Tapolca
2002-2003
Volt egyszer, hol nem volt, volt egy kerek alma. Abban a kerek almában épült egy malom. Az alma függött oly magasan, hogy aki alatta járt, nem hallotta a malom zakatolását. Lisztjét sem látta soha senki. Ugyan ki tekint ki éppen akkor az ablakon, mikor az almába épült malom molnára őrölni nekifog, s fúvatja a lisztet lefelé, a világra ahol égen-földön, világos vízen senkit nem ismer?
/Kalász Márton/
Lejjeb a völgy egyre meredekebbé vált, és ugyanakkor minden oldalon kiszélesedett: a malom melletti emelkedőről pedig végig lehetett látni egész hosszában, s azon túl széles síkságra esett a tekintet, ahol a folyó kanyargott és csillogott, s tovasietett városról városra, útban a tenger felé.
/Robert Louis Stevenson/
ANGYALVIHÁNC MANOPHÜLÉBEN
Vezérlő kalauz
Manófülén ki meg be a vers.
Ki meg be a szó.
Feltételes megálló. MANÓFÜLE.
MANÓFÜLE-ZOO.
Azaz vadaspark van körüle.
Egy ácsorgó vendég
Itt, Manófülén, megint itt,
e tűzfal előtt várva várok,
hogy vállamra kolibrik
szálljanak, vagyis pompályok.
Manófülei csepűrágó
Sipkád, hajad: papír, kóc.
Lisztes arcú piperkőc,
jaj, minek is iparkodsz,
kacajos, te, pityergős?!
Hisz nem hallja meg, mit ád
fésű-muzsikád,
mert harsány süsüre ad
mindig a sisera had.
Medve-álom
Valamikor medve voltam,
csak magamban csatangoltam.
Forrásvizet ittam hajnal,
Fésülködtem fenyőgallyal.
Fölkélt a Nap. Mancsomra ott
mézaranyból fényt csorgatott.
Vadak kerültek el, és em-
berek félték ölelésem.
De meglehet, hogy álmodott
egy költő, s én most ő vagyok,
ki tisztáson földieper-
hez a legszebb lánnyal térdepel.
S maradhassunk eképp ketten:
így mackóból legény lettem.
Gyerekszobámban - - -
- - - úgy fáj,
hogy a 7 szamuráj
és
a 7 mesterlövész
többé nem állingál
ágyam lábainál.
Egyik se kérdi most már:
FIACSKÁM, FOGAT IS MOSTÁL?
Üti számolatlan az óra,
seregestül
mint törnek rá szál kócmackómra
álomtalan éjek,
aki hajnalig nem rest... Ül
virrasztva, hogy csak picit féljek.
Gyerekszobádban - - -
- - - lennék kócmackó. Ó, bárcsak
lehetnék jeges vagy barna!
Kívüled senkit ne lássak.
S te volnál ki összevarrna!
Ábel a manófülei rengetegben
Győzelmes leszel. Te is. Akár Tarzan.
Láttad-e őt
a harcban,
ha meg kellett védeni az elefánttemetőt?!
Robinson panasza
Most ámulok, csónakot
csónakra hogyan hajtogatoz
füzetlapokból
Estevándi Róbert Lajos.
Elringó verseit
örvények sem ijesztik.
Papírcsónakok ők
Manófülétől Triesztig.
Mert el versei ringnak
el papírcsónakon...
Versemet én is
a patakra hagyom.
Csak az én hajóm ázik szét
már MANÓFÜLE-FELSŐ alatt,
csak az én versem nem írják
tovább a tintahalak.
Csak kezem iramló habokba csüng.
Patakparton így lenn, így lenn
Estevándi Róbert Lajost
igencsak irígylem.
Stockholmi képeslap
Képzeld, ma Kerstin és Margareth
suli után rólam sugdolóztak.
Vagyis új pólóingemről inkább.
Abban egyetértettek, hogy igen
elegánsan mutatok benne.
Remélem, jól megnézték
a márkajelzést is rajta,
tudod, ott az a kék puma,
ami szüntelen szívem fele
veti magát.
A haragvó sün
- Eriggy innen, kölök,
Ödön!
Prüsszkölök
rád. S gömbölödöm!
Az öreg bagoly
Egyik szemünk a világon,
ám a másik csukva, befelenéz.
Mit máskor nyitottal volt nehéz,
már húnyt szemmel is látom.
Távolkeleti fantáziabélyegek leírása
- 8 érték -
Bambuszok az égbe suttogják föl
mindazon hangokat -
Bambuszok az égre karcolják föl
mindazon betüket,
mihez a földi szem vak,
a földi fül süket.
Fölnéztem. Föl én.
Gyaloghintón jött a vihar.
Napernyőt láttam csak
pingált felhők rojtjaival.
Nem kell, hogy fölém
tovább tartsad.
Fölnéztem, Föl én.
Sárkány, kígyó, tigris.
Egy kocka pörgött
mivelünk mindig is.
Mikor fiatal voltam,
istentelen voltam és bátor,
meg tudtam volna halni egyetlen szavadért.
Ma már vagyok, aki vagyok,
s Száz Karból egy kisujj begye után is vágyakozó,
s oly gyáva,
mivel félek, hogy holnap nem tudom inni szavaid.
Háncsból való köntösöm szél fútta el régen,
Gyökérből font papucsom hol maradt? A sárba.
Tó tükrén reszket leborulva pőreségem.
A Hold palástja császári sárga.
Ha ruhát cserélne a lélek,
nem kérem vissza testemet,
csupán tücsök legyek! Lehessek.
De inkább csak tücsökcirip lennék
eljövendő gyerekkorodba: emlék.
Karom ráncos barackfaág.
Elriadt madár szemöldököd.
Pedig körülröpködött.
Pislákol egy arany lampion.
Aki imbolyog a hegytető fele,
megmondhatná, meg bizony,
hogy való, vagy álmodom vele?
Szilveszteréj
"Múlt és jelenje álmaiból
Kecsegtető jövőt szövén..."
/Garay János/
Meg-megbillen 4 faducon
tavasz nyár ősz fölbillent stég
ha elszökkenne paducom
fiúk csak semmi ijedtség
mert voltom értem paducon
s maradott még kecsegém
paduc-korom hadd ússzon
32 év kacagom
kecsege - - -
jaj dehogy ezt a szót is elrontottam
na még egyszer
kecsegtető év jő mostan
magam láttam pohár mustban
arcod pedig addig néztem
nem reszketett a mézben
must-mézes medveszárnyon
föl úszva szállt hal-álmom
A teve
Bírtam étlen-szomjan,
segítség sehonnan
nem jött. Dűna-recék
nyújtóztak szerteszét.
Könnyebb a tű fokán
lett volna - biz komám -
átbújnom, de aztán
hazavittem a gazdám.
Hiszen én a szolga
volnék, vagy mifene?! -
ki tudja, mi dolga,
ha az úr nincs vele.
Hát hátamon kit nem?! -
mindnyájatok vittem!
A súrolókefe
Kinek a lába 100 gyökér,
nem is a földben, a földön él,
lába az ég fele kunkorul,
hanyatt figyeli, mit súg a végtelen azúr,
100 láb e kékes azúrba szúr.
Körötte gólyahír nődögél.
Lába az ég fele 100 gyökér.
Moccanatlan. Csak hallga, hogy
viháncolnak az angyalok.
EGÉSZSÉGEDRE PÉTEREM! -
ezt hallod át az éteren.
Prüsszkölés, mi szerteszét a földön és
a víz fölött
Manófülében mennydörög.
Fohász eső után
Szép legyen!
Szép s tiszta.
Megmosdózzék a Föld piszka.
Segíts ebbe, giliszta!
A szarvasbogár
Aluszik az erdő.
Minden.
Az ózon.
Tölgylevéllel takarózom.
Poseidon hallócsövei Manófülénél
Agy-korall, tulipán-kagyló, triton...
Milyen messzi a tenger, honnan kaptam !
Fülelem csöndjük. Zúgásuk szoprán s bariton.
Tanulok. Te, jó ég, ez egy új hangtan !
Az irka álma
Manófülesnek hívnak,
ám néha már igen vágyom
hogy szamárfüles is legyek,
éppen a Te kezedtől.
Altató
Federico Garcia gitárján
Este van,
Esztebán,
este van ám!
Lola
sem dalol a
narancsfa alól.
Szoknya-felhőjét
Holdba
birkacsorda
sodorta.
Szétfröccsent
dinnye-Napból
tücsökcsend szivárog.
Tücsökcsend.
Tücsökcsend - - -
Hallod-e, Esztebán?
Este van.
Este ám!
Egy iskolaszertár homályában
Nem ólom,
de lehúz ám, mint harmatcsöpp
a pókfonálon,
olyan nehéz az álom - - -
súgja a kitömött
mosolymolyos sólyom.
A fölleghajtó
Már nem tart vissza semmi.
Nem,nem tudok bolond
nem lenni.
Nem hagyhatom itt abba.
Csak még egy domb.
S fölbiciklizek a Napba.
Csikó-betlehemes
Betörnöd már nem kell. Hiába
minden ostor. Vagy szép szó. Úgyhogy
ne adj nékem több kockacukrot.
Vezess csak szíved jászolába.
Nincsen-kép arany keretben
Szinte kölyök
köszönt el künt
az udvaron.
Bent bútól
sírt sok telt bútor.
Mondd,vajon hol vagyon
e drága lom-vagyon?
Kérdik a visszatért férfiútól.
Verseim gyerekverse
voltam se sovány se pufók
kölykök ti voltatok velem
mivel nem voltunk írástudók
fogason hintaló volt jelem
gesztenyét koptattam házfalon
egy hattyúra dobáltam tóba
kavics levarrott szárny fájdalom
tudom már tudom csak azóta
azóta 33 betűk
majd annyi Napja szemembe süt
így a kedvet is ismerem még
szív ahogy futball-labda dönghet
ki voltam köztetek nemrég
ne feledjétek ne a kölyket
Betűim éneke
"olyanná lettem,
mint a zengő ÁBC"
Az alkonyatban
arany ablakok
alatt baktatok
semmi szokatlan
Bál bál bál
itt benn áll
azaz keringel igen igen
vérem bibor termeiben
Cuppogott cipőm
áztatta a Cuha
cihelődés otthon náspáng
szipogásom fölissza ciha
Csönd csönd csönd
lent és fönt
csend csend csend
fönt és lent
Dinnyével kinált igy
váltig
hajdanán valaki
fogadd el kenyér mellé dagi
E csúf hangsor
szeretlek
a legszebb
szeretlek gyönyörűen hangzol
Éppen én
időzhetek éneken
betűk énekén
mily jó énnekem
Fát faragok fűzfasípot
három fürdő süldőlány visít ott
szól a füttyöm patakparton
mig szusszal birom kitartom
Gé gömbölyű gé nem lehet ime
mint meglékelt görögdinnye
mint dézsmált gömböc
nem hasonlít a gyöngyhöz
GYorsan akár egy fürge gyík
szaladtál el gyermekkorom
nyomodban mindent fölvert a gyom
ritka hogy az ember örvengyík
Hó hull künn az utcát alig látom
itt kéne lenned már hol vagy
csöngetsz és a hópehely pilládon
akkora hogy könnyé olvad
Ím el nem ér a posta
ám mert kiváncsi vagy Istipisti
esti krónikád tátogják a halak
s vizibiciklid nem döccen halad
Játszani volna jó ó jaj
a játék hiszen több nincs is ennél
már hátra a vers és még egy sóhaj
mielőtt bakonyi betyárnak mennél
Kezem kopogtat nyiss ajtót nekem
szavam kopog csak fontost mesélnék
hogy messzi négerek tábortüzénél négy
tengeri kagyló jegyzi szerelem
Laknak-e lilék
orgonalombban
á dehogy a bokor lila
fürtökre lobban
Lyuk lyuk sugólyuk
bennszorult a sugójuk
lyuk lyuk
hát most mink hogy bújjuk
Madarak Ferenc vállán madarak
anik bentévik drongók mind marad
hokkók kaguk livik mamók pintyek
szegény Ferenc még egy pinty s megint egy
Névtelen fráter lenne
nem tudom mi a neve
vajon nem N.N.
mindegyikőnk már eleve
Nyargalt mind hátra hittem te szólitsz
viráguk havazták nyárestelen
nyárfasuttogás jobbról balról is
ágkarcolta csillagig sudár sejtelem
Olyan jó voltam ó
az a lázasbeteg gyermek
most is tanul még fájdalomtól fegyelmet
s öröm csak öregektől tanulható
Pepe spanyol vagy talán
katalán
Pisti magyar Petru móc
sírnak Pippa nevet pedig ő szomorú bohóc
Romból való főbb szép rom vagy selejt
föl nem röppen soha már
rubin könnyet ejt
egy horpadt begyű szamovár
Sellőlány apró giccs
badacsonyi emlék
kié volt nem tudom a megható kis
mütyür nevetséges mint a nemlét
Szerpentin szaladott utánad szisszent
sárkányok barlangja rád kehölt eztán
furcsa táj annyi szent
megérkeztél gördeszkán
t=s/v röhög a póni
Nagyvázsonyban ötesztendős gyerek-
popsim törte nyereg
vissza mód sincs tevegelni kutyagóni
TYűha egyik betű gót
másik meg csak vót
körbeállták az osztyákok
s irigyelték az osztrákot
Úgy fáj úgy fáj úgy fáj
hogy nem lehettem válogatott nemzeti
felhőfejesem Paraguay Uruguay
kapuját már be nem veheti
Z. szerint nem a földön járunk. Nem bizony.
Holott térdig,holott derékig gázolunk a földben,
és talpunkba nem a pokol, de fehéren izzó gyökerek
dróthegye süt, akár a tiétekbe, táncot tanuló mókás medvék.
Vége
A Bé Cé Dé E
ennek mind vége
de mindennek az hol van
add csak vissza tollam
s béke veled béke
alá is irom
monogramom X.Y.
