Egy-egy szép postabélyeg az egész országnak valóságos névjegye és szellemi védjegye is egyben. Magyarországnak Vörösmarty, Arany, Petőfi, Vajda, Ady Endre, Kassák Lajos, József Attila – hogy csupán a költőket soroljam – arcképével ellátott levelek vitték hírnevét a nagyvilágba, hiszen arcképük szerepelt a borítékokra ragasztott bélyegeken. A filatelista pedig, mint ahogy Goethe a gyűjtő emberről tartotta, boldog ember. Vizuális élményben gyönyörködik, s még anyagi értéket is birtokol, ha nagyítójával kedves bélyegei fölé hajol. Tapolcán különösen becses a Magyar Posta kiadásában az a két érték, amellyel a város nagy szülöttjéről, a költő Batsányi Jánosról emlékezett meg. Először 1947-ben, a Szabadsághőseink 30 filléres névértékű címletén. A bélyeg grafikusát Köpeczi Bócz Istvánnak hívták.
Aztán 1963, a Batsányi Bicentenárium közeledtével a Tapolcaiak azzal a kéréssel fordultak a Postavezérigazgatóság Bélyegkibocsátási tervet összeállító Bizottságához, hogy ne csak Batsányiról, de feleségéről se feledkezzenek meg a döntésben illetékes testület tagjai. A Batsányi Emlