Tűnődés Egry József védőszentjéről
- Szent Kristóf a Balatonnál
(1927) -
Révay József a Szentek életében (korabeli, nagy példányszámban megjelent kiadásban) többek közt a következőket mondja el Szent Kristófról:
- Én sem virrasztani, sem böjtölni, sem imádkozni nem akarok, - mondja Kristóf.
- Ámde Istened kívánja, hogy sokat imádkozzál, - oktatja a remete.
- Nem akarok én imádkozni, - ellenkezik Kristóf. - Mondj nekem valami mást, hogy azzal szolgáljak neki.
- Van amott egy nagy víz, - mondja erre a remete, - sem híd, sem palló nincsen rajta. Hahogy Istennek nevében áthordod azon az embereket, bizony megnyered e szolgálatoddal Urad kegyelmét."
(
"Hatalmas husángot tartott a kezében és éjjel-nappal derekasan végezte munkáját."
(
"... megtalálta a gyermeket és a karjára vette és fogta a husángját és belépett a vízbe. A víz pedig oly igen megdagadott, hogy Kristóf már attól félt, ott fullad benne. És amikor úgy a víz közepe táján járt, szólott:
- Ejnye fiacskám, be nehéz vagy! Úgy érzem, mintha az egész világot hordanám vállamon."
(
Egry József, aki keresztségére nézve katolikus volt, a hallomásokon kívül ilyen legendáriumokból értesülhetett gyerekkorában arról a hősről, akit a Balaton partján örökített meg. A Balatonnál e szent tisztelete általánosan elterjedt volt, számos freskó és templomi ábrázoláson szerepelt Kristóf. Sági Károly szerint"…Szent Kristóf ábrázolások nem voltak ritkák templomaink külső falán a XIV. század végétől. Révfülöp határában, a török harcokban elpusztult Ecsér falu templomának nyugati, külső falán is volt egy nagyméretű Szent kristóf kép. Ezt Cholnoky Jenő 1922-ben még lefényképezhette, azóta nyom nélkül lemarta az idő. Aszófőn, a kövesdi templomrom nyugati, külső falán is volt Szent Kristóf freskó, ennek azonban, 1907-ben Békefi Remig már csak a töredékeit fényképezhette le. A tapolcai r. k. plébániatemplom déli, külső falán az újabb restaurálások hoztak elő olyan nyomokat, amelyek alapján óriási Szent Kristóf freskó rekonstruálható. "
Efry nem volt úgynevezett vasárnapi keresztény, vagyis Bernáth Aurél és a kortársak nem egy templombajáró, vallását gyakorló személyiségnek ismerték meg, hanem hívőnek, akinek oly sajátosan panteisztikus hite volt, amiben a napimádó pogány és a jézusi elemek nem hogy kioltották volna, hanem fölerősítették egymást. Egry, akár Rilke (aki nem engedett lelkészi vigaszt a halálos ágyához sem), Európa egyik leghitelesebb megvallója volt metaélményének. Monográfusa, Láncz Sándor szerint: "sok évszázados paraszti tapasztalás révén... az ősi pogány és keresztény vallásos világszemlélet forrt egybe." E Szent Kristóf képén megdöbbenve veszem észre, hogy "kétféle" fényforrás van jelen: a Balaton vizén tükröződik a Nap, oly erővel, mintha pogány köszöntőt mondott volna érte a Piktor, s a másik a szentet kísérő fényoszlop mint szakrális aura, ami keresztény értelemben maga a lux mundi, a világnak világossága.