A gyermek Shakespeare
10 éves de nyáron almabort kóstolt már
s a gesztenyék oly murisan álltak
három tündért hívott nevükön
sorban Babvirág Moly és Mustármag
aztán aratás után
faluba értek a komédiások
hogy vonulásukon mégtovább csüngjön
muzsikájuk fölé eperfára mászott
mérgében otthagyta sörét a lelkész
csaholtak az udvarház kutyái
megállt két paraszt kezében a rosta
a bolondos furcsa népet kezdték el csudálni
körhinta beszélő kakas
mit érdekelte őt Anne s Elizabeth
hintát hajtott Jack Dick és Tom
apródkosztümben lány soha szebbet
aznap elveszett egy bárány
utánuk az utat leste
tudta odáig visz a keréknyom egészen
és nem vacsorált este
no történt még egy s más
nagyobb fiúkkal pofozkodott néha tűrte
fakardok lovagkor vakáció vége
kastélyt képzelt a csűrbe
iskolamester dicsérte eszét
szüret múltán az Avon-parton
átkulcsolta térdét
így várta ha jött az alkony
venyigével a rostélyos
kályhát begyújtotta a dada
hamar hullt le idén a hó
ágyából kikelt Will nézni éjszaka
de most fekszik csuklón borogatás
hunyorgón míg parázsba néz
félálom a folyón túl Jenny
csészében tea méz
Mesétlenül
Karcsú
fekete
töltőtollam,
mióta nem
nyulok érte,
álmodja
üvegkoporsó
dobozában, hogy szunnyadó Hófehérke.
Manófülei AKÁCIÓ
Örvendjél! Örvendjél! Örvendjél!
Minden iskolaköpenynél
kékebb az ég, kékebb a tó:
felhőbárányt úsztató.
S nahát:
mintha tollhegy volna csak -
óriás arany pacát
ejt a Nap.
Hans-Christian kérdi
Ez a téli fákra
fagyott
harmat,
tudod-e, hogy
sokáig el nem ejtett
forró könnye volt
egy
angyalnak?
Régi dal Tsiga-bigához
Ha gyöngyöző füvek közül kibújt
s felém meredt két szarva- - -
jaj, harminc éve is talán, hogy
házára léptem készakarva.
Gyertyagyújtó
- motívum újbó'
Kicsi tűz,
pici mécs,
ne aludj ki, Te, láng!
Korom est
melengesd örömest
a fiút,a leányt
egyaránt -
a magyart, ahogy a katalánt!
Kicsi tűz,
pici mécs,
korom est
ne aludj
ki, Te, láng!
( Kedves Kisbarátom!
- Manóphülei fülszöveg -
Bizonyára kiváncsi vagy, hol is van Manophüle?
Elárulom, nem kell Termophüléig s vissza becsvarogni a világot.
Egészen odáig én sem jutottam el soha.
Viszont sokszor elém-elém jöttek a fák jártamban-keltemben.
S közülük egy-egy erdein, ligetin, kertin vagy éppen vadasparkin ott
éktelenkedett/ékeskedett az a bizonyos fül. Taplógombából.
Egyik-másik oly hatalmas cimpa volt, mint egy gyermekelefánt hallószerve.
S akadt, amelyiket parányinak láttam, éppen akkorának, mint egy felnőtt manó fülét.
Belésuttogtam verseket. Bánatost és kacarászóst egyaránt.
Most pedig, Kisbarátom, Neked adom mindezeket a Malomtó partján
egy francia költő bácsi (Jean-Luc Moreau) szavaival:
"Első papírhajóm, bár baljós ég remeg,
ringtják hátukon a messzi tengerek."
Hajolj közelebb!
Kelt Tapolcán, 1996. Vakáció. )
Christian Morgenstern :
L u n o v i s,
avagy a holdbeli bari s a többi dalok
Hans-Christiánnak
A hal éji dala
kő
ku tya
tó mély ből
föl u gat az
ú szó hold
vi zi tü kö
ré re s menny
be jut a dal
nől mint gyöngy
ben a
csönd
Az első hó
Ezüstszürke tisztáson ki lépdel vajon?
Csak egy karcsú őzike.
Patácskája nincsen-zajjal
tapod, tapod a szűzi havon.
Közben föl-föl fülel, nem űzik-e?
S Te jutsz eszembe kényes angyal.
Vice versa
A réti fűbe bú a nyúl.
Hiszi: láthatatlanul.
Ám jó ideje leskeli,
és optikája van neki,
célkeresztjén vagy tapsifül -
a hegyen túlnan ember ül.
S szelíden nézdel ezalatt
rá is Isten hallgatag.
Menny és föld
Éjjeli szélkutya-gyerek
ázva ázik, fölpityereg.
Görbedve is elfutna tán
előle a holdkifli-lány.
S kép aljában lila paca -
erdőkerülő fut haza.
A két szamár
Szomorún szólt szamárasszony
férjurához, na, válasszon!
Csacsi vagyok s nagy csacsi kend,
nem volna jobb a mennyben fent?
S akár Hevesen a Marci,
ma is élnek... Két szamársziv.
Telepántia
Lófrál Telepántia,
orrán himbálódzik,
útján vele van fia.
Nem szól róla szócikk.
Nem lőtte Kittenberger sem.
Nem látta Jékely.
Mégis barlangja versem,
csak abból lép elő:
Lám! Földig ér az orra,
ő Telepántia.
S orrán szintúgy tapodva
vele lófrál fia.
Tapétavirág
Futóvirág vagyok, arany.
Nem nyíltam májuséjjelen.
Salétrom-rétem négy falam,
indám kereng itt végtelen.
Csupasz villanykörte fénylik,
igézve követsz mezitláb,
sakkjátszmában huszár lép így -
s bántom tébolytág pupillád.
Az egér szeme
Az egérlyuk nem üres lyuk,
egy szempár onnan vöröslik.
Fölizzó egérszem, pöröly
ütését érzem a szív felől.
Kié e szív? Benn vergődik.
Rám néz a kis lény márpedig.
Egész bensőm, szánd az egért.
Minden oly iszonyú. Ezért.
Az éjidélegér
Holdban a lámpát elfújják
éjféltájt s fénymorzsás útját
tucatszor teszi épp meg: él
az éjidélegér.
Könnyű kedvvel szamaragol,
horkant gebehangú pokol...
Szabott útról le sose tér
az éjidélegér.
Sokcsillagos elöljáró-
ját gyakran hordja mennyráró.
Nyugton szállhat! Otthon segél
az éjidélegér.
Üng
Ládd e gombjasincsen üngöt!
Kenderi bő, idelibben.
Pokolra szállt, akin csüngött.
Kenderi szűk, odalobban.
Kötél nyiszorg. Ő nyöszörög.
Szél fütyörész. Szél dudorász.
Sír csak, akár árva kölyök.
Széldana szól. Szél nyargalász.
Foszló csücskivel int
a gombjasincsen üng.
Léckerítés
Léc meg rés. Léc meg rés - így. És
ennyi az egész: kerítés.
Ám arra járt egy építész,
s az éj leple alatt mit tész!
Lécek dolgában nem volt rest,
és nem hagyott csak rést meg rést.
Mivel rés és léc nincs külön,
ép ítészek csípték fülön.
Előlük épp most indul
Óperenciáncin is túl...
Tölcsérek
Az éjen át két tölcsér barangolt.
Torkukon aláfolyt a hold
s fess ezüst fényt fes-
te rá-
juk
et ce-
te-
ra
A hold
Mondá az Úr mikor a hold
már vigyorin formálva volt:
Véznán-dagin meg ne ütközz,
hasonlíts a gót betükhöz!
Akárha az égről, szedjék
német szedők ájuk-cetjük.
S a hűs hold végrehajtá pont,
mint parancsot a darabont.
A térd
Nem térhet ki e világból.
Csak térdkalács, mi volna más!
Nem fa-csonk és nem rongy sátor.
Mi volna más, mint térdkalács.
A katonát roppant akna
tépte darabokra.
Épen térde maradt éppen -
mint Szent István jobbja.
S nem térhet ki e világból
a térdkalács, mi volna más.
Nem fa-csonk, se nem rongy sátor.
Mi volna más, mint térdkalács.
A holdbari
Kész vagy rónán, holdbari,
a főd nyírásra hajtani,
holdbari.
Borotválnak éles füvek,
s nem hagyhatod mezejüket,
holdbari.
Világűr korom tereit
az álmok benned terelik,
holdbari.
Mennyakolból rőtarany nap
süt rád s ezüstlesz holthanyatt,
holdbari
Holdbeli dolgok
Fönnen dolgok a hold borját
nem is egyszer fölborzolják.
Akkor Herr Kinemond s Frau
térdepelve sikolt: au!
Holdbari rí s két Kinemond,
Kénhiéna jő. Sohse mondd! -
hangtalan hangjuk így eseng.
Borít kráterlövellte csend.
Fönnen dolgok a hold bar'ját
nem is egyszer fölborzolják.
Akkor Herr Kinemond s Frau
térdepelve sikolt: au!
A viz
Nincs szava. Szava sincsen,
ideloccs' s oda freccsen;
vóna bár, vóna is,
azt gurgulázná a viz:
Sör, cipó, hívség, szívjó -
nincs közöttük formabontó.
Viziut, viziut,
kukk nélkül is messzi jut.
Két vissza nem váltott üveg
Padon két flaskó ücsörög,
egy karcsú s egy öblös, örök
hűséget ma fogadna, ám
nézdel csupán tanu hijján.
Kéklő szódásüveg mennyen
dejszen ikerszemmel csüngnek...
Bár gyönyörű esküjüknek
onnan sincs ki megjelenjen.
A gyöngytyúk
Egy, két, há' s négy: számol a gyöngytyúk.
Mit kajtatsz a hüssön úgy, mondjuk
neki az égeresbe.
S tudásszomja nem csillapszik
(már karikákat látunk, hopsz, itt
minden) gyöngyét keresve.
Kárgyílus
Kárgyílus fi
fitty fitty hess hess
maga usgyi
csitt csitt huss huss
koromszárny lőn
fönt Hollókőn
fitty fitty csitt csitt
hess hess
Csőrevas hölgy
fitty fitty hess hess
föllegből tört
csitt csitt huss huss
ám nem köllött
Kárgyíl' kölyköd
fitty fitty csitt csitt
hess hess
egy év múlva
fitty fitty hess hess
holt varjúrfi
csitt csitt huss huss
avarra lent
vére csöppent
fitty fitty csitt csitt
huss huss
A tekenyöhőcbéka
Ez ezredévem hosszu vót,
s leszek naponta vénecskébb;
Teobád gót uralkodót
üveg megül néztem még.
S a többi királyt s dógot
végignéztem már unott;
most e bótban vónék bódog,
díszítek akvárjumot.
Nem t'om, hóttas rettenet, mi?
Hasam marsának béke!
Ama nap se fog remegni:
ki tekenyöhőc béka.
Ima
Az éjen őz-ima kél át,
ne félj hát!
Félhét!
Fél kilenc!
Féltizenegy!
Féltizenkettő!
Éji dél!
Az éjen őz-ima kél át,
ne félj hát!
Patanyomuk patakig ér
s rózsafüzér.
A harabcdálna avagy a vízözön
Gátakat dúl, dől hömpölygőn
s erőt vesz a víz a földön.
Fúl a falu,
száll az uhu,
tölgyfaágon ücsörg kölköm.
Lábával habokba lógáz,
kajabál:"Jön az ár, hékás!"
Harabcdálna
sírdogálja:
"Mind végleg áz! Hüppszt! Nincs gázló!"
Ez a zuhi el nem áll ma,
a föld vízsodorta tálca.
S Jesszus, ahun
kölköm, uhum - - -
S szájatátva harabcdálna.
A teraszon feledett hintaszék
Magam vagyok. Szál hintaszék.
Ringok szél ütemére,
szél ütemére.
Dérvert teraszon mint hallszik
hogy ringok szél ütemére,
szél ütemére.
Miccre moccant s mindre ringnék,
borzongj velem hárslomb széle!
Ki tudja, hogy mit érint még
meg a szél,
meg a szél
maga ütemére?
A tik
Az érkezési oldalon föl-le
csak a tik.
Várakozott.
Hol vagytok vámosok s tik, mávosok?
Ám a tik
várhatik.
Mi szólunk így hangszórón legföllebb:
Ontjuk könnyünk míg köszöntjük,
vonat húzta, Istenhozta Önt, Tik.
A csuka
Annyi hűs húst nem zabált hal...
S megtért fráter Antal által
házanépével a csuka,
vegetárján' lett csakugyan.
Korallszószt... - nem ettek már mást:
tengerbegrízt, hinármártást.
Utána tettek tirátok
édes vizireterátok.
Hasuk mutatták, jaj, halak
- ötszáz bizony - a hold alatt.
Nincs szava, s nyelvét harapdálja
fráter Antal állkapcája.
A szoborjú
Szoborjú bősz, rázza fejit:
komor erejit félhetik.
Bőrökön át készakarva
döfölődik két kőszarva.
Höj!
Talapzatára, - hegyre föl
s le onnan, csak egyre lófrál.
Így lép elénk, előkelő
őkelme s velőt lékel ő.
Höj!
Hogy möghaljon nem ám állat,
ha nem hús-vér, hát elállhat.
Hamu vogymuk.Ő isa kő!
A lét örökkön kinek kő
így, hm?
A sóhaj
Kereng az éji jégen a sóhaj,
szivet karcol korcsolyája.
Csurom holdfény a pálya s hó hull
a városka nagy falára.
Egy lányka arca cikkan eléje épp
Megáll. Fehér izzásba kezd. Rávall.
Olvad alatta a pályajég -
s merül - s hal halnak halálával.
Észak fele
Csak forgolódik, alig alusz';
északra vágy prof. Pálmaluc.
Kinek álma keletre néz,
nyugatra vagy délre: nehéz.
