyvét. Batári Gyula emígy már megtette: … első kisregényének érdekessége abban az írói magatartásformában rejlik, amely fölvállalja a hagyományos elbeszélő próza legszebb, legemberibb, legmaradandóbb szemantikai és szemiotikai értékeit. letűnt századba invitál bennünket a szerző, kifejezetten olvasmányos művének régies nyelvezete is szépen hitelesíti az időutazást. Olcsó és semmitmondó moralizálgatások helyett a korhű ábrázolásban leledző szerelmi sejtelmekre és rejtelmekre, a narráció sodró erejére alapozza művét. Közérthetően, érdekfeszítően. Szép Szabó Klára, a címszereplő élettörténetét beszéli el a regény második része. Az első pedig mintegy megágyaz a szerelmes roman-nak, előkészíti zsánerképek, idillek, anekdoták füzérével. A kor, Dugonics András korának hangulatát kapjuk, annak is dunántúli színezeteit. A szereplők seregszemléje pedig a következő passzusban áll: A ládában a vénember legkisebb fiának a keresztlevele, amelyben még úgy áll: az 1843. december 31-én született Szabó Gábor állapottya NEMES. Mellette porosodik az öregember obsitos levele, melynek erejével Nemes Szabó Józseff Weszprém Wármegyei Nagy Vázsonyi születés, a fönnt írt Nemes Felkelő Gyalog Ezrednél mint közvitéz a’ ki az 1808-dik Esztendei Törvény értelme szerént, a Haza védelmére önként maga Személlyében, Fegyvert fogott… A regény oldalain Kardos Gy. mégsem historizál, mintha csak egy tündérmese paravánjául szolgálna a történelem. Valami időtlen szépség csillan vissza az Eger völgye s a polgárosodó Buda képeiről. A nemes jelző nem annyira osztályt, társadalmit jelent az oldalakon, hanem egy magatartást, amivel Szép Szabó Klára él balladásan, magányosan, szinte éterien a vidéki valóságban. Ezért ne várjunk igazi korrajzot a könyvtől. A romantika túlzásainak megfelelően Klára férfi-környezete olyannyira rút, mint egy eltúlzott Móricz-paródia: Este és éjjel nagyokat iszunk, hajnaltájt dülöngélünk haza, részegen berúgjuk az ajtót, elfordítjuk azt a fitykes-fütykös nemjóját a világnak meg az asszonynak, lerúgjuk, -hányjuk magunkról a csizmát, a ruhát, ledobjuk magunkat valami heverőre, aztán nagy horkantásokkal szuszogjuk ki magunkból a vödörszám vedelt szeszt. Áporodottá téve az egész házat magunk körül. Reggel fejfájással, kutya morózus kedvvel ébredünk, véres a szemünk, rekedt a torkunk az éjszakai hujjogatástól. Jaj annak a szegény ebnek vagy fehérnépnek, amelyik elénk kerül, olyt taszítunk, rúgunk rajt, hogy félóráig vinnyog fájdalmában utána. (Azt hiszem, ily sorok bizonyos negyven esztendős korszakunk lumpen-ábrázolására inkább felhasználhatók.) Klára a túlérzékenységével s minden emberi szépség utáni olthatatlan vágyódásával mégsem életidegen figura, hiszen ismeri jól irodalmunk Gozsdu és Petelei óta a neurotikus parasztasszonyokat, ismeri Németh László Kárász Nellijét s ott van Édes Anna, aki ösztönösen kapna egy finomabb közegből nyújtott kéz után a brutalizált világban. Szép Szabó Kláráért el is jön egy szellemibb létezés követe, Bertóthy, aki emberi, írói sorsát és magyarságát szépségként éli meg. A tragikus szerelem történetét idézi föl, meséli el a regény második része, amolyan megható hazai Rómeó és Júlia drámaként. Íme a szerelmesek Halottak napi párbeszéde a mécsesek fényénél:
– Érted jöttem. Eljössz-e velem?
-Megyek!
– Semmim nincs. A szegénységbe viszlek. Kitaszított vagyok.