Szent Kristóf képéről többen írtak, valamennyien elragadtatással szóltak a teljesítményről:
"A Balaton terében minden figura valamilyen ünnepi megjelenésben magasztosul" - olvashatjuk a művész följegyzései között. A halászok munkáját naponta láthatta, de bibliai témáinak alapját is megtalálta a tó életében. A legenda szerint a kis Jézust vízen átvivő Szent Kristófét is. Két változatban festette meg a szálfa termetű erős embert, akinek nyakába ugyanúgy ültette a gyermek Megváltót, mint őt magát vitte édesapja egyik zalai falubóla másikba. A Szent Kristóf a Balatonnál és a Szent Kristóf a faluban egyaránt 1927-ben keletkezett, és mindkettő a szivárványos színgazdagság kitűnő példája." (Heitler László)
"Beszélgetés, tánc közben mindegyre a fehérre meszelt kis szoba falán függő képekre fordult tekintetem. Főképpen a badacsonyi part épp hogy jelzett hajlatai közt, a tomaji-öböl, a kisőrsi félsziget félkaréja előtt, az ég és a tótükör kettős végtelenét megtörő fényoszlopban botjára támaszkodva, vállán kisdedet emelve, viharos nyugalommal haladó Szent Kristófra. Kezdetben alig értettem; címét sem tudtam. Hogy kit is ábrázol az a végső summájára egyszerűsített s mégis oly eleven, már-már árnyszerű áttetszőségében is oly valóságos alak, csak akkor mertem megkérdezni, amikor egy másik képén a domboldal házai közt, a hegyi falu utcácskájának végén haladva tűnt szemembe. "Szent Kristóf! "- mondta Egry s némi krákogás után: "De lehet az emberiség terhét és reményét cipelő szegény parasztember is!" (Keresztury Dezső)
"A természettel tartott rendkívül szoros kapcsolatán kívül saját lelkének páratlan lírai szárnyalásra kész volta tette lehetővé, hogy szokványos vallási képzetek nélkül [Szokványos vallási képzettel alkotta meg a szántódi rév védőszentjét Botfai Hüvös László! - megj. tőlem NIP.] fesse meg például azt a Szent Kristófot, akinek legendája a folyók, a tavak, tengerek környékén régi idők óta benne él a néplélekben. Tehát nem vitt idegen irodalmias vonást a természet ősi erőit feltáró művészetébe. Szent Kristóf a Balatonnál című festményén a föld, a víz, az ég és az ember egyetlen hatalmas lírai egységet alkot, a motívumnak egyetlen részlete sem fontosabb, nincs jobban kiemelve a másiknál. A kompozíció egy kicsit aszimetrikus (ez később is egyik sajátossága lesz Egry képalakításának), a tájképben megjelenő figura a függőleges középtengelytől egy kissé balra tolódik el. Az aszimetria ellenére teljes az egyensúly és a szerkezeti biztonság. A kompozíción tulajdonképpen nincsen cselekmény, csak Kristóf lendül előre, vállán a gyermek Jézussal. A festményen látható nagy egységen, szerkezeti biztonságon és tömörségen kívül jól érzékelhetjük, hogy Egry mily kivételes képességű lírikus, mennyire nem aprózza fel lírai hevületét, lírájának minden részlete milyen mélyről jövő és tiszta. Hevül a Balatonért, a tó körüli földekért, a víz fölött kibontakozó égboltért és páratengerért, hevül a földdel és a vízzel küzdő emberért, az emberek közötti jóságért, segítőkészségért, a "krisztusi"-val rokon dolgokért." (Szíj Béla)
Több olyan vers is született, amelyben költőink e Szent Kristófos festményre játszanak rá képalkotásaikban:
Egry József járt itt
vagy tán Szent Kristóf
nyakában a gyerekkel
a homokba vésett
nyomokon még eltalálsz
eddig eddig de tovább nem
innen még visszanézett
később a roppant
tömegű víz feletti fény
szomjasan felitta.
(Pál József)
Jön Varga Hajdú Pista, hozza
hátán, mint ama Kristóf,
bemutatandó gyerekét,
az új mozaikot,
mit szigligeti szemétdombon lelt
üveg- és tányér-cserépből rakott.
(Fodor András)
Szemközt a Balaton zöldüveg tükrén fehér hajó úszott az Aranykagyló-öböl felé, fölötte sirályhad kerengett. A völgyben kanyargó úton egy ember lépdelt, nyakában gyerekkel, mintha Szent Kristóf Egry vásznán.
(Kerék Imre)
Szent Kristóf gyermeket hordozó alakjában Egryék költözködéseinek az emlékei is megjelennek, ahogy Heitler László soraiban olvashattuk, mikor a festő édesapja vitte a kis Egryt a vállán Zalában, vagy albérletről-albérletre Budapesten József Attilaian. Hogy mégis mit jelenthetett, mennyire teljes létélményt a Piktornak Szent Kristóf legendája, arra egész életpéldájáról következtethetünk. A legendáriumból citált idézetek csupán támpontok az Egry-festményen látható szent fölismeréséhez, ám a megértéséig föl kell idéznünk a legenda egészét.
