Sz. Tóth Gyula: Tanári notesz 7. részlet

Versbe viruló kert.

Hortulus noster (88 strófa egy kertecskéből), Németh István Péter karácsonyi kötete. A külső borítón Weöres Sándor dedikációja nyomán a kiadó által készített számítógépes grafika, Nagy Anikó kollázsával. Varázslatos. Csak tessék, tessék, itt látható a NIP-kertészet: madarak, gyümölcsök, virágok. Világi búvóhely – felnőttnek s gyereknek. Rejtezkedő nyitottság. Lepkével a világ körül, a lepke szárnya tovarepít. Ki mint él, úgy ír. Németh Pista úgy ír, mint él. Bőkezű, nagylelkű, jó szívű. Betekintést enged, kertmúzeumába hív, kalauzol, s máris elenged: repülj fecském. Csalogat, és továbblendít: nagy az én kertem, egész világ szíve dobog benne, mert a költőnek (is) dalból van a lelke. Jardin de l’âme, a lélek kertje, a tapolcai NIP-liget varázsa: nefelejcsek, rózsák, mandula, körte, mézes füge, rigó, varjúcsapat, sáskák, darazsak. Színes növénytabló és madársereg élő temploma, a szeretett lények együtt, ember a természetben: a belső borítón életük teljében a szülők, a kertecske-élet évszakos változásai során a botra görnyedő anyaalak a hátsó borítón; idejutunk mindannyian, ez a mi sorsunk, de közrefogja a lélektől táplált rügyezés-virágzás, a baráti állatkák zizegő-kurrogó vegyes kara. Ez a sorsa azoknak, akik nyitott szívvel veszik észre a köröttük élő természeti világot, azt, hogy mindent neki köszönhetnek, életet és halált.   „Hortulus animae”, a középkor végén divatos műfaj, vegyes tartalmú imádságoskönyv.

Oldal: 1 2

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.