(Meg ájrópai a pasi,
ez kitétel! s nem trópusi.)
E tanítás szíven szúrta
hajdanán már Dickens úrt is -
hisz folyvást erő rángat, ó,
a csillagokról ránkható.
Uccu, Pálmaluc öngyógyít,
északnak fordítja ágyát.
Álmában ( nyugton alusz' így)
a sarki róka felnyüszít.
A széplelkű hermelin
Feleim,
komor nagy vizek szélein
ül hosszan egy hermelin.
Aja-baja
vajha, mi?
A holdbari
róla ri a
csöndben im:
El nem in-
dul, vár helyin,
csendüljön rá e rim.
A laú
Lazúr tanár úr, csingiling.
Levesébe kopasznyakú.
Fia, Sára: "Ki az megint?"
Ajtó előtt ott áll egy laú.
Fia, Sára visszahőköl.
De érkezik a kuktalány.
"Csibék, vászoncipellőt föl!"
Ajtónál a család tolong.
"Csak én vagyok!" a ló feleli.
"A laú. Kit küldött Vackor ács
át, kérem, én cepeltem el
ide ajtó-ablak rácsát!"
Ígyen nézik tizennígyen
kutyástul, földbegyökerezve.
Hogy látomása végetérjen
hugi hüppög, akárha fűzfa.
Nyelvével csettint ottan
szegény meg nem értett laú,
csak egy forgánc, teringette,
s lenn már a lépcsőházban alú'.
Tizenhárom szempár tekint
reá kérdőn, sehol a laú,
s Herr professzor Lazúr szerint
nagy élmény volt, hallatlanú'.
A lég
Elállt lélegzete a légnek.
"Égi apu, fúlok, segélj meg!",
szem' kékjében fölleg gyüle,
"dagi leszek s főleg hüle;
te tudsz bajomra irt, javallj,
egy prof Pöstyént irt föl tavaly,
és holdjuhsavót hörpölök; -
mássképp - visznek az ördögök!"
Nyújt feléje elsősegélyt,
hallván az Úr a "megsegélj!"-t.
S világunk, mint kölökgólya,
nől dörgő élesztés óta.
Filantropmód
Kit szíve űz és rétre tér,
jaj, minden inkább, mint a rét;
pipacs-sebű a láthatár
( s nincs!) rét nélkül sincs tér arrébb.
Alighogy a fűbe hevert, szúk,
szöcskék, hangyálok, szúnyokok,
ganajturók jőnek, s mert zúg
bögöly-had is reá - dohog.
Kit szíve űz, a rétre ért,
nem kap többé házul kertet,
elhagyja hát e tért ezért,
és folyvást újabb édent kajtat.
További műfordítások:
Robert Desnos:
Csuka
A csuka
álmokat sző csakugyan.
Mint ég kékjét a nyíl, huss,
átszeli a Gangeszt, Nílust.
A Tajón, a Teverén,
a Jangce táján úszik ő.
Aszongya: - Mer én
nem vesztegetem az időm.
Kész? Ennyi volna az egész?!
S a hold? A fínom derengés?
Vizet szelő csuka, kegyetlen kés!
Ezüst csuka, ki messze utakra ment és
a halak között igencsak szerencsés!
A. A. Milne:
Swing Song
Here I go up in my swing
Ever so high.
I am the King of the fields, and the King
Of the town.
I am the King of the earth, and the King
Of the sky.
Here I go up in my swing...
Now I go down.
Hinta-dal
Nem hanta, indul a hinta,
fölszáll velem.
Ég s föld trónusaként ring a
zöld s kék elem
közt, király vagyok rajt' mind a
földön s egen
is, nem hanta, hinta-palinta;
fönn van-e? Lenn!
Megj.: Inkább csak király-palánta... azaz kicsiny herceg.
Koldus és királyfi
- Mark Twain nyomán -
Egyszer Pókláb, Nagygége, Csóré,
a fölkent, mókás cimborák
Rómába mentek mezítláb,
mert szűk lett néki a világ.
Volt egy daluk: minden kincsük,
fújták is szívfájditón!
Verte az eső ködmönük,
de majd megszárad a bitón!
Majd megszárad a bitón!
Igyunk az angol,
igyunk az angol,
igyunk az angol törvényre hamar!
Amíg a hasika csi-,
amíg a hasika csi-,
amíg a hasika csikar!
Elment vélük Fekete Bess és
Lopd-el-vidd-elDick, a dicső!
Ki hét mérföldről megszagolta,
ha a lopásra eljött az idő!
Ilyen derék kompánia!
Mit nekik királyi trón?
Hisz esőverte ködmönük
immár megszáradt a bitón!
Rég megszáradt a bitón!
/Kormos István/
Kié a világ?
A koldus királyé
vagy a királyi koldusé?
/Weöres Sándor/
I. felvonás
DALNOK:
így volt nem így volt de messze
és ezerötszáz-valaha
főfolyó kék szalag Temze
paloták viskók házfala
valójába’ és könyvbe’ se
félig ébren álmom mondom
így volt nem így félig mese
egyszer volt Tom Edward s London
Edward a várt walesi herceg
érette ujjong Ánglia
Tom is sikongja a percet
lesz rongyos Cantyék fia
London Bridge-re ha az éj jő
gyermek-koldus és -királyfi
egyként nyugovóra térő
kisdednek nem kell álmot kívánni
rossz alvó a király s koldus
egyikük szegény másikuk oly dús
álmatlanul ők hevernek
ki ma alszik két csecsemőgyermek
pillák szem száj hogyan lehet
olyannyira hasonlatos
leheletük tej-lehelet
még-nincs-szavuk fölsiratoz
palotában pöttöm Edward
külvárosban Tom él pedig
mire beköszöntő dalom elszáll
királyfi s koldus felnövekedik
KOLDUS:
Ameddig csak 10 éves az ember
Pudding Lane-en porba rajzol tengert
míg elmaszatolja a könnyeket
kigondol játékot vagy ezret
s mintha tovább nem is sajgana
pofon se fáj úgy mit ád nagyanya
a hírhedett kalózt ha játszhatom
király is vagyok holott nevem Tom
és kastély tündér órjás és várrom - - -
Andrew atya könyveit biflázom
lehetnék király leginkább lennék
fakardom aranyozná emlék
rongyban 10 évem kívánhatna mást
szegénység válla jussod a palást
KIRÁLYFI:
ameddig 10 éves az ember itt
hintók húzzák egészen tengerig
kastélyablak mögül tág parkra lát
őrség vonul jobbra át s balra át
szolgák meg lábujjhegyen hogy alhass
etikett fény pompa oly unalmas
Mary Jane Gray lédik s Elisabeth
nénéim közt játszani sem lehet
s háború a királyok játékszere
amúgyis hát én mit kezdjek vele
jól bánok tőrrel mégis faragnám
fából jobb volna vérnél s haragnál
palást fed tőle vágyom valóra
pokolba unalom latin óra
TUTTI:
minden kérdhetitek váltig
koldusok vagyunk vagy királyfik
valós nevünk melyik vagyon
szépség a folt és rongy a vagyon
KOLDUS:
csavarogni mindig is szerettem
almát csórtam pár pennyt gesztenyét
tagadhatnám hisz nem értek tetten
majszolni titkon istenem be szép
csatornák partjait télben s nyárban
ám erre még apámmal sem jártam
hol vicsorít rám két kőoroszlán
város szívébe juthattam talán
itt mennyi nép és mennyi strázsa itt
ébren látom álmom varázsait
a királyfi hiányzik ő már csak
engedjetek hozzá arcába lássak
most dárdanyél koppan a vállamon
de Edward jő öröm és fájdalom
KIRÁLYFI:
túlra vágyakozom parkon s falon
dióknál mohóbban szemmel falom
forgatag tarkaságát a kintnek
kikkel játszhatnék hódolva intnek
nevető feketülő fogaitok
látom de sírástok tudom titok
jó londoniak lesztek hű népem
s te meg kire strázsa sújtott éppen
ne félj nem bántnak lépj ide hozzám
igen hasonlít orcádra orcám
ha vállon üt csak egyetlen kölyket
valamennyi dárda engem döf meg
ki vagy az őr irháját menti
KOLDUS:
hercegi fenség nevem Tom Canty
DALNOK:
figyelj jól halkan súgom a törvényt
mi megtörténhet már meg is történt
mit álmukban tudtak csak kívánni
gúnyát cserél koldus és királyfi
herceg s a kültelki kivert
sorsot ruhával cserélne
nézik tükörben maguk két ikert
cseréjük ki venné észre
változást észre ki venne
külsejük megtévesztésig
ruhába szőtten a sors is benne
új nevük eszükbe vésik
trónra száll Tom s szolga marad
nyomorban Edward fenséges
kitetszik hogy fogják a poharat
minden léptük csupa nevetség lesz
így a sipkás bolondot röhögik
Edwardnak szól utcán a hahota
s szolga háromszáznyolcvanötödik
Tom kit betegnek vél a palota
UDVARI BOLOND:
kit betegnek kit bolondnak
rongyban és selyemben mondnak
a sors fölemel meg is ver
ha fiúra az atyja sem ismer
vagyis sohsem tudta hogy kicsoda
csak sorsát szabta viskó palota
viseljük s elviseljük ruhánk
testmeleg bőrből éppen simul ránk
PECSÉTNYOMÓ:
Sok kéz sorsot intéz papírt irat
s papírból általam lesz okirat
csodálkozol hogy szólok beszélek
hogy kerül pecsétnyomóba lélek
s annyi élő lélektelen
volt már aki sorsot szabott velem
hisz a nagy Pecsétnyomó lennék és
nélkülem nincs adomány s kivégzés
Norfolkot bitón nem látják addig
Towerben priccsén bizakodhatik
mert nem vagyok meg ne kérdd hol lakom
sárgult levélen leled alakom
új törvény jöhet maradok ódon
szóval most kéremszépen kallódom
KOLDUS:
sosem felejthetem honnan jöttem
rongyot és bűzt mimindent mögöttem
s hogy az élet mit ér
egy pennyt ér két pennyt ér
Hatodik Edwardnak mondanak mostan
éltetnek mivel kegyelmet hoztam
nem szájalhat senki hogy KI EZ ITT
ha szólok a király rendelkezik
álmomban teljesültek így dolgok
elengedik intésre Norfolkot
csak latinnal ne kínoztak volna
s illatszerekkel akár a torma
Edwardnak mondnak s míg őt nem lelem
a koldus király szava KEGYELEM
KIRÁLYFI:
palotám elmaradt hátam mögött
tűrtem a tömeg rugdalt röhögött
tőlük tudtam meg hogy apám halott
és sírtam azon hogy király vagyok
hogy nem érti senki árvaságom
hogy magam maradtam a világon
király koldusnál vagyontalanabb
méltóságom csak az mi megmaradt
hazám a házam mégsincsen födél
takarni gúnyám foszlóbb a ködnél
UDVARI BOLOND:
ha nem véd már senki semmi
fenséges maradj mocsokban fehér
jó és engedelmes mint a hó
gyermek keze közt és oly tiszta is
KIRÁLYFI:
mindig lesz letarolt réteken
csapszékben vagy városszéleken
ifjan is dérütött lovag aki
elesetteket nem hagy bántani
kardnak sem sikerül megölnie
sose-múló finomság kölnije
ivódott ingébe bele
évek rongyolták nem bírtak vele
egy koldushoz hasonlít külsőre
nincs is a szegénység messzi tőle
ám szívében több királyság fér el
mint amennyit szolgálhatott vérrel
ő Miles Hendon s itthon 10 év óta
újra mögötte tömlöc Európa
MILES HENDON:
Kentben nevelkedtem hajdanán
Sir Richard Hendonnak hívták apám
s mióta Hugh öcsém kitaszított
a világban megfordultam itt-ott
oda rang és vagyon s Lady Edith
istenem hogy szerettem őt pedig
titkom nincs illetve majdnem semmi
mindent veszve gálánsnak kell leni
ahogy e koldust is védelmezem
hasztalan botránkoznak meg ezen
mondják rájött a bolondéria
királyt játszik Cantyék Tom fia
szolgálok s csak őt egyedül mivel
oly következetes már hinni kell
ÁGY:
nászt és halált mindent láttunk már
részvét s hazugság állt négy lábunknál
sok mindent csak mi tudunk a tárgyak
ha forgolódtok s szép álmok szállnak
ha tudnád Miles Hendon jó lovag
gyermeket altatnunk legboldogabb
üres üres üres vagyok ám most
Soutwark fele vitte a kis álmost
fogadónkból ki fiának mondta
becsap jó Miles felpúpozott condra
fiúcska-forma fölött kabátod
ki itt szunnyadt elébb sose látod
lovagom hát sírnivaló e hecc
még dúdolsz s csupán hozzám énekelhetsz
MILES HENDON:
hinni és tűrni minden morc nélkül
tenyér ha igen szív sohse kérgül
ne tudnám apja van mégis árva
én tudom anyja van mégis árva
dúdolom VÁROSUNKBAN EGY HÖLGY LAKOTT
fiúcska ruhádon varrogatok
csak aludj nyugodtan tente-tente
mindig így lesz szelíd estelente
EGY HÖLGY LAKOTT BIZONY dúdolgatom
bujkál a tű álomországba’ Tom
kit fejebúbjáig betakartam
SZERETTE Ő A FÉRJURÁT dalban
következik DE EGY MÁST IS NAGYON
eddig a dal ruhád is megvagyon
ÁGY II.:
Rajtam születtek emlékszem rájuk
s haltak is minden királyok
nyilvánosan udvar színe előtt
A KIRÁLY HALOTT jöttek s mentek ők
ÉLJEN A KIRÁLY harsogják néki épp
hogyan került ide hogyan s miképp
Edward nem álmodott ily nyugtalan
zagyvaság Nan s Bet nevű húga van
vagy nővére s anyja van és apja
s amit koldul nékik hazaadja
majd öltöztetik ébredés után
mit szegény fiú annyira utál
sorba’ folyosóőr Lord Lancester
érsek főkamarás fő-fő-mester
HUMPHREY MARLOW:
ébred és egyidős vagyok vele
aszongyák elment az esze
hogy nincsenek otthon nála
pálcás fiú én istennek hála
mivel kenyerem
taslikkal keresem
ha Edward hibát ejt leckéjében
engem Humphrey Marlow-t ütnek képen
ébred és egyidős vagyok vele
biz’ pofonvág tanítómestere
csak egy görög szót vét nekem nesze
aszongyák elment az esze
ütleg nem illetheti de tán csak
kiérdemli kenyeret is lássak
UDVARI BOLOND:
KEGYELEM a koldus király szava
véletlen a bolondok istene
a szegényt ismerte Tom valaha
kit meg bitótól most ő mentene
kihúzta a Temzéből Giles Vittet
nemhogy ölt volna aznap múlt télen
elítélték nem is kérdték mit tett
most Tom parancsa BŰNTELEN ÉLJEN
KOLDUS:
Andrew atya könyvei közt ottan
Uram nem erről álmodtam
Maryvel játszani papásmamásdit
játszani csak a lugasban
keresgélni pecsétnyomót ósdit
Uram nem erről olvastam
fene tudta az asztalnál mint kell
viselkednem trónteremben bálban
pástétomos ne legyen az ingmell
pompában szinte gügyévé váltam
annyi eszem van mint az utcán volt
azt hiszem jól játszok jól utánzok
lakomán ülnöm nem rossz már-már jó
ehhez kellett hogy okítson Marlow
KŐOROSZLÁNOK:
esik esik az országos eső
ázik most egész Ánglia
mi ázunk két kőoroszlán
griff sas medve címerállatok
nem állhatnak már helyettünk
e hatalom jelképéül
mi is láttunk ezt-azt néztük
moccanatlan mi történik
tudjuk jól VIII. Henrik nevén
Edward atyja mégtöbbször ölt
mint Tom öregje John Canty
nos ezért vagyunk szomorúk
ahogy ázunk országos esőben
csöppek csurognak le kőarcunkról
KIRÁLYFI:
kopog az eső a házfedelen
istenem minden olyan idegen
cidris mankósok vakok koldusok
BOLOND EZ A TOM rablószáj susog
Tom apja gyilkolt s én árva vagyok
mindenki minden elhagyott
minden dirib-darab avítt kacat
már sok emlékem s a banda kikacag
emlékek széteső régi szövetek
össze tudod-e még rakni Szigeted
a toprongyos csatornatöltelék
képébe sem üvöltheted ELÉG
zsiványok nótáznak borral is bírják
vigasztald magad ne sírj hát
ASZTAL:
megvigasztal egy víg asztal
emelints fakupát
mézaranybor itt marasztal
koccint három pupák
jó széltolók ne kérdd kik ők
halld Gáspárt Dzsolit Cormieux-t
Jézus Herceg ki ne figyelne
dalukra döbbent kegyelmed
SZÉLTOLÓK:
Egyszer Pókláb, Nagygége, Kan
a bátor cimborák,
Rómába indultak vígan,
mert szűk lett, haj, a világ.
