Újraolvasó-napló Vasadi Péterről

(nyitottam 2005. október 6-án)

I.
VP indulása

    Még néhány hónap, és belelépek a 47. évembe. Abba a korba már, amelyik Vasadi Pétert első kötetes költőként találta. A Jelentés Babylonból című verses könyv óta 33 esztendő telt el, s Vasadi Péter az én születésnapom után pedig három hónappal, 80 éves lesz. Istenke adja, hogy megörüljön az addig róla és műveiről vezetett soraimnak. No meg a bennük szereplő saját sorainak.
    Ritka, hogy valakinek így elhúzódjon az indulása. Sokan, ha nem jutnak kötethez, érett férfikorukban már nem írnak többé verseket. Ám költővé semmiképp sem a kiadók és a nyomdák avatják az embert. A költői lét nem adatolható bibliográfiai egységekkel. Vasadi Péter számtalan mesterséget kipróbált, amire főhivatása lett a költészet. 1987-ben az Új Ember szerkesztőségében is úgy találkoztam vele, hogy barna köpenyében inkább hasonlított valamilyen kétkezi tanonchoz, mint egy rovatvezető íróhoz, aki már díjakat kapott. A visszatartott énekek, szét nem dúdolt dallamok szerzőjét a Magunk kenyerén című antológiában mutatta be Rónay György:

Oldal: 1 2 3 4 5 6 7 8

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.