Templomdombi tűnődés Szent István harangjairól

A tapolcai templom fő hajóját Szent István királyunk építtette, s a Boldogságos Szűzről, Pátrónánkról neveztetett el. (A harangoknak is van palástjuk, mint a királyoknak. Arra írják az évszámukat, jelmondatukat!) Erős kezű, szent királyunk harangja szólt tehát már akkoriban is, bebarangolta a vidéket. Lóczy Lajos geográfus uram szerint a Badacsony és a Szent György-hegy szép harangalakú hegyek. Az itteni, dunántúli harangokat Győrben öntötték, hogy misére hívjanak vagy éppen temetésekre s a lélekért konganak. Húzták a harangkötelet vészben és jégverésben is. Hallja Európa a déli harangszavunkat Hunyadi János óta, kinek elpanaszolta tapolcai eleink követsége, hogy a tapolcai templomot a Gersei Pethők lerombolták 1448-ban. Aztán újraépültek megint a falak, ha lehet még szebben. A nagy harang mondta: bim-bam. Az egészen kis harangok mondták: giling-galang, vihették a távolabbi búcsúkba őket, hímzett, angyalos zászlók árnyéka alatt. Húsvét előtt pedig hallgattak a Rómába menők minden esztendőben, csak néha akadt egy-egy falubolondja, kis magyari Quasimodo, haranglovas, hogy hozzákötözze magát a súlyos fémöntvényhez, hogy megláthassa az Örök Várost a harangról. Dehogyis érintette volna bárki puszta kézzel 1743-ban, hiszen izzott a harang, mikor leégett megint a templom. Aztán újraépültek a falak, ha lehet még szebben. A nagy harang mondta: bim-bam. A kicsi: giling-galang. A harangozó évi fizetése 40 Ft volt. Megannyi valós, a mai fülnek tündéri adatot olvasok ki a kronológiákból: 1888-ban, majd 1897-ben megjavították a toronyórát. Krúdy Gyula sokszor eltűnődött a tényen: az óramutatókon a varjak, galambok délben sosem találtak helyet, hogy leszállhassanak gubbasztani.
A tapolcai templom harangját, mikor még az itteni vadgesztenyék növendék fácskák voltak, 1916-ban aláengedték, leszerelték s beöntötték ágyúnak a háborúhoz. De azért megvolt az a harang. Legalábbis Ady Endre verses könyvében, 1908-ban szerepel az Úr szoborszerű, első konstruktivista ábrázolása, a XX. századi avantgard mozgalmakat is megelőzve: Egy nagy harang volt a kabátja, / Piros betűkkel foltozott…
A megöregedett fák között 2001 augusztusában Szent Istvánt harang-alakú palástban láttatja a szobor alkotója, Raffay Béla. A krónikáinknak, a koronázási palástnak (egyben miseruhának), és a latin írásbeliségnek képeivel foltozta a király öltözetét. Nemcsak a teret töltötte el a rendületlenül szomorú-szép alakjának vigaszával, annak minden intelmével, de a szobor hangtalan hangja is rímel a templom harangkongására. Hogy élni tudjunk. Nagy László szavaival is ezért Kongnak a harangok, bongnak, tagolják az idő határtalan versét. Fölemelnek a sárból, házasítják a rongyos képzeletet azúrmenyasszonyhoz, a végtelenséghez.
    2001 augusztusában a tapolcai Templomdombon Szent István harang-palástos vállára ejti tenyerét az idő: egy aláhulló, nagy vadgesztenye-levelet.

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.