Egy ócska dal volt mindenük,
fújták szívfájdítón;
eső áztatta ködmönük -
megszáradt, haj, a bitón!
ASZTAL:
majd ÉLJEN ÉLJEN kiáltja
kormos üstfoldozó
FUFU KUKUTYIN KIRÁLYA
s királyt illet a szó
szent latrok hidd el mindnyájan
Yokel Burns Hodge egy akol
csak pásztoruk nincs a nyájban
ha egyik meglakol
II. felvonás
DALNOK:
így volt csak hiszen így is lehetett
mondom csupán a pontosság miatt
írtak ezerötszáz-negyvenhetet
London februári napra virradt
Tom is ébredt tanult kényelemmel
ablak mögül bámulta a ködöt
Edward körött annyiféle ember
a szegény egész úton köhögött
és a folyók a fák mögött
nézte mint akinek tanulni kell
hogy YEAR AFTER YEAR tovahömpölyög
sorsokon oly nyugtató közönnyel
csavargókkal király így kódorog
övé s még ismeretlen tájakon
űzött ebek kivert komondorok
elől vonszolja tovább fájdalom
Hendon jó lovag s jó istáp
MOST HOL VAGY kérdjük annyiszor
s ti hol vagytok mind a tiszták
mikor a perc jogot s testet tipor
lássuk hogy lesztek-e ha majd ha már
mert mindig volt lesz tébolyult alak
foglár késes és őrült Ábrahám
testvérhez szóló SOHSEM LÁTTALAK
de ne félj Tom felől egész nyugodt
légy palotában hagyja őt dalom
persze Edwardot nem hagyhatjuk ott
ének s Hendon más kiséri-e vajon
UDVARI BOLOND:
sors elől szökni másikkal szembe
csavargóktól csak távolabb minél
rongyokban egyetlen penny nélkül
fájós lábú király
az erdő szélinél
megáll s arra vár még
hogy immár félelem nélkül álljék
hogy elmaradjanak a szorongás
kopói
torkában lüktető szívvel megáll
hallgatózni
feje felett
mire ő is szegény összeretten
meg-megzörrennek a falevelek
HÁROM PARASZTLÁNY:
olyan ez éppen mintha karácsony
volna
fekszünk az istállónkban
10 éves fiúcska forma
szegény szegény olyan ez és
éppen úgy tesz mint betlehemezés-
kor Dick öcsénk kicsi Úrjézus volt
jászolt játszottunk ő végig kussolt
de ez nemcsak mímeli szendereg
verték kergethették szegény gyerek
olyan ez éppen mint a jászolban
hol a ded körül három pásztor van
meg a család és az állatok
nyirkos szőre lázasan párolog
KIRÁLYFI:
a parasztoknál nem volt rossz sorom
befogadtak ennem adtak nem is
sorolom
Margery és Prissy találtak rám
félelmes nyirkos hideg éjszakán
egy ideig tettem a dolgomat
nem is híreltem többet királyi
voltomat
nyögtem akár valaha Nagy Alfréd
aki pogácsát sütött
akkor gondoltam sorsommal reá
ütök
de rám bízták nem tehettem hogy vízbeöljek
nehány vaksi macskakölyket
ERDŐ:
van csöndünk mi lélekszorongató
tüskében iszalagokban
fától fáig féli a botladó
forrás nem bugyog denevér riad
mint ujjait a szomjas királyfi
fák fák ropogtatják ágaikat
fától fáig csak lopakszik oda
hol tisztáson áll
egy kicsi szoba
mécses kis oltár
nyitott könyv és emberi koponya
remete él itt hiszi arkangyal
szegény király vele találkozik
angyal hijján varanggyal
REMETE:
aha végül kikotyogta
hogy a király maga
ihat még ehet még
melegethet
nem is lehet szava
mindent szépen komótosan
kalyibámból ő már el nem oson
apja tetteiért most felel fizet
megrakom a tüzet
a késem élezem
kárhozott Henrik nem segítsz ezen
velem arkangyallal Jákob s Izsák
beszélget míg szárad gyűjtött izsóp
ha Henrik nincs lehetnék már pápa
de csak arkangyal vagyok hiába
KIRÁLYFI:
ez a remete pont olyan
mint kinél nincsenek otthon Marlow
mondaná ezért vette komolyan
hogy király vagyok király ó
de nevetséges ezt a bolondot
tudtam meggyőzni azzal mit mondok
föloszlatta rendjét apám
látni kíván lógva a fán
megkötöz és nem ereszt el
végez velem nem jelöl kereszttel
már csak rögeszme és bosszú élteti
legyen könnyebb a téboly hát neki
most torkomra feni rozsdás kését
mért is hajtott ide éj szomj s éhség
JOHN CANTY:
kölköm te ebadta
hálás vagy mi mostan
hogy hitvány irhádat
a csuhástól kihoztam
Hugóra bízlak eztán
végtére tanulni kell
fejedből a Fufuság
vajon mikor tűnik el
bár tolvajlásban látnám
király vagy így állunk hát
nem rühelnéd annyira
ezt a nemes munkát
Hugó újra fog tanítani
Tom légy megint Tom az aki
MILES HENDON:
ne gondolj semmire ma úgy
aludj el aludj csak aludj
bearanyozza szívemet s napot
lovagi rangom a tőled kapott
nem méricskél szeretetet elme
fölragyogsz álomország fejedelme
Hendon Hall majd elrejt téged engem
megpihensz az ottani jó csendben
csupán válladon búg majd egy galamb
hisz mögötted annyi rémség kaland
felejted a vérszomjasnak lakát
honnan kimentett csavargó apád
megerősödsz és az leszel aki
aludj nem hagylak sohsem bántani
TUTTI:
senki sem nézett még e
földön két egyforma naplementébe
szép volt szép ahogy búcsúzott a nap ma
is éppen ezért barátaim
meghalni sohsem szabadna
DALNOK:
hogy lehúzza sorsok örvénye kell
dolgok mélyebb lényegéhez
a krónikást ki énekel
tény a ténytől mily kevés lesz
újra a csavargók között
Edward mindenki jól mulat
jól vív Hugóval is megütközött
ÉLJEN FUFU soha jobb hangulat
s társul pont Hugót kapta jöttmentet
királyunkat hóhérkézre szánta
bukásán előre kárörvendett
lopott malaccal hagyta pácba’
hogy a rongyost bíró elé vigyék
már körbefogta az utca népe
jajveszék ÍME A BIZONYÍTÉK
ekkor Miles Hendon odalépett
tizenhárom és fél pennys tolvajlás
Ángliában akasztással ér fel
néha együtt nyílik szív és vasrács
Hendon s Edward megszöktek még éjjel
lám csak a múlt mindig jól alakul
ez már itt s most elmondható
minden tett kis kavics alul
mit őriz mondjuk egy felföldi tó
néha éli túl emléke csupán
annak amit megteszünk fodrozza
partig a simuló hullám
így mesénknek vége is lesz s hossza
MILES HENDON:
úgy megyek én most haza királyom
mintha csak mennék bibliás tájon
ama fiú a tékozló akár
kinek mind ismerősebb a határ
amerre dombokon halad
ismerősek a fák a házfalak
mint ki mindig ide csak ide vágyakozott
s már látja is hogy ott igen az ott
hol várta várja szerelme s atyja
és boldogan sírva visszafogadja
gyerünk isten hozott Hendon Hallban
útszéli kőben virágban is dal van
hallod-e fenséges királyom
ami elmúlt immár halkan fájjon
HUGH HENDON:
no nem te nem lehetsz az kinek magad mondod
belőlem ál-Miles nem csinálsz bolondot
nem ismerlek nem láttalak soha
lehet a sors volt hozzád mostoha
összezavarta az elméd
legjobb lesz ha innen rögvest elmégy
kérdezheted az öt szolgát
enyimék ők úgysem ismerik meg
nem is merik hahaha az orcád
enyim faggasd bár Lady Edithet
tengeren túlról sok éve írták
halott vagy testvér hordd el az irhád
FESTMÉNYEK:
Hugh s Miles és Arthur ősei vagyunk
többszáz év óta nézve nézzük itt
a falról családunkat
mondhatjuk néha már könnyezünk is
mint Madonnaképek tengeren túl
tanuk voltunk miként költötte Hugh
bátyja halálhírét láttuk
apjukat hogy emészti el magát
szép fegyverek s címerek e szobák
szánták a riadt Edithet
csak öt talpnyaló szolga maradott
huszonkettő lett üldözött
mozdulataink abbamaradtak
sápadt figyelmünk függ Hendon Hall-on
UDVARI BOLOND:
mint egy ledőlt Mária-szobor
oly komor a nap vége oly komor
attól hogy Edith föl nem ismert nem
öröm s rettenet gyúlt a szép szemekben
mentsen letagadott
lettél szegény Miles ma kitagadott
nem csaltál nem loptál nem öltél
eshetsz mélyebbre a földnél
s te meg jó Edwardom
naivságod áldom
hány nyelven szól ánglus latin görög
Lord Hertfordnak leveled körmölöd
nem vívhattok poroszló sereggel
tömlöcben ér benneteket a reggel
KIRÁLYFI:
elesettek nyomorultak
bűnözők és ártatlanok
máglyatűzre dobottak
meghurcoltak szégyenültek
félkegyelmű jó flótások
tőletek tanultam többet
azt hiszem hogy Nagy Alfrédtól
egészen Henrik apámig
senki király nem járta ki
azokat az iskolákat
miket okvetlen ki kéne
légy gróf Miles Hendon nincsen már könnyem se
London felé vígy utunk s szerencse
MILES HENDON:
már gróf is vagyok no tessék
az álmok birodalmában
mégsincs bennem semmi nevethetnék
szívesen tartottam érte a hátam
érte fogadtam el a kalodát
majdcsak javamra írják odaát
pünkösdi királyságát még olyan
szentül hiszi és olyan komolyan
hogy hóbortjában meg nem bántanám
Londonban lesz jóakarónk talán
s kit nem csak sorsok de kezek vertek
akkor megpihen majd e szegény gyermek
így lesz fiú annyiszor ígértem
ha kell az új királyt kérem térden
PECSÉTNYOMÓ:
hallhattok cérnavékony szólam
még nem láttatok de tudtok rólam
lennék a Nagy Pecsétnyomó tudjátok
el nem múlhat nem addig az átok
míg én kallódom kallódva
a ruhacsere óta azóta
ám rám kerül a sor hamarosan
kapkodtok nagy sietség Tom körül
koronáznátok búsul vagy örül
nem mint veletek időnk másként rohan
mit tudtok semmit mi tudjuk a tárgyak
ha a mese vége fele vágtat
repül akár Miles Hendon lova
minden elszáll mint patazaj tova
KOLDUS:
már-már jó dehogy egészen pompás
királynak lenni csuda már Tom más
magamhoz szólok reggel így
öltöztetnek s elköltöm reggelim
diót török micsodával este
forgolódom dió töm degeszre
mivel mézzel a legjobb csemege
száz szolga közt mért lennék remete
börtön akasztófa máglya
senkit sem küldtem halálba
mióta Edward el vagy mit csinált
azért várom az igazi királyt
februáris 19 holnap
nos holnap Edward ha vagy még hol vagy
HUMPHERY MARLOW:
hajnali három dörrent az ágyú
koronázásra ugrottam ki az ágybú
bizony nagy nap ez a mai
mindenfelől dalt hallani
Szívből köszöntünk! Légy idvez, király,
Légy idvez, így köszönt a szív, a száj.