A magyar kultúrtörténetben Liszt Ferenc alkot Szent Kristófról a XIX. század nyolcvanas éveiben egy kórusművet. A romanticista hagyományos vonások még ott vannak a műben, de már a bartóki kompozíció elemeinek előlegeivel. Igazi őszikés remekműve ez az idős zeneszerzőnek. A zenei alkotás fő üzenete az az ember-hű szeretet, mellyel szolgálni lehet, hasznossá tehető mindenféle emberi küldetés. Az oratórium verse német szöveg, magyarul a következőképpen hangzik:
Szent Kristóf, az erős ember
csak erősebb úrnak akart szolgálni.
Szent Kristóf a királyhoz ment
mint hős és győztes szolgálni
minden harcban őt.
Akkor látta a királyt
reszketni az ördög előtt.
Szent Kristóf, az erős ember
csak erősebb urat akart szolgálni.
Szent Kristóf az ördöghöz ment
mint hős és győztes szolgálni
minden harcban őt.
Akkor látta az ördögöt
reszketni a kereszt előtt.
Kigúnyolta az ördögöt.
Mit tegyek? Mit tegyek?
Karom erős, vállaim: hegyek,
hasznosságra s jóra készek.
Hidat szakított el a gonosz ár.
A híd magam leszek,
e folyón embereket hordok át.
Akkor szólt egy szelíd gyerek:
- Kristóf, vigyél át!
A gyermek egyre nehezült.
Kristóf már-már elmerült.
Az angyalok meg énekeltek:
Maga Jézus a kicsi Gyermek.
A XX. században pedig Rainer Maria Rilke volt Egry József mellett az, aki remekművet tudott Szent Kristóf példájából alkotni:
A nagy erő a legnagyobb úré.
Remélte: itt most végre őt szolgálja
a gázlónál. Két híres mesteré
volt eddig. Őket kicsinynek találta
s ezért indult egy harmadik felé,
kit nem ismert. Se imádság, se böjt
nem vitt hozzá, de híre azt regélte,
hogy maga megy el ahhoz, aki érte
mindent elhágy, keresve őt.
A nagy folyót naponta szelte át,
mint kőhidaknak keménylétű őse,
ki mindkét parton otthon van, s előre
érkezni érzi minden utasát.
Egy kis kunyhóban hált meg éjszaka
s közben fülelt, figyelve minden neszre,
zihált fujtatva roppant mellkasa
a belső tágasságnak örvendezve.
Aztán hang csendült: oly vékonyka, mint
egy gyermeké. Fölkelt, hogy átsegítse,
de félt, hogy elrémiszti, és amint
kibújt az ajtón, leguggolt: kicsinyre
törpült, - de éji szél fogadta kint.
Morgott magában: mit keresne itt
egy gyermek? S visszatért nagyokat lépve;
ledőlt és békén elaludt megint.
Ám szólt a hang és most már híva-kérve.
Kinézett, - éji szél fogadta kint.
"Tán vak vagyok, - vagy ott kinn senki sincs?"
Magát kárpálva dőlt le fekhelyére,
de ugyanaz a hang hívta megint,
most már a szive rejtekét elérve.
Nagyot lépett:
- egy Gyermek várta kint.
( Farkasfalvy Dénes fordítása)
Rilke abban a pillanatban láttatja Szent Kristófot, mielőtt a Gyermeket a vállára venné.
(A. Tóth Sándor az ezt követő testhelyzetbe örökíti meg a robosztus szentet expresszionista, nagy méretű képén; amint éppen átgázol a gyermekkel a folyón, s minden erejét mozgósítania kell e lépteihez. A legutóbbi Szent Kristóf-ábrázolás, Marton László szobrászé, szintén ilyen.)
Egry azokban a pillanatokban, percekben, órákban láttatja Szent Kristófot, amikor már élete drámáin, megpróbáltatásain túl van, mikor már a teher, a súly vagyis a kereszt, maga Krisztus, a Megváltó és a megváltás egy vele. Hordozza, de ez a balatonparti út már nem passió, hanem olyan életút, ami nemcsak elviselhető, hanem csurom fény és szép hasznosság.
Egry József és majd' minden ember életében kimutathatók e kristófi állomások, fokozatok.