– Én is az leszek. Megyek.
– Nem léphetem át apám küszöbét…
– Nekem sincs semmim. Csak ami rajtam van. És nem is vihetek magammal egyebet.
-Te kellesz!
– Az apám átka lesz a móringom. meg az anyám könnyei.”
Kétségtelen, hogy egy-egy ilyen, mint az utóbbi, versértékű prózasorral Kardos Gy. tán azokkal is megszerettetheti az elbeszélés-irodalmunkat, kóstolót adhat belőle azok számára, akik a mostanság divatos szerelmes-füzeteket falják, hadd ne kelljen sorozatcímeket mondanom. Könyvének legfőbb értéke, amit többre tartok a Batári Gyula által fölismert, idézett érdemnél, hogy olyan tájnyelven íródott, amin páran tudnak még szólni, s aminek rögzítése már magában amolyan leletmentés az új évezred előtt. Nem is annyira a kétszáz évvel ezelőtti irodalmi szavaink használatára gondolok (pl.: csábjelenet!), hiszen azokat bármikor elérhetjük éppen Dugonics vagy Batsányi, Ányos és Péteri Takách könyveit a keszthelyi kastély tékájában, hanem azokra a népiekre, a tájszókra, amiknek jelentését néha még a szövegkörnyezetükből is nehéz megérteni. (Tamási Áronék ezt az utóbbi esetet, mikor nincs ami megvilágítná a tájszó értelmét, hibának tartották.) A következő idézetbe szépen komponálta bele az író a zamatos, jellegzetes szókat [Meglepetésünkre nemcsak a szereplők dialógusaiban szerepelnek, hanem az elbeszélő is él velük, hősei nyelvezetéhez igazodik. Ez első hallásra szükségtelen teljesítmény, de kizárt dolog, hogy nem tudatos írói fogással van dolgunk. Hiszen Kardos Gy. által tanított anyag az elbeszélés nehézsége!]:
– A sógornak szólított valaki megemelte a poharát. Kicsit bizonytalanul igazgatta a kezében, a fele ki is lötyögött a mellényére és az asztalterítőre.
– Vigyázz egy kicsit! – dohogott a felesége, s rátörölgetett az ura göncire. Az azonban csak dülöngélt, illegette az állát, és rekedt, borfőzte hangon rikkantotta:
– Nem-nem-nem, nem-nem-nem-nem, nem menünk mink innen el, míg a házigazda minket furkósbottal ki nem ver!
– Nem-nem-nem, nem-nem-nem! – harsogta utána a többi vékonyan, vastagon.
Éles lányhangok is belefisztuláztak, meg dörmögő vénemberhangok. (kiemelések tőlem: NIP).
A teljesség igénye nélkül összeállítottam Kardos Gy. írói tájszótárából egy csokor címszónak valót (betűrend helyett az oldalakon található sorrendben):
dödörögtek, hujjantott,élemedettebb, folóvíz, bakugrós (tánc), négyderékra épült ház, királ, ládd-é, akona, (a vér) bözsdült meg, hófújátok (hófuvatok, hófúvások), zuborgás, vergölődés, lépikél, szógabíró, cipogta, eccer, anyjukommal, búsulószék, rozsólisos, Istók, Józsep, kéringél, dömöcköl, vicispány, firhangozott, illen szégyen, zsírosvéndők, mákoskópicok, tojásoszsomborok, emberizink… Akad köztük, mi csupán egy-egy hangzó tekintetében tér el a köznyelvi szavaktól, de van olyan is , mely már néprajzi ismereteket is föltételez, hogy jelentését egyáltalán megközelíthessük. Jó hogy leírta a szerző ezeket. S az úgynevezett állandósult szókapcsolatokból is találunk ízes szépeket:
Eb, aki búsul!
Na, még illen halat se fogtak a Sédbe! (utalás a fuldokló lány kimentésére)
Kölleti magát.
Arcunkra tesszük a kalapot, s fújjuk a kását… stb.

Oldal: 1 2 3

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.