Isten hozott a víg, a hű szívek közé,
Isten hozott, király! Soká, örökkön élj!
királyom így én is éltetni fogom
bolondnak mondani nincsen rá okom
szavamra igazságos jó királyfi
igaz nincs meg a Nagy pecsétnyomó
igaz a tömegben anyját vélte látni
azért jó király lesz nagyon jó
UDVARI BOLOND:
láttam London tornyait
látom a Tower tornyait
elzüllik tőlem a forma is
finom pára permetez a Westminsterre
ma nem csak istent királyt is tisztelne
a londoni tömeg
előttük sziporka drágakövek
s lehelet-fátyolon át
nézi nézi a tömeg a koronát
egy szertartás sohsem szép
ha nem zavarja meg ügyetlenség
valami nem várt pillanat
szövetébe mint szakadt köröm akad
a nem odaillő mozdulat
LORDPROTECTOR:
megállj rongyos poronytya
ÉRSEK:
hogy merészelsz ide minő szégyen
LADY MARY:
szép ünnepünk egy koldus elrontja
HUGH HENDON:
máglyára vele hadd égjen
KIRÁLYFI:
megálljatok a király én vagyok
TUTTI:
hogy merészelsz szép ünnepünk megállj
minő szégyen rongyos poronty király
KOLDUS:
Lordprotector uram érsek uram
engedjék ő a király csakugyan
TUTTI:
nem hisszük nem hisszük hogy lehet
Offal Court már messziről bűzlenek
LORDPROTECTOR:
bár nézzétek a két orcát
ÉRSEK:
ördögi e hasonlóság
MILES HENDON:
két iker orca bokron a rózsák
KOLDUS:
mintha régenvolt magamat látnám
KIRÁLYFI:
mintha magamat könnyön át s náthán
ez mind én lettem volna egykoron
KOLDUS:
s rajtam volt ennyi rongy kosz és korom
KIRÁLYFI:
rajtad palástom lehetsz te is én
KOLDUS:
ma majdnem én lettem te e misén
KIRÁLYFI:
eszedhez koronám épp illene
KOLDUS:
nép hüppög szívedig halld meg zene
a sírás a jaj a kocsmalárma
is
KIRÁLYFI:
sok gazság mintha mindig fájna
mit csak látva láttam országomban
KOLDUS:
hová én térnék vissza honom van
cseréltess vissza gúnyát s szerepet
KIRÁLYFI:
most hadd lássam hogy itt ki hogy szeretett
PECSÉTNYOMÓ:
hogy e koldus Edward s a király Tom
tovább már nem rejtem
hogy elhiggyék el
tárgyi bizonyíték kell
hova Edward tett ott vagyok éppen
ott egy páncélruha könyökében
nem tör már velem többé diót Tom
tovább már nem tovább nem kallódom
jöhet az új király új rendelet
tavaszok nyarak őszök telek
megbűnhődik eztán a rossz
elnyeri jutalmát a jó
legalábbis míg Edward kormányoz
én meg maradok Nagy Pecsétnyomó
SCONE-KŐ:
ti emberek el fogtok hallgatni
csak mi beszélünk majd helyettetek
megszólalunk ha ti elnémultok
mert csönd lesz a tiétek feleim
élj bár tizenhat évet mint Edward
élj hetvenet mint boldog szegény Tom
gondoljátok el nem az évek teszik a lét
csonkaságát vagy teljességét
amit láttok félig való félig
mese talán ám a meséket is
mi mondjuk tovább egész időn át
érintsetek meg tapodjatok rajtunk
tegyétek dolgotok s feliratik
Edward Tom legigazibb nevetek
KOLDUS:
Andrew atya könyveit böngészve
egyetlen dolgot véstem észbe
ott van mindenik gondolt alján
meg is mondta egy messzi bölcs talján
Vetkőztessetek le mindannyiunkat
mezítelenre, s majd meglátjátok, hogy
hasonlítunk. Öltöztessétek fel utána
magatokat az ő ruháikba és a mieink-
be őket, kétségtelenül mi fogunk akkor
nemesnek látszani és ők nemtelennek.
méz és bors
ilyen az embersors
KIRÁLYFI:
látjátok feleim mik vagyunk
bizony mondom egyek vagyunk
mindannyian egyek vagyunk
DALNOK IMÁJA:
Edward s Tom istenem istenem
minden olyan szép volt s minden oly idegen
az osztozás íze ma boron és ostyán
a templomkert a fa a borostyán
de ma így akartad azt hiszem
földi otthont lásson földi szem
mert az útszéli kőkereszten láttam
egy darázsfészket Krisztus hónaljában
többet nem tudok hattyú-e vagy ott van
a lélek a hűs elzuhant szobrokban
is hozzád ér-e az elszálló szó
vagy darázs katedrálüvegnek kocódó
hallgatsz három pont írásjelem szól még
tücsökdal mielőtt betakaróznék...
P. S.
A mesében úgynevezett vendégszövegek vannak kedves költőimtől. Az idézetek sorrendjében a következők ők: Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, Kormos István, Buda Ferenc, Pilinszky János, Babits Mihály, Somlyó Zoltán, Csoóri Sándor, Jékely Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Ady Endre, Dsida Jenő, Márai Sándor, Kovács István, Utassy József, Kányádi Sándor, Nagy László, Tandori Dezső, Szőcs Géza, Vas István, Parancs János és Juhász Ferenc. A két - központozással is ellátott - dalbetét Jékely Zoltán fordítása. A KOLDUS elköszönő szavait Machiavellitől kölcsönöztem. (1987)
Dróth Doktor
avagy
egy drótostóthoz srófolt
strófák
"A drótosinasok nemcsak a nagy szemtelenségükkel tűntek ki, de köszönni is úgy tudták a dolgokat, mint senki más.
Én is nagy hálálkodva köszöntem meg mindent."
(Karol Tomascik: Drótosgyerekek. Pozsony, 1962. Fordította: Gimesi István)
Névjegykártyáján
csak ennyi vót;
Minden szépet
kiván,
és minden jót:
boldog
Dr. Dróth
Bódog,
bádogos és
drótostót!
+
Dr. Dróthnak minden pillanat
ritka s drága vót.
Ritkának s drágának látott
Dr. Dróth
minden pillanatot.
Bizony ritka s drága vót,
mint szilvesztertájt
kéményen az eszterág,
azaz gólya, ki még maradott.
Ily ritkának látott,
ily drágának látott
minden pillanatot.
+
Tótkalapja
Kassáké.
Vagy nem
magasság-é?
Legalábbis
Bolond Istók Péter szerint,
ha doktorunk
megemelint-
i.
+
Zsírosbödönön
kongatomű
örömöm.
Vagy szerényebben:
Zsírosbödönt
kongatok.
Foltozkodom,
tehát vagyok.
+
Hosszú a dróthuzal.
Drótkéztől
drótkézig
semmi hézag.
+
Költők szerint,
s milyen régen,
izzó szögecsek a csillagok
a nagykondérnyi égen.
Költők szerint.
Tehát az egész álom.
Ők mondják.
Én csinálom.
+
Ez a világ olyan világ -
huzalos.
Közepiben tót Dróth doktor
házal is.
+
Drótból való
rózsád:
a valóság.
+
Rózsává nyílik el
egy szavadra ma
öklöm roppant
drótkosara.
+
Ingatom fejem,
árva bólya.
Gerincem lánca
csörren a lóla.
hanyatt a patakban.
Mellkasom varsa.
Szívem fickándozna,
piros harcsa.
+
Szíved szívemmel
drótozom össze ezalatt,
hogy ne is legyen más e két szív,
mint egyetlen ördöglakat,
mit angyal lakat.
+
Légy velem!
S amint
összefonjuk karjaink,
befon minket,
akárha szódásüveget,
a szerelem.
+
Kelepel
az eszterág,
kalapál
a Pál.
Csak a tót
nem hallat
semmilyen csataszót.
+
Minden elijedt madár
ujjaink drótját érzi
lábára hurkolva már.
+
Nézd csak!
kezemtől de rőt...
Miféle derót
ez a szögesdrót
+
Hogyan is volna
bú s baj itt?!
Ne félj!
Dróth doktor
majd kigabalyít!
+
Likas biliddel
ne háborgass,
vidd el!
S pocoktúrást bele!
Abba piros pistikét.
Kék estikét,
így szokás, te, borhas!
+
A nagy-nagy ölelkezésben
mindig ide-oda
hajlik a test
minden porcika-drótja -
és forrósodni kezd.
+
Amerre átkel
az erdőn
Dróth Bódog úr,
doktor úr,
pengnek a drótágak,
pönög a drótsövény:
zeng az érces durva dúr,
de ő átkel az erdőn.
Boldogul.
+
Ez
volna drótlétem dele.
Fogd kezem! Dele-
jez!
+
Ha kérdték tőle,
van-e lelke?
Azt se tudta,
hogyan rejtse.
halkan csak annyit
tudott motyogni: "Ó,
kérem, az is én volnék,
a drótnélküli
táviró."
+
Életemet általélem
egy óriás drótkötélen.
ha életemet álteléltem,
ébredek-é
a Nagy Drótkötélben?"
+
Galántán
telente
talántán
el se fagy
drót-
palántám!
+
Kösd a disznók orrába
a hárfa húrját,
nehogy a gyöngyeidet
sárba túrják.
+
Tudod, minden örvénynél
a folyó ledobja a szoknyát.
Így tesz a Poprád.
Így tesz a Vág.
Ledobja a szoknyát.
Nahát!
Én evezőmre drótoztam föl,
izé,
addig emelem
mindegyik vizét,
hogy mégse lássunk
mezítlen hasuknál alább.
+
Tsiklandanak még e betűk is.
Ne várass
sokáig
e helységtábla előtt:
APÁCASZAKÁLLAS!
+
Kárpátokon innen
s kárpitokon túl
harsant már,
ugye, jó doktor úr,
hogy ELADÓ A VŐLEGÉNY!
Vót ilyen.
Bizony, vót -
biccentett szomorún
Dr. Drót.
+
Félálomban néha magát
alkonyatba mártja.
s ha megfuvintja főnszél,
arany izzás fut végig testén,
olybá lesz ő egy ilyen este,
mint a vakító fémszál.
+
Lábamon voltak
már éppen
a körmöcbányai
táncszók,
mikor kaptányba léptem.
+
Szegény egérkék-
nek csapdát fabrikáltam,
ha önök
kérték.
Más vétkem nem is vót.
Tanu rá Bolond Istók
Péter, s hogy vertem
susztermattal Kempelen
Farkas törökjét.
Mindent köszönök.
Játszhatsz velem,
Öröklét!
Képeslapok RLS-nak
GYÖNGYTÁR ÉS TEKLATÉKA
2001
˘
Rá ne csördits.
A ló! A ló! A ló! A
ló... Alóla
már kifut a Föld is.
˘
Doromb Lala
s Duda Dide
csikóhala
üget ide.
˘
Ez a hal csak vala ton.
Lakhele nem a Balaton.
E tény előtt kell megemelnem kalapom.
Gyertek, gyer’kek, járjuk tovább a berket!
˘
Már hajnalban hersent az az alma,
miről harsant a dal ma.
Még zizeg aluvásom alatt szalma,
vajha valaki az álmomat megneszelné.
˘
Szívritmusra hajnalcsillag hunyorog.
Versemből sok tátingó virág.
Betüsincs irkámban telnek a sorok:
megannyi u u tikák.
˘
- Szőlőnkre bár le sem ereszkedik
a seregélycsapat, mégis hogy lehet,
hogy visz magával mindegyik
madár egy fejet meg két szemet?
˘
Üveg mögött, víz alatt ti pontyok,
mióta már, hogy ott lakoztok.
A Vég sem fog reátok találni,
mélabúnak halacskái.
˘
Mosolyom abbahagyott.
Milyen könnyen
eredt el a könnyem.
Sírok. Tehát vagyok.
˘
Számból rá alig jő szó,
pedig ez idén az első hó.
Az első hó ez idén:
nem akarok, nem, elnémulni én!
˘
Angyalok nézték a Napot,
Holdat s csillagot hogy kész lett,
s ekkora szépre láthatott,
ki gyermekkel csudált fészket.
˘
Nem ér a nevem.
Káposzta a fejem.
Mondtam, de te lengén
arcaim tépted levelenként.
Németh István Péter:
Képeslapok Robert Louis Stevensonnak
Gyermekversek
Szeretettel Bárdos-iskolás kis barátaimnak
˘
Tapolcán,
2002
nyarán és őszén
Naplósorok, előhang helyett
(2002-03-30)
Csak akkor olvasom újra egy-egy könyvemet,
Ha valaki olyannak ajándékozom, aki fontos az életemben.
Azt hittem, hogy az Angyalvihánc Manophülében cimű
Gyerekverses dolgom sikerült...
Hát, nem tudom, mennyire tetszett Néked?
Ma megtaláltam az Internet egyik listáján.
A Mai magyar költők legkevésbé népszerű
Művei ... között ... a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár
Gyermekkönyvtárában
(A vizsgálat az 1978-tól 1997-ig beszerzett
művekre terjedt ki.
)
Csak az vigasztal, s ez fölér egy diadallal,
Hogy egy csapatba kerültem itt Kormos Istvánnal,
Tamkó Sirató Károllyal és Kányádi Sándorral...