Ha az ember tehetséget érez magában, akkor ezzel a tehetséggel valamit kezdenie kell a világban. Nagyon ritka, aki egyből rátalál arra az útra, amelyen képességeit nem csupán kifejtheti, hanem ennek az erőnek irányát is tudja, s a jónak, a lehető legfőbb jónak lesz eszköze mindenestül. Csak a felnőtt, ifjúságát ellobbantó Szent Ferenc válik az égi békesség szerszámává a földi tereken, néha pedig csak a halálbamenést közvetlen megelőző pillanatokban ismeri föl az ember, miképp is kellett volna munkálkodnia éveken át, hogyan is lehetett volna sáfárkodni ama talentumokkal a leghűbben ahhoz, akitől kapta, legalábbis a tiszta mártírok vagy az esendőbb Tolsztoj-hősök ezt a típust testesítették meg. A tehetség, bár az igazi, valljuk meg, milyen ritka! - önmagában még igen kevés. Rossz ügyekért, embertelen célokért hányszor is állt szolgálatba már az ember! Gondoljunk csak a zsarnokok alkalmazta zseniális elmékre, akik a történelemben mindig a színen voltak, vagy ördögien a háttérben. Szent Kristóf története ezt is példázza. Kezdetben, míg csak a király (vagyis a hivatalos, a zsarnok hatalom) és az ördög (vagyis az emberi és az örök szellem-, tisztesség-ellenes, pusztító sátáni hatalom) szolgálatában állt, azt hitte, nincsen náluknál hatalmasabb, s a tehetség törvényéről még csak annyit tudott, hogy azzal a legerősebbet tartozunk szolgálni. E törvény ismeretével indul neki a világnak, s mindvégig ez a motíváció fogja hajtani. A látványos hatalomgyakorlóktól a legegyszerűbb, önmagánál termetre is kisebb külsejű, szinte jelentéktelen kinézetű gyermek-isten-emberig jut el, s mégis az utóbbi lesz a csoda beteljesítője, a királynál, az ördögnél, no és önmagánál is persze, - a legerősebb. Egry József képességét, tehetségét, géniuszát is bizonnyal örömmel fogadta volna a mindenkori politikai berendezkedés, mégsem lett senki udvarifestője, egyetlen művészi és társadalmi irányzatnak sem lett el- azaz lekötelezettje. A nagyvilág is pedig, hasonlóan, mint a megkísértett Jézusnak vagy Szent Kristófnak az ördög kínált pedig elegendő csábítással, bizonnyal Európa egyik divatos festője lehetett volna, ha éppen nem jegyzi el magát örökre a Balatonnal. Egry festészete a "kisded tengerünk"-ben megtalálta mindazt, amit Szent Kristóf üdvkeresése a Gyermek-ben. Nem volt fölötte több hatalom, nem kellett tehát a világot bebarangolni érte, kihez, mihez is szegődjünk? Egyszer csak itt van, velünk van, dolgot ád, s életre szólót bíz ránk egy gázló vagy egy tó mellett. Minden olyan nagy összefüggés a világból a szemünk előtt lesz, amikért még csak kimozdulnunk sem kell többé őrhelyünkből. Miképpen a gyermek Jézus látogatta meg Kristófot, azonképpen föld, víz és égbolt, az egész univerzum fog modellt állni Egry József számára. S még csak az emberek sem maradnak el tőle… szegény kapások, halászok, vállukon gyümölcskosarat vagy kisgyermeket cipelők, a Balaton vízében keresztet vető parasztok, szamaras emberek, borospohárt a Nap felé emelintők maradnak vele, mintha ugyanazok az események ismétlődnének szüntelenül velünk, mint ami történt már egyszer a könyvek könyvében, s azóta is - számtalanszor. S mindegy már, hogy ő ott azon a képen Szent Kristóf-e a kis Jézussal, vagy a Piktor édesapja a kicsiny Egryvel, vagy akármelyik a fölsorolt vízpartiak közül, mivel isteni fényoszlop kíséri útján.
Irodalom:
Sági Károly: Hévíz elpusztult Árpádkori templomának Szent Kristóf-freskója. Hévíz 1994/4. 45.p.
Keresztury Dezső: Egry Józsefre emlékezve. Egry breviárium. Veszprém. 1973.
50. p.
Szíj Béla: Művek az Egry József Emlékmúzeumból. Művészet. 1980. február. 2-7.p
Heitler László: Egry József képeiről. Pannon Tükör 1998/ 6. 50. p.
Egry József fény-élményéről Láncz Sándort idézi Haulisch Lenke. Magyar Művészeti Fórum 1999/2. 8-11.p.
Liszt Ferenc Szent Kristóf legendája megjelent a Hungaroton lemezcég kiadásában. (Choral Works)
