Vallomás A magányos őszé-ről

Erdélyi Z. János Trakl-könyvének margójára

Hallgatlak. Trakltól idézel –
Esténként a teraszon
barna borral mámorosodtunk.

(Karafiáth Orsolya)

[Az idézet Trakl Helian című verséből való és Erdélyi Z. János fordítása! ((60.old.)) Megj. tőlem: NIP.]

2002 októberének első napjaiban tovább kellett lapoznom a Munch-kalendáriumot falamon a tó partján álló piros és fehér ruhás lányról (1894) a festő őszi erdejére (1903), Prágai Tamástól kaptam levelet, hogy írhatok Erdélyi Z. Trakl-összeséről, s hogy utóbbi üzenetre rímeljen valami hír még az őszből; a tapolcai piacon a ruhaturkálóból kiemeltem egy vadonatúj AUSTRIA SALZBURG föliratú sálat (200 HUF), mely Georg Trakl szülővárosából jött…
  Georg Trakl ugyanolyan tragikus sorsú költője az osztrákoknak, mint nekünk Petőfi. (Osztrák Rimbaud-nak is nevezték.) Mindössze huszonhét évet élt, a hangkereső hónapokat leszámítva utolsó négy esztendejét fordította a költészetre. Krakkóban lett öngyilkos frontszolgálatos farmacistaként az I. világháború kitörése után, szó szerint, mikor a levelek lehullottak, 1914. november 4-én. A két világháború között Magyarországon már sokan ismerték nevét Radnóti Miklós gyönyörű fordításában. Az ezerkilencszázötvenes évek végén jelent meg magyarul verseskötete, majd a hetvenes évek elején újra. (Szerencsére egy-egy tanulmányt is olvashattunk, többek között Némedi Lajos szócikkét a VIL-ban, Vidor Miklós esszéjét a Nagyvilágban, Horgas Béla könyvismertetőjét Trakl színeiről az ÉS-ben [ a színképelemzés most még pontosabbá válik Erdélyi Z. jóvoltából a könyv 11.oldalán! ], Vajda Endre verselemzését a Grodekről a MIÉRT SZÉP?-ben, no meg a Trakl-kötetek elő- és utószóit (Halász Előd és Győrffy Miklós tollából).1987 októberében a Radnóti fordította Magános ősz-t első oldalán hozta a KISDOBOS. Különféle antológiákban és műfordítás-gyűjteményekben föl-föltűntek Dsida Jenő, Keresztury Dezső, Szabó Lőrinc, Nemes Nagy Ágnes, Rónay György, Lator László, Rába György, Kálnoky László, Hajnal Gábor, Somlyó György, Tandori Dezső műfordításai. A kilencvenes évekre megismerhettük Márai Sándor és Faludy György Trakl-variánsait is mintegy ráadásképp. Utánuk jelentkezett Erdélyi Z. János A halál hét éneke című Trakl-kötetével. A Zabó István illusztrálta szépséges könyv (az Orfeusz / Új Mandátum Kiadónak köszönhetően) és Kerék Imre bilingvis kötete az Osztrák Kulturális Intézet gondozásában ha Trakl-kultuszt nem is teremtett, mindenesetre újra a figyelem fókuszába állította azt a költőt, kiről már új középiskolai tankönyveink sem feledkeztek el egy-egy mondattal megemlékezni, s több fiatal, érzékeny érdeklődőt tett rajongó olvasóvá. (Gulácsy Lajos, Csontváry és Csáth Géza nézői-olvasói holdudvarából kerültek ki főként.) Tán Illyés Gyula Áldozat című versének Traklra is érthető, értendő soraival lehetne érzékeltetni mindazt, ami rokonszenvessé, testvérivé tette e fiatalon elhunyt géniuszt, akinek verseiben a gravitáció törvényének következetességével minden élő, minden szín, ragyogás és forma: őszbe, pusztulásba, komor éjbe hull: Hogyha vért / szomjaznak fenn az istenek: / a népedé helyett / nyujtsd némán föl nekik a magadét. / Megízlelik s betelnek véle tán… Annyit lehetne e szívbemarkoló költői summázáshoz hozzátenni, hogy mintha Trakl már-már az egész világ összes háborús halottja helyett volna áldozat, persze a költőietlen igazság tudja, ilyen megváltás nincs, nem is teltek be Trakl végzetével ama angyalok, kik pusztulást csodáltak. Érthető, hogy ez a kozmikus szorongást (Vidor Miklóstól a def.), végítélet előtti pillanatokat közvetítő költészet nem volt és nem lesz sohasem slágerekkel fütyülhetően népszerű a katasztrofizmust is szublimálni kénytelen térségünkben. Erdélyi Z. Jánosnak tehát nem lehetett könnyű dolga, amikor arra vállalkozott, hogy éveket (feltehetően évtizedet vagy többet) adjon személyes idejéből, sorsából egy németajkú klasszikusnak. (Vállalkozását Báthori Csaba Rilke-leveleinek magyarra fordításához tudnám hirtelen mérni, de inkább az új Anyeginünk vagy az új Faustunk a jellemzőbb hasonlóság! Galgóczy Árpád és Márton László munkái.) A másik, szinte elijesztő tény, ami nehezíti a fordítói és egyben költői föladatot, az a fenti regiszter, hogy kik ültették át már magyarra Trakl opuszait… Igaz, nemcsak rémisztheti a műfordítót, elszánttá is teheti ugyanakkor, hogy kiknek a nyomában lépdel. A Trakl-fordító hitvallása volt, hogy az oeuvre-öt mint egyetlen testet és lelket, egyetlen költeményként értelmezve egyetlen személy, egy fordító szólaltathatja meg hitelesen (15. old.). Nem tudom, igazsága van-e s mennyiben Erdélyi Z. Jánosnak ebben [Babits Tóth Árpád strófáit is bevette a maga versszakai mellé az Erato-ban, ugyanabba a költeménybe!], de ha nem volna, soha tévedés ne hozzon létre ennél teljesebb ajándékot irodalmunknak. Ízlelgetem az eredeti s a Kálnoky-féle fordítás után Erdélyi Z. János megoldását például az Élisz című verse esetében: aszklepiádészi fél- és adóniszi sorokkal adja vissza a himnikus német vers hömpölygését:

Oldal: 1 2 3 4

Megjegyzés hozzáadása

Megjegyzések hozzáfűzéséhez be kell jelentkeznie.