Ugye, elolvasol még egyszer?
¦
Bohóc-nóta
Kócos a rőt
kréta-hajam.
Krumpli az orrom,
né'd a! Na ja!
Ó betü nagy
pocakom hordaja.
Y ága van íme e lábnak amit hordok, ajajj! -
mert muzsikás utat itt helybe ró
Pieró.
Y águ a 2 kezem is, de
Te nem vagy a végén kis Pierett,
ide mellém pingálni ha nem jött senki gyerek,
kérlel a szó, tekints le
kérlek, az aszfaltra reám most,
bucsuznék, ha bucsuzni volna kitől,
Pierett, Pierett,
lásd, az eső is pityereg,
és elmos engem az álmos
őszi idő.
Naplósorok Robert Louis-nak
gyermekeknek való verset akartál írni
de abból a versből a madarat lehajították
szerelmednek való verset akartál írni
ám azt egy csúfolt szó nélkül nem lehetett
halálodról való verset akartál írni
és nyelvét öltve pimasz leányka
vette ki kezedből a tollat
Rímes sorok egy naplóból
Gyerekkorom dallamaira
1.
Péterke, Pátorka -
bíbor csibor
hullt a borba,
ekkorka...
2.
(Bartók-burleszk)
Hej Laboda,
Laboda,
Lábad ide,
Nem oda.
Doromb Lala
S Duda Dide
Csikóhala
Üget ide,
Hej Laboda,
Laboda!
Péterke,
Pátorka,
Bibor csibor
Hullt a borba,
Ekkorka,
Jó koma,
Hej, Laboda!
Leesett
Az esső is,
Elázott
A mezző is,
Labodát meg
A taliga
Haza nyiszorogta.
Hej, Laboda,
Laboda!
Lábad ide,
Nem oda.
Első tolltartómra
Fölszánt poéta-
ceruzámat
sohsem érdekelte más
(ezt mindenki eszébe
vésse!) -
mint hogy H-s-
-e vagy hogy B-s-e?
Kertvárosi kutyakoncertre
Minden kölök: puli,
kuvasz,
komondor -
az éjféli
teli-
holdkor,
mikorra az
utca horkol,
váljék nagykoruvá,
nagykoruvá,
aszongya, hogy:
vau,
vau
vá
!
Á
lmodott vers
Hiába hogy
ICH LIEBE DICH,
ha a világ
nem engedihhhhhh!
S még egy álmodott:
- Te Pistu vagy?
- Igen, Németh István vagyok,
egy vidám ember.
Most megkérdhetitek, Kedves Kis Barátaim, hogy hol maradnak a beígért rímek, hiszen ennek a füzérnek az a címe, hogy Rímes sorok egy naplóból.
Igazatok van. Én ezeket a sorokat németül álmodtam, nem mintha eminens volnék ez idegen nyelvből, de így kattantak be a sorok akaratlanul.
Hadd mondjam el így is:
Bist du
Pischtu?
Ja, ich bin Stefan German,
ein lustiger Mann.
Köszönöm, hogy játszhattam idén is Közöttetek!
Zánkai Schéner-szárnyas oltár
1.
És valóban
Mi csodálnivaló van
Ebben a falóban?!
Lári-fári!
Csak mint megpa(t)kolt szüreti présen
A keresztbe rakott dongák, egészen
Olyanok a bordái.
2.
Zöld a pázsit,
Sárga a fapipike,
Sárga a fapipike
Pihéje.
Dől a zápor,
Sárgul a fa levele,
Csorg le a leve vele
A sárba.
Hogyha vigyázzák,
Hullhat a hó:
Nap-kappan s Hold-
tyúkanyó!
Zöld a pázsit,
Sárga a fapipike,
Csillagi puhaarany
A szárnya.
3.
zöld fényt törvén
meduza-lampionok alatt
kövülni hulló sikoly-örvény
szerpentinjei farsangolnak csikóhalak
rajtuk lovagló elejtett ólom
kék huszár a kedv s tovább nem hajol
pedig piros korall-ág a kardja ahol
a dorottya-farú álom
szépen
megülhet a vízfenéken
¦
Zánkai SMS-versek
Hozzon elébed a zánkai út
Erdőt, rigót
S haikut.
+
Vadludak V-je az égen.
Vidrák úszása V a vizen.
Mutasd ujjaddal: V - győzelem.
S én a Balatonnál elhiszem.
+
Még korom-fák.
Már ultramarin-ég.
Mókusszőr-csiklandással
Itt a tavasz most.
+
A kiszáradott
Csorsza-patak
Medrében a régholt
Forrás fele lépdelek.
Várom a fecskéket,
Akik ősszel
Szárnyaikkal
Szinte surolták
A bokámat
Akárha habok.
¦
Zánkai dúdoló
Fekete
Boszorka-
Lepke, Te!
Hess,
Innen el!
Ne játssz,
Ne játssz
Szivemmel!
Pirosára
Hullong a
Szárnyad korma.
Lepécske, Te
Fekete
Boszorka!
¦
Tapolcai képeslap
- Robert Louis Stevensonnak
Tudod, tetőtérben lakom,
öreg vadgesztenye magasában.
Amikor a Nap a fa lombjába ér
(izzik akárha ellobbanó madárfészek)
már lemenőben, s tudom, hamarost
itt van az este.
Aztán nappal és éj mezsgyéjén
pillanatra megingok ilyenkor
s úgy érzem, hogy egy komp tetején állok,
mi meglódult velem a Szent György-hegy
és a Badacsony között a Balatonon át
a végtelenbe.
¦
Krimi
2002 nyarán
Megöltem egy szúnyogot,
Vérét, ami az én vérem volt,
A szobám falára freccsentettem.
Aztán fogtam a hibajavító festéket,
S eltüntettem minden nyomot.
Csupán ez a verses beismerést lehet
Majd bizonyítékul fölhozni ellenem.
Üzenet egykori iskolámba
Minden kedden,
Csütörtökön és
Pénteken a TIAC-pálya felől
Érkezem a PIAC-ra Tapolcán,
Ha már egy rímpár között lakom.
Sohsem költök sokat,
De e nyáron összeszedtem
Mindazon építőkockákat,
Miket az osztrák gyerekek már elszórtak.
Piros, kék, sárga és zöld darabok.
Kúp-, s gúla-forma is akad köztük.
Hát nekünk kell most már belőlük
Katedrálist építeni!
Önarckép
Több milliószor leütöttem a betűket én
A régi író- és az új számítógépek billentyűzetén.
Kézzel rótt betűim is, összesen, ti,
Már hány kilométernyire értek el tőle, ki
Tudja?
S elhiszi-e, hogy a költészet igen nehéz fizikai munka?
Naplósorok
Kikapcsoltam a TV-t.
Ezek a mai hírek
Most már nem érdekelnek.
Hosszan elnézem hát
Helyettük a lenyugvó Napot
Ablakomon át,
Akárha a mindenség monoszkópját.
Hang is járul hozzá: szól a tücsökdana,
Akárha végtelenített magnószalagról...
Látom és hallom:
Közeleg az ősz.
Kép az iskolából
Megálltál előttem
Kék köpenyedben.
Két fülem rögvest oly forró
Lett és rőt,
Hogy még jó, hogy nem taplóból
Voltak, hanem húsból és vérből,
Különben lángra lobbantam volna.
THE BLACK ARROW
Rézsút rásüt
az alkonyi Nap
ceruzámra
mintha csak
volna
egy
fáradt
napóra-
pálca.
Füzetem lapján
kúszik
karcsu kis
árnya.
Vagy akárha
nyíl
hegye
szállna:
Huss -
míg aranyát a
szivembe
nem
márt
ja
!
Szerenád Szuomiba
Ez a szép,
Ez a szép
Finn dal
Ahogy épp,
Ahogy épp
Szint vall...
Szeretőd
Csak az út,
A fenyő
S a kakukk
Hallja.
Könyörülj,
Gyönyörűm,
Rajta!
Képeslapok RLS-nak
1.
Az alkonyi Nap besüt a szobába
s megnyújtja a gombfoci kapu árnyát.
A kezdőrúgást az ámuló kamasztól
a csapatok hiába is várják.
2.
A MÁV TIAC pályán zárva a kapu,
s bólogat bent két órjás fémdaru.
(A Velence melletti Mestre-ben
láttam ilyeneket éppen.)
Acel-zsiráfok, nyakatok tekereg,
hüppög is itt egy egész gyerek-sereg,
hogyan is játszhatna veletek!
3.
Éjszaka még
dördült az ég,
villám cikkant a
Balaton felett,
ám hajnalra
már mezítlábam
hűs füvek
harmatában
gázolt - - -
Ősz lett.
Párás kékben
lebegett
a Szentgyörgy-hegy.
4.
Nem látszott ki a ködből a Szentgyörgy-hegy
már a mai reggel. Képzeletemnek mégis így volt
könnyebb kiegészíteni ezt a bazalt csonka kúpot
hajdanvolt magas és ép, majd ezer méteres vulkáni
csúcsáig.
5.
Bizton állok a földön.
Lábfejemmel
föl-fölrugdosom a babzsákot,
majd hagyom pillanatra
megpihenni azon.
Ennek az egész
mozdulatsornak
az adhatna értelmet,
ha látnád Te is.
S azt is tudnád, hogy
maga a szerelmem
akkora, mint az
égig érő paszuly.
6.
Látod, ez az én formám.
Egy esztendő,
vagy egyetlen tanév jutott nekem csak,
hogy éppen abban a városkában
járjak-keljek naponta, amiben Te élsz.
Látod, ez az én formám,
hogy most innen is tovább.
Úgy vagyok én, mint
ama tengerész,
akinek még egyetlen kikötőben sem
mohosodhatott meg a horgonya
soha.
Ne ijedjenek el
búcsucsókjaink halacskái,
csak halkan csobban
aranykék
mennyei vizek mélyére
reményem,
hogy találkozunk
!
7.
A városszéli focipályán a kapufák.
Mögöttük az alkonyat.
A kapufák találkozásában
(magyarán: a vinkliben),
a 90 fokos szöget bezáró lécek között,
akárha mértanfüzetemben a derékszöget jelző pont:
A Nap.
A lemenő Nap.
Éppen a pipában.
Mennyei gól.
Gondoltam, s nem tudtam még,
Hogy ekkor lettem költő.
8.
Elegendő volt a régi lóúsztató
Tere már akkor a két nádas között ahhoz,
Hogy kalózost játsszék a gyermek - - -
S attól volt tenger a tó,
Hogy kis hajómat vezetve
Nem érdekelt a Balatonnál sem
A túlsó parti hegyek sziluettje.
9.
Elég volt álmomnak kerékül
Két rajzszög a gyufaskatulya oldalába,
Egy gyufaszál meg lőcsnek
S máris kész volt a manók kordéja.
Elég volt motorházul
A jezsámen-bokor az óvodában,
Aláfeküdtem,
Két kis gallya lett a csavarhúzóm, kulcsom
S máris beindult,
Harsányan fedübörgött a tavasz.
Elég volt az első, tömörgumis és
Örökhajtós kis bicikli
Kormányát elengednem
Mindkét kezemmel
A Mogyorósi dombról lefele
S minden baj nélkül való röpülés volt az
Krisztusian tárt karokkal szembe
A Szentgyörgy-hegynek.
Hozzájuk képest manapság e benzingőzben
Schumi
Is oly lassú, mint
A csiga.
10.
Keszthely felé,
De még a Reptéren innen,
Amerre a katonatisztek kertjei kezdődtek,
Az úton balra terült el
Egy kis futballpálya.
Nem igen kedvelték a focizni szerető
Tapolcai gyerekek, mivel a játékterén
Állt egy ki nem vágott fa.
Vastag volt a törzse, ép a lombja, erős a gyökérzete.
Egyszer aztán mégsem jutott a csapatunknak más hely.
Kelletlenül kezdtük a meccset. Miatta.
Hogy mért is van ott az a fránya fa.
Aztán belelendültünk.
Néha már igazán pontos és pompás passzokat is adhatott
E tényleg falábú barátunk, mivel a mérkőzés
Véghajrájában rúgott gólörömnél
Megöleltem.
11.
A Mogyorósi dombról,
Mikor még tényleg
Teli volt mogyoróbokrokkal,
Minden áldott nap végén leballagott
A tehéncsorda.
Ámulva szívtam magamba
A hazafelé tartó állatok
Édes tejszagát.
Mária néném ilyenkor a kapuban
Mindig megállt mellettem.
Aztán egy délután,
Már nem is emlékszem
A pásztorra és a kutyáira
S a dudori szemű böccékre
A domb felől az égbolton
Föllegcsorda közelgett,
Házunkfele vonult, torlódott - - -
Az utcában porszem sem mozdult,
De Mária néném elsápadva ott a kapuban
Megfogta a kezem.
Mustszagú dal
Rövid a szüret.
Busul a gazda.
Hosszu a szüret.
Örül a gazda.
Rövidke nappal
Pince faláról
A hébért le-
leakasztja.
Hosszu a tél.
Hordó-setétből
Pohárba Nap kél.
Átragyog a tavaszba.
Legkisebb fiúként
Szilvássy Nándornak ajánlom
Nagyobb voltam minden királyoknál,
Amikor Badacsonyban
A vasútállomás peronjára
Leszálltam a vonatról,
S az októberi hársfák
Arany szőnyeget terítettek
Léptem alá leveleikből.
Soha senkit sehol még
Nem fogadtak ekkora pompával.
A bodza dicsérete
Csupállak,
Kardozom veled,
Labdával hányszor
Eltaláltalak!
Nem is mernek rád szállni
Szinarany bogarak.
A bokrok közül mégis
Téged látlak a legszebbnek.
Tavaly ittam először
Illatos virágodból
Készült szörpöt,
Mit anyuska szűrt.
Idén akkorára nőtt
Az egyik ágad,
Mint a karom.
Igazi bodza-puskát
Faragott belőle
Az apuskám.
