T. Tóth Sándor

Tapolca, 1943 :: Tapolca, 1979

Az orvos és költő édesanyám öccse volt. Tragikusan rövid életének nem csupán dokumentumai, de tán elfogultság nélkül állíthatom, maradandó munkái is a következő versek. Őrizzük meg emlékét!

(Németh István Péter T. Tóth Sándor 60. évnapjára)

T.   T Ó T H   S Á N D O R   V E R S E I

Cannabis indica
(Allegorikus mese az emberségről)

1.

Ezerkilencszáznegyvenháromban
óriás újszülöttként születtem
az új világ, a levegő, a fény
a hőmérséklet és a zaj megzavart
pislogtam, pisiltem, visítottam
anyám sok vért vesztett miattam
így mesélik, orvos nem volt se tej, se liszt
bombák hullottak a víztoronyra
és katonák bujdostak a hegyen
én csak sírtam
a hitlerszalonna és a vodka
mit számhoz nyomtak puskaszagú kezek
kozákok, rajnai bakák – nem ízlett
anyám szalmazsákba nehezedve
kivérzetten, félig holtan, mozdulatlan
miattam sírt
szelíd emberek mellé fektettek
ő egy kicsit mozdult felém
számba haraptam vérszegény mellét
s bár semmit se kaptam, üres emlőt
megnyugvást, alvást, eufóriát
szívtam, mint kábítós a pipát
és nem sírtam, szépen megbékéltem
és anyám elájult a fájdalomban

Oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.