Szívzubogás és márványerezet

Marton László szobraihoz
a verseket
Németh István Péter
írta

Tapolca, 2003.

Prológus

Én nem hinném, hogy túl
korán jöttem, s azt sem, hogy sokat késtem.
Csak mint részeg, ki mezítlen szobor-vállra
teríti most a kabátját, majd indul a hóesésben…

Három tapolcai képeslap
Marton László szobraival

Múltunk

A kőfalakkal elmozog a föld
(mindigre a fenti
pőre virág egyenes, a gyom!),
de görbedt csontunk is megemésztve, néha tört
cserepeit öklendi
fényre egy suta, sok száz éves mozdulatnak.
Ha edénye dirib-darabjait összerakhatom,
az a valahai balog már meg nem halhat

Pásztor-fiú

Galagonyára akasztva
már inge. Rajt csak szál glottgatya.
nagy fényt küld a Harasztra
fia után a Pásztor-atya.
Megállt, hogy marad a csorda.
Most itt. Éppen. S még nem odébb
döf botja hegyével porba
a világ origójaképp.

Oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.