És mostan,
Hogy ősz van,
Bogyóid véréből
Tintát facsarok,
Iramlanak is
Egy lánynak írt sorok...
Őszi fa
- a gyöngy-betű-szőttesekből -
ágégégégágégégág
ágégégégágégégág
ágégégégágégégág
égágégágégégágég
égégágágégágégég
égégégágágégégég
égégég fafa égégég
égégég fafa égégég
égégég fafa égégég
égégég fafa égégég
avar fafafafafa avar
avar avar avar avar
föld avar avar föld
föld föld föld föld
Antoine de Saint-Exupéry sivataga
- a gyöngy-betű-szőttesekből -
homokhomokhomokhomokhomokhomokhomok
homokhomokhomokhomokhomokhomokhomok
homokhomokhomokhomokhomokhomokhomok
homokhomokhomokhomokhomokhomokhomok
homokhomokhomokhomokhomokhomokhomok
homokhomokhomokhomokhomokhomokhomok
homokhomokhomokhomokhomokhomokhomok
homokhomokhomokhomokhomokhomokhomok
homokhomokhomokhomokhomokhomokhomok
homokhomokhomokhomokhomokhomokhomok
homokhomokhomokhomokhomokhomokhomok
homokhomokhomokhomokhomokhomkúthomo
homokhomokhomokhomokhomokhomothomok
homokhomokhomokhomokhomokhomokhomok
homokhomokhomokhomokhomokhomokhomok
Új haza, a magasban
Illyés Gyula
- a gyöngy-betű-szőttesekből -
csakcsillagkarcoljaszivétfölemelteaporból
lcsakcsillagkarcoljaszivétfölemelteaporbó
ólcsakcsillagkarcoljaszivétfölemelteaporb
bólcsakcsillagkarcoljaszivétfölemelteapor
rbólcsakcsillagkarcoljaszivétfölemelteapo
orbólcsakcsillagkarcoljaszivétfölemelteap
porbólcsakcsillagkarcoljaszivétfölemeltea
aporbólcsakcsillagkarcoljaszivétfölemelte
eaporbólcsakcsillagkarcoljaszivétfölemelt
teaporbólcsakcsillagkarcoljaszivétfölemel
lteaporbólcsakcsillagkarcoljaszivétföleme
elteaporbólcsakcsillagkarcoljaszivétfölem
melteaporbólcsakcsillagkarcoljaszivétföle
emelteaporbólcsakcsillagkarcoljaszivétföl
lemelteaporbólcsakcsillagkarcoljaszivétfö
ölemelteaporbólcsakcsillagkarcoljaszivétf
fölemelteaporbólcsakcsillagkarcoljaszivét
tfölemelteaporbólcsakcsillagkarcoljaszivé
étfölemelteaporbólcsakcsillagkarcoljasziv
vétfölemelteaporbólcsakcsillagkarcoljaszi
ivétfölemelteaporbólcsakcsillagkarcoljasz
zivétfölemelteaporbólcsakcsillagkarcoljas
szivétfölemelteaporbólcsakcsillagkarcolja
aszivétfölemelteaporbólcsakcsillagkarcolj
jaszivétfölemelteaporbólcsakcsillagkarcol
ljaszivétfölemelteaporbólcsakcsillagkarco
oljaszivétfölemelteaporbólcsakcsillagkarc
coljaszivétfölemelteaporbólcsakcsillagkar
rcoljaszivétfölemelteaporbólcsakcsillagka
arcoljaszivétfölemelteaporbólcsakcsillagk
karcoljaszivétfölemelteaporbólcsakcsillag
gkarcoljaszivétfölemelteaporbólcsakcsilla
agkarcoljaszivétfölemelteaporbólcsakcsill
lagkarcoljaszivétfölemelteaporbólcsakcsil
llagkarcoljaszivétfölemelteaporbólcsakcsi
illagkarcoljaszivétfölemelteaporbólcsakcs
sillagkarcoljaszivétfölemelteaporbólcsakc
csillagkarcoljaszivétfölemelteaporbólcsak
kcsillagkarcoljaszivétfölemelteaporbólcsa
akcsillagkarcoljaszivétfölemelteaporbólcs
sakcsillagkarcoljaszivétfölemelteaporbólc
csakcsillagkarcoljaszivétfölemelteaporból
Hintadal
1:
Karika, eredj!
2:
Hans-Christian megnő.
3:
Álmom idevárom.
4:
Buda, oda mégy?
5:
Vonat pöfögött.
6:
Szavunk elapadt.
7:
Halat hallat a lék.
8:
Nem messze Tapolc’
9:
Madara nélkül szomorú Ferenc.
10:
Mákos pite íz,
Cukros-mákos morzsáimra
Lelibben egy lile meg egy csíz.
A fából faragott mondja
- Tisztelet Bartóknak
Sok-sok évvel ezelőttről
Való vállamon, no lásd,
Ez a néked is tetsző,
Alig foltos bíborpalást.
Koronámat, bár hajítottam
Volna el én vagy százszor,
A Te kedvedért, csak itten,
Fölpróbálom ez egyszer.
Ifjúságomnak hótalan sörénye még;
Lehet mindenki vendéghaja már.
Kik a táncot veled szökellnék,
Csapják fejükre az első taktusoknál!
Az erdő egyenruhás zenekar: hangol.
S az évszakok valcerébe kezd. Szólít.
S nyiszorognak síró hangon, -
Hallod-e elnehezült térdem tuskóit?
Ajánlás Robert Louis Stevensonnak
Szívverésenként
Közölnivalóm volt
Veletek, emberek.
Akárha a pulzáló
Fényű fároszoknak
A tengerjáróhajókkal....
Bogáncs-vers
Fekete István emlékének
Koromfekete pulikutyám szalad a téli fehér rétekről,
Kertünk kerítésén belülre ugrik,
S nem töri le anyám rőt tavaszi tulipánjait,
De a levendulás kéklő tengerét általússza
Minden nyári hajnalon,
S ha már a sárgabarackfánk alatt aranylanak a levelek,
Beléjük hemperedik koromfekete pulikutyám,
Majd rózsaszín nyelvével megnyalintja a szomorú, szürke szíveket.
Western
A SALOON-ban üldögél
Ben, Dzsó és
A furfangos ír.
Pult mellett penegő bendzsó.
Ben és Dzsó. S az ír.
Hallgatnak. Alkonyat van.
A vonat mellett egész nap lovagoltak.
3 pohárban konyak.
Koccan 3 pohár.
Dzsó és Ben dörmöli: Öregem,
Te ír, Isten hozott
Oregonba!
Nemesgulácsi rangadó
Kodolányi Gyulának
hát lengeti a tengeri... /R. M./
Ázott avarillattal szállt
S oly alacsonyan a Nap,
Hogy éppen súrolta csak
Homlokomat.
Már itt van az est
S ím: én
Elhibáztam
A felhőfejest.
Jó, ha a holnapi
Alkonyatban
Találok egy apróka
Mennyei gólra,
Mely rólam a csillag-hálóba
Bepattan...
És les címén
Sem inti le októberi
Zászlajával
A pályaszéli tengeri.
2002. november 2.
Őszi vízfestmény
Zsuzsának és Gabinak
Az alkonyi nap
Rőt bohócorr.
Felhő-frizurát
Szél kócol.
Lombtalan aranyág
Csikland eget,
S a végtelen kékség
Tócsa-tükörbe nevet.
Pince-ének
A Balaton azúrja
Szürkéskék lett.
Nem csapnak le idén
Szőlőtükékre
Többé seregélycsapatok,
Hasznosakhoz állnak
Besegítenek a kertben
Rigónak s fakopácsnak.
Nem ölelnek halálost
Szerelmes prés-bordák,
Piros abroncs karolja az újbort,
Mely hordókban forr már.
Felfordított dézsára ül a szüret
Angyala, s mert nincs dolga neki:
Egy barna kármentőbe
Egyre csak hullnak a könnyei.
Tapolca, 2002-11-08
Novemberi naplósorok
Ha magammal vihetném majdan
a végső utamra; Kháron ladikjába
való a labda...
/Mezei András: A Törvény tükre/
Nagyon szerettem gyerekkoromban
Futballozni. A pályán pedig
Ugyanazt a barátságot éreztem
Csapattársaim és ellenfeleim iránt,
Akik egyformán maradtak el tőlem,
Mivel felnőttünk.
1990-ben a költő szavával élve -
az emberélet útjának felén,
Velencében egy templom előtti terecskére
Jutottam, ahol hozzám gurult
Az ott játszadozó gyerekek bőrlabdája.
Boldogan rúgtam vissza nekik,
Bronz-lova bronz-nyergében moccanatlanul
irigyelte a mozdulatom bronz-Colleoni úr is tán- - -
Ma, 2002. november tizenkettedikén
Tapolcán volt iskolám udvarából
Az ott focizó gyerekek bőrlabdája szállt át
A kerítésen, s lábam elé gurult éppen.
Az utcáról visszarúgtam nékik ezt
A pompás, kis-bolygónyi játékszert.
Nyirkos piros és sárga falevelek
Pördültek le róla, mikor visszaíveltem
A föladóhoz.
A későőszi délelőttben röpdöstek felém
A köszönet szavai gyerekhangon.
Meghatódtam,
Hogy minden emberi számítás szerint
Ez már jócskán a második félidő nekem,
S a Jóisten nem fújta le még meccsemet.
Kihullt lap N. I. VII. B. oszt. tan. irkájából
Napokig tartott,
Míg körbecsavarogtam
- Végig Rád gondolva
A Balatont.
De, lásd, a tónak sem
Sikerült még
Évezredek óta
Egészen átölelnie Tihanyt.
Gyermekkor tava
- Évának és Lajosnak
Ott állok én még mindig
Májuséj az ódon
Ringatag
Famólókon
Majd látok egy februárból
Sikkanó fakutyát
Tomajról egészen
Fonyódig futni át
Aztán anyámmal utazom
Fapados vonaton
Onnan is csoda volt
A Balaton
Hisz habjai hamarost
Úgy játszottak velem
Hogy megsejtsem milyen is
Lesz a szerelem
Zsivány-regény
Volt egyszer egy kerek asztalka.
Azon batisztból való kendő.
Batiszt-kendőn karalábé.
S szék helyett a falnál lóca.
Volt akkoriban egy rabló kompánia is.
Az a csapat egy
Martalócból, egy
Porkolábból
És egy nyalka katonatisztből állott..
Egy szép napon fölkerekedtek ők,
S uramisten, máris, gyerekek,
Tolvajkézen volt a kerek
Asztalka,
Rajta
A batiszt.
Kendőstül vitte az asztalt a
Nyalka
Katonatiszt.
Martalócé
Lett a lóca.
S porkolábé
a karalábé.
SCI-FI-dal
Egy távoli galaxisban
Él az én barátom.
Égboltján két nap is van,
Este ha hold kél: mind a három.
Játszani velük szeret:
Kristály-golyóbis vagy labda...
S én vagyok épp az a gyerek,
Kit kitalál, ha maga volna.
A SZIA-MAGAZIN POSTÁJÁVAL
Németh István Péter Levele a Télapóhoz
Bästa Tomte!
Jag är ungersk pojke.
Jag älskar Dig.
Tisztelt Télapó!
Magyar fiú vagyok.
Szeretlek Téged
(Domanicky Ákos leveléből, amit gyerekkorában ő írt a Télapónak)
Miklós a kisázsiai Myra szent püspöke. Élt a IV. században.
Legendája szerint egy szegény nemes három leányát akiket atyjuk szégyenletes életre akart kényszeríteni három zacskó arannyal ajándékozta meg. Ezt éjszaka dobta be az ablakukon, amiből aztán tisztességesen férjhez mehettek.
A magyaroktól és ruténoktól lakott falvakban a leányok Miklós estéjén egyenként felmentek a templom tornyába. Ott a leány pálcával hármat ütött a harangra, hogy kérőt hívjon magának.
Miklós megszenteli a vízi közlekedést is, nem véletlen, hogy Miklós pártfogása alatt álltak azok a bencés apátságok, amelyek folyók mellett voltak.
(Bálint Sándor emlékkalendáriumából.)
Kipucoltam a csizmám,
Hugomé is ragyogó,
Megigérem, ez évben
Nem teszem, ami nem való.
Miklós Pispek Urunk, Te
Jó Mikuláska apó,
Rázd a szakállad az égben,
Hulljon a földre a hó.
Húzzad a szánon a kincset,
Jó a papír haju mogyoró,
Virgács aranyát ha hozod,
Az is a vigaszunk lesz, akárha dió,
Miklós Pispek Urunk, Te
Jó Mikuláska apó,
Rázd a szakállad az égben,
Hulljon a földre a hó.
Hármat ütött a harangra Szent-
Nikolaosz-éjszaka a Kató,
S a nevemet kikotyogta
Egy vadludagoló manó.
Miklós Pispek Urunk, Te
Jó Mikuláska apó,
Rázd a szakállad az égben,
Hulljon a földre a hó.
Trappban a lapp szarvasaid
Ideérjenek véled, ahol
Befagy ilyenkor a kompok alatt
A nyaranta ringa tavacska, hahó,
Miklós Pispek Urunk, Te
Jó Mikuláska apó,
Rázd a szakállad az égben,
Hulljon a földre a hó.
Tapolca, 2002-11-17
Rege
Hallod-e, egy harang szól
A karácsonyi vizek alól...
Hallod? Egy harang
Itt alant,
Mit rég nyelt el
Még a tó,
Ám ma is ugyanúgy
Hallható:
Vincellér-
Jajú mély
Barna gong
-
mint bronzra
ütött dorong
fodrozza
most a be nem fagyott
Balatont.
Bim-bam.
Hallod? Itt van.
Hiába hullámolnak a habok.
Hiába fagy be fent telente a tó.
Hiába hull a jégre majd a hó.
Annak a harangnak
A hangja bong
Már, s örökkétig hallható.
