Teleki Pál Lóczy Lajos-emlékbeszédjének margójára

A Földrajzi Közlemények oldalain 1930-ban emlékezett meg gróf Teleki Pál dr. mint Lóczy Lajos tanítványa a mesteréről. A politikus és a geográfus e soraiban Lóczyra, az EMBERRE emlékezik, s olyan örök emberi vonásokból állítja össze a tudós arcképét, amely portré szemünkbe néz, s kinek tekintete bizonnyal követni fog bennünket az újabb évezredben is, legalábbis ez a magam reménye. A Trianon utáni évtized sokkja helyett inkább férfias szomorúság és elszántság van jelen Teleki Pál írásában, amely másoknak is élni segít. Tudjuk Illyéstől, hogy vannak korok, amikor bátrabb dolog emlékezni, mint tervezni, a jövőben gondolkodni. Ezt a merészséget izmosítja Teleki Pálban az elhúnyt professzor emléke, hogy a továbbiakban tehesse dolgát, akár a reformkori elődök, példáért fordulhasson vissza a múltba. Ismétlem, 1920 és 30 között könnyebb lett volna a jövőről ígérgetni valami lelkesítőt, ahogy a politikusoknak szokása, ám Teleki Pál szívszorítóan a megélt közös élményekhez és elvégzett munkákhoz fordult, amiknek segíteniük kell a holnapokban.
    Lóczy Lajos gyermekkorából azt az egyszerre konkrét és jelképes részletet ragadja ki, ami tán a legtöbbet üzenhet:
Lóczy Lajos vidéki magyar nemes családból származott. Gyermek- s részben ifjú éveit Arad megyében, a magyar Alföld és hegyvidék határán, oly nemzetiségi vidéken élte át, ahol korán kidomborodtak és összeütköztek ezek az érdekellentétek. Meleg családi körben teltek el ezek az évek, a fián határtalan szeretettel csüngő anya oldalán. A szülőknek szép szőlőjük is volt az aradi borvidéken. A földben és a magyar középosztály, a magyar nemesség hazafias traditioiban való erős begyökerezettség, a meleg családi érzés, az anya iránti tisztelet és gyermekeinek szeretete, a szőlőkultúra iránti előszeretet, de ezen keresztül a mezőgazdasági és általában a gazdasági érdekek benső megértése végig vonul Lóczy Lajos egész életén és kisugárzik tanításaiból éppúgy, mint legbizalmasabb leveleiből.
Figyeljünk csak arra az egyensúlyra, amit a XX. században már annyiszor elveszítettünk s megkíséreltük visszanyerni: érzelemnek és értelemnek, szívnek és észnek harmóniájára, amit épségben kaphatott még meg Lóczy Lajos a gyerekkorral. Pedig nem bethleni tündérkertbe született a tudós. Milyen szép, ahogy Teleki a szőlőről, ez ősi hagyományos növényünkről ír, – nem kevesebbet vetít előre e motívummal, hogy Lóczy számára az arácsi szőlősorok is majd éppoly otthonérzetet fognak adni rendjükkel, mint az Arad környékiek hajdanán.
Lóczy Lajos édesanyjával való kapcsolatát csak Petőfi ragaszkodásához tudom hasonlítani, melynek utóbbi versekben is hangot adott. Nem kisebb érzelmi hőfokon szólnak azonban a Teleki által közzétett Lóczy-levelek szintén:
Indiából Lóczy emígy írt édesanyjának:
…kis körünk öröme akkor, amikor majd tényleg ismét egyesűlve leszünk, soká-soká zavartalanul tartson. Te nagy áldozatot hoztál nekem, amidőn távozásomba, bármily leverő volt az, belenyugodtál. Legyen vigaszod az is, hogy nekem kötelességet engedtél általa teljesíteni. Nekem nem volt szabad a meghívásra nemet mondani. Szégyenteljesebb lett volna reám nézve ez, mint a pályaválasztott katonára háború esetén futni az elől. Eddig, ha a dolgot magát tekintem, örvendenem kell, hogy jöttem. Ismételve tehát köszönet Neked, hogy itt vagyok. Hogy mindenki szeretetét, tiszteletét birom, az is a Te érdemed.
Mintha ama Jókai-hősök, a Baradlay-fiúk édesanyját látnánk a megszólítottban, aki féltené, óvná a gyermekeit, de határozottan érez és cselekszik, amikor tudja, hogy a haza számít a fiaira, minden túlzott patetizmus nélkül, magától értetődőn.
Egy másik levelét pedig már Szingapúrból datálhatjuk, melyben távoli tájon gondol a hazájára, éppen úgy, mint hajdanán Göröghonban utastársának, Széchenyi Bélának az édesapja (a legnagyobb magyar) vagy miképpen föl-földobott kőnek érezte a sorsát Ady Endre Párizsban.
Hadd idézzem előbb Széchenyi Istvánt, aztán rögvest Lóczy Lajos levelét, hogy mennyire egyforma a hangütésük, ha a hazaszeret fogja el őket:

Oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.