Tűnődés és vázlat a Csongor és Tünde verselése fölött

– tisztelet a 200 éves költőnek

1.
Próza és vers

“A próza is, vers is egy keverék művészetből származik: az énekből, zene és beszéd keverékéből.”
/Weöres Sándor/

Bevallom: nem tudom köztük meghúzni a cezúrát. Nem tudom, hol a súlypont, melyről bizton megállapíthatnám, – mondjuk – a verspróza mikor billen át prózaversbe, s fordítva. Mészöly Miklós 1981-ben adott egy műfajasincs kötetet a vers és próza mezsgyéjén született írásaiból.
Ám nézzünk a fogalmak finomítására évezredes példákat. A primitív népek, társadalmak szájhagyomány terjesztette vagy rögtönzött orális költészete után “Az ötezeréves sumir cseréptáblákon már olvashatunk prózát és verset; és a verssorok fölött néha hangjegy-sort látunk, amit megfejteni nem sikerült. A sumir verssorok már némi ritmikus rendezettséget mutatnak: két- vagy négy-, néha három-ütem tagúak. Ez a ritmika a sumirokat felváltó utód-kultúráknál is többé-kevésbé megmaradt, anélkül hogy tovább alakult volna; és Homérosz hexameterében a kötött vers már készen, éretten mutatkozik előttünk: az előázsiai kultúrkörben a sumir ütem-sejtés és a tökéletes görög forma közt sehol nem látjuk a közbenső fejlődési periódusokat. Ellenben a szanszkrit költészet világosan mutatja a verselés kibontakozását, a hangsúlyra épült ütemektől a metrum megsejtéséig, majd szabályos használatáig.” Weöres Sándor így vázolja föl a vers születését. Tulajdonképpen a szanszkrit verselés bemutatásakor a mai értelemben vett költészethez jutottunk el, abban a pillanatban, mikor a szöveg és az őt magában hordozó ének között a köldökzsinórt Homérosz valamelyik őse elvágta. A vers ekkor született. Az őt szülő zenei dallamosságból jócskán örökölt jegyeket. Önálló létezésében – ami a zenétől megkülönbözteti, az, hogy “tartalmilag fogalmi”, bár “formailag AUDITÍV művészet”, akár a muzsika. A mindennapi beszédtől a zene felé hajlított, eltérített szövegmondás; erre utal a vers szó etimológiája is: a latin versus-ból eredő. A Csongor és Tündé-t egy belső hallás is olvassa, akár a Varázsfuvola librettóját.   Megnehezítenénk helyzetünket, ha még többet mondanánk. E témának már korántsem szokatlan, de még mindig járatlan tárgyköre éppúgy elbizonytalanító, mint a verselés és ritmus avatott kutatóinak különféle, főleg a magyar verstannal foglalkozó munkáiknak egymástól messze eltérő véleménye.

Oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.