Régi tapolcai karácsonyok
A Magyarósi dombon volt jó
A többi gyerekkel szánkózni,
Halkan pilinkélt alá a hó,
Nagyot huppant a ródli.
Mit sem ért a szó: AZTÁN A ZOKNI
ÁT NE ÁZZON! ÖTRE, UGYE, JÖTTÖK?!
Nem akaródzott hazajutni,
Bár gőzölgött otthon a sülttök.
Tárt karral a havazást kavartuk
Tovább, s irány a focipálya!
Hol még elhessentem azt a varjút,
Mely gubbasztani ült a kapufára...
Karácsonyi töredék
Drága barátném!
Győzött az Egérkirály.
Kitört fogú diótörőd
Most vedd az öledbe - - -
Szent József dúdol
Aludj,
Aludj, aludj!
Alszanak már a műhelyben is
A gyaluk.
Ácsapádnak fürész-szalagja
Egyet pendül még.
Melléd illatos forgácsra is
Lefeküdnék.
Pegazusom fülébe súgom
Reggel a szomszéd néni
Lapátjára támaszkodva
Panaszolta, hogy ÚGY
ESIK A HÓ, MINTHA
DÉZSÁBÓL ÖNTENÉK...
Szerintem szebben is mondhatta
Volna, ha eképpen szól: ÚGY
HULL A HÓ, MINTHA
DUNNÁBÓL DŐLNE...
De a havazás akkora csoda volt,
Hogy némán arra tudtam gondolni csak,
Hogy NE A SZAVAKON
LOVAGOLJON AZ EMBER...
Tapolca, 2003-01-08
Ceruzarajz
- kifestésre Fülöp Lajosnak
Milyen szép a felröppenő
feketerigó
aranysárga
csőrében a piros fagyalbogyó!
Milyen szép! Mögötte ahogy
Kéklik a hegy,
S a hóbefútta bánya
Fehér a zöld fenyő
Felett
!
Korai magány, de kinevetett
Az óvodába jövet-menet
Észre sem vesznek a fölnőttek.
Délután hazafelé
Szándékosan eloldottam
Cipőzsinóromnak masniját.
Hogyan hogy, hogyan nem,
Elszámolni sem tudnék addig,
Ahányan mondva mondják nekem:
- Ö
csi, te...
- Angyalom...
- Fiúcska...
- Pistikém...
- ...
LÓG A CIPŐFŰZŐD!
- [meg] EL FOGOL ESNI, GYEREK!
Tési fecskedal
Ha fölötte Bakony-egét
Fecskék szárnya fodrozza megint,
Kóta mester feléjük
Violinkulacsot emelint.
Elnézi első röpteit
A fiókáknak nyáron,
S megbocsátja, hogy én itten
Egyszerűn leKótázom.
Hisz késő ősszel úgyis
Mindig a válla felett
A villanydrótra ülnek
Valahány hangjegyek.
S mire a tési dombokra
Lehull a hó,
Léptünk egyformán lesz
Andantino...
Ki látott?
Ki látott már tanarat tanítványok nélkül?
Vasutast vonatok nélkül?
Kertészt virágok nélkül?
Papot hívek nélkül?
Hadvezért katonák nélkül?
Azon azonban ne csodálkozz,
Ha szembe jő veled egy költő bácsi,
Aki visszapasszolja elgurult labdádat,
Aki megköti a kioldódott cipőpertlidet,
Aki leguggol homokváradhoz,
miközben fia verse sincsen.
Maskarában
Pityereghet Boldogasszony,
Friss hava bút s bajt halasszon.
S ne csaljon meg fura farsang,
Szél nótája s holmi fals hang.
Vén kalóz-álarcom alatt
Add meg gyermek-mosolyomat!
Kérlelő
Kék szemedet, jaj,
Még le ne hunyd!
Suttogom éjbe:
Csak mi vagyunk...
Csillan a csillag,
Szisszen a szél.
Hajlik a rózsa.
Válladig ér.
Ebédhez szóló nóta
Delet üt az óra.
Kőne, mi , ha vóna?!
Nyelni dudaszóra...
Bárhogy is kotyognak,
Kertben a tikoknak
Sem adok belőle.
Jár a giga föl-le;
Jó ez a dödölle:
Csusszan a gödörbe!
Estevándi Róbert Lajos himnusza
Szeplős tojást rejt a fészek,
Madárka zeng rajta.
Gajdolnak víg tengerészek,
Zúg nagy vizek habja.
Japán s hispán fiú-leány
Dala sem ér véget
Mit nekünk eső-óceán!
Utcán: verkli-ének...
2003-
02-
23dika:
tavaszról álmodott
a gesztenyefa
s ez évben először
reggelre kelve
megszólalt ága hegyén
egy gerle
hallgattam egyre
s hogy szívemig jutott
emígy köszöntem meg
a víg burukkot
HA BEHORPADNAK
A HÓEMBER VÁLLAI
ITT LESZEK ÉN
MERJÉL LESZÁLLANI
Erdei négysoros
Így sóhajtott tisztáson az őzlábgomba:
Tegnap még elfértem saját bocskoromba’...
Bámész erdőkerülő se botoljon ma
El szépséges, esernyő nagy kalapomba’!
Ki nevet a végén?
- A Balaton jegirő’
Sicc, Te, Fa-cica!
Feléd fut a göcögő
Deres Fa-kutya.
- Lassu az akár a csiga,
Utol nem ér tavaszig a’!
S ha tavasszal utolérne,
Alámerül majd a lékbe
Az ebadta!
Estevándi Róbert Lajos alámerül
We all live in a yellow submarine..
Szárnyas csikóm sem volt velem
Dúdoltam nyári reggelen
Hogy do-re-mi hogy mi-re-do
És egy zöldarany torpedó
Mely Balatonalattjáró
Jött értem Akarattyáról
A víz tükörén akárha
Ezüst Zeppelinnek az árnya
Kiszóltak BADACSONY BOGLÁR
Hát lányokra mólótoknál
Én többé nem várhatok már
Én többé nem várhatok már
Mert indul s rögnyi kéket se
Morzsolhatok tavat fesse
A hullámtalan tükörre
Vakít csupasz villanykörte
És forrón függ alá a Nap
Hajóbordák aranylanak
Nincs itt Egry nincs itt Himfy
Csak sás bókol búcsút intni
Utánam gyerek sem trappol
Alámerül alkonyatkor
Nádban szúnyogot sem ver fel
Pörg pedig a gyors propeller
Fényhíd alatt mi arany volt
Ezüstlik majd ha süti Hold
Naptárlap
Még koromszín fák, lombtalanul.
Már ultramarin ég.
Mókusszőr-csiklandással
Itt a tavasz most.
(2003-03-24)
Bogáncs-vers II.
Sohsem láttál még
Igazi élőbárányokat,
Mégis fehér házunkat
Úgy szaladozod körül
Akárha nyájat csak,
Kiskutyám!
Sohsem láttad még
A barikákra csapó sast,
Mégis esténte leszaladó redőnyünk
Fele dühödten ugrálsz
S éktelen csaholással
Véded, amit kell.
Nem vagy te költő,
Csupán puli,
Mégis néked adom
Szalámis zsömlémet e versért!
A Panel-betlehemes dalai
Balatonfüred, 1986 nyara
Kamarás István groteszk misztériumjátékához
szereplők
Gáspár
Menyhért
Boldizsár
Szomorú bohóc
Wolfné
Pupos teve
Közpásztor
Főpásztor
Pásztorlány
Lüke pásztor
Csodafiúszarvas
Heródes
Mesélő
GÁSPÁR
dala az elgurult origóról
mert elgurult vagy én tőle
hogy vasból van üvegből-e
nem tudhatod milyen messze
s ki vezetne ilyen lesz-e
csámpás csizmámban utána
tévedeztem botorkálva
lábam immár alig érzem
s nem kopott az univerzum
mikronnyit sem lábam alatt
nézem a besüppedt havat
újra befújja a szél szél szél
hallom ám nem tudom soha
hogy honnan zúg és hogy hova
de az elgurultról beszél
SZOMORÚ BOHÓC:
nem váltott me még semmi hajnal
borostás szívvel kócos hajjal
hiába és ezerszer vártam
mint gyerekkoromban a szertárban
CYGNUS betűztem ott a táblát
kitömött madár volt s a tablók
közt félve csengőszóra lestem
úgy várok jelt ma Budapesten
[vagy: vidéki esten]
nem jő álom szememre soha
már induljunk három jó koma
arcaim arcáig evégett
mosdottam le s ágyő üvegek
szesz ne legyen nevem Szomorú
három dimenzió homorú
WOLFNÉ,
a gépíró kisasszony dala:
elgurult utána űzet
megbicsakló billentyűzet
míg ugrik Ója mindig ő
visszapofáz az indigó
X-ből I-bő kötőjelből
néha három csillag kel föl
akkorra már teleirlak
bocsáss meg tiszta papírlap
álmom lesz vakítón fehér
hó hattyú vagy pöttöm egér
acélzongorám a dolgot
ne szépítsük kicsit boldog
lennék rég volt elfeledtem
fekete égbolt felettem
BOLDIZSÁR,
az amatőr csillagász dala:
aranytól ragyog-
nak az ablakok
az ég mennyei
emeletei
fönn kitárul a
kékben Orion
üvegkapuja
s a harmadikon
fönn fönn mintha lány
volna mindahány
Betelgeuse Rigel
szép Bellatrixszel
az éjen át ők
néznek barátnők
HERÓDES dala:
csak aszondom bömbömbömböm
fuvalkodom gömbölödöm
kezem betlehemig ér el
s ne higgyétek hogy a vér kell
bömbömbömböm néhány titok
az amiért bicskát nyitok
bőrnyakkendőm hüllő hideg
burítgatom bölcsőitek
csak aszondom bömbömböm böm
fuvalkodom gömbölödöm
böm böm böm
DAL A FŐNÖKSÉGRŐL
GÁSPÁR:
ha én főnök lennék
szolga volnék
virághoz
bogárhoz
térdeplőn hajolnék
MENYHÉRT:
ha én főnök lennék
szolga volnék
kávéval
jó szóval
én kinálnám Wolfnét
BOLDIZSÁR:
ha én főnök volnék
parancsolnék
magamra
MÁTÓL TE SZOLGA VAGY
s nem lenne nálamnál szabadabb
LÜKE PÁSZTOR:
ücsörgélő Kolompár
meztélábbal kalimpál
úgy óbégat Kolompár
képe csupa korompor
Devlára rézkolompért
adjatok zsák kolompért
cipellőt csókolom párt
egy másik rézkolompért
pertli lóg cipellőmből
mégsem botlik Kolompár
ingem ingyen körömpör-
költjébe jár kalán bor
s nem kell a két kolomp már
jó kedved add Kolompár
MIND
kereső de soha csiszár
aki velünk jő eleve
Gáspár Menyhért és Boldizsár
Wolfné pásztor púpos teve
melyikünknek nincs otthona
elérje csak ama várost
Betlehem ma minden koma
álma alá kerít vánkost
SZOMORÚ BOHÓC
mélázásom már valahol
város végén szamaragol
egyáltalán mi még számít
kereséli az a számot
egy árva remíztől gyalog
bukdácsolnak az angyalok
PÁSZTOROK:
mókus mókus mókus
hó rege rejtem
fonott kalács mákos
kabátomba rejtem
korom korom korom
hó rege hó hó
szöszke forró zsömlye
degesz zsebünk tömje
ugye Lüke pásztor
hó rege mafla
jóllakatott párszor
nap-lángos hold-kifli
szeretsz szeretsz szeretsz
hó rege róna
mennyi mézes perec
kellene ha vóna
kolibri csíz rigó
hó rege rajta
cipó és origó
só csillag s hó rajta
kenyér kenyér kenyér
mindennapi kenyér
fölött való kenyér
fehér fehér fehér
MIND:
sírnánk szégyen fojtogat
hitünk aranya hiszen
belőled betömni sem
lehet egy vacak fogat
Urunkhoz emelsz tömjént
füstnek hívjuk majd alul
füstből finom hamu hull
megadod magad önként
ím arany tömjén mirrha
azért tesszük elébed
a szemünk könnybelábad
nem leborulunk sírva
királyok Királya vagy
sírásunk legboldogabb
SZOMORÚ BOHÓC
majd fönn fönn fönn égi porondon
ha nem rád kire lenne gondom
kínokra gomboltam tűpárna-
szívem s mintha semmi sem fájna
pedig szorongás és szerelem
játszottak velem mindig velem
s velük én volt alkalom bőven
most hallgathatom hogy IDŐ VAN
gondom ha nem rád mondd meg kire
nem vagyok senkinek semmije
itt néki bár manézsból elcsap
voltam jó fia is tán szétszórt
majd havazni kezdek egyszer csak
egy estén mennyei fűrészport
MIND:
beton-bakonyban korom éjjel
tejfehér fény foly szerteszéjjel
széledt nyájunk egybetereli
szívben ki e titokkal teli
dicsérjen Kisded pásztorének
mielőtt megfürösztenének
pólyál szelíd boci s gödölye
lehellet óv Szentanya öle
kapcánk hólétől lett lucskos már
kicsi Gyermek te ringatózzál
terítünk sorba reád inget
mindjobban melegítesz minket
csönd csönd csönd csak a csengettyűk még
pásztorok Pásztora velünk légy
Balatonfüred Tapolca, 1986 nyarán
Ágaskodók
1996 Karácsonyán
Közöttünk milyen fa, mondd,
mely csak így égig ér?
Földben a lomb.
Mennyben a gyökér.
Vörösberény, 1996
2 betlehemes
A favágóé
Hagyjuk a parolát!
Bocs.
Csak könyököm karol át.
Ujjam fenyőgyantától ragacsos.
Tapolca, 1994.
A pásztoré
A hirtelen sírás után
már oly türelmes volt,
mint edényével
egy gyantagyűjtő
az összekaszabolt
törzsű fenyő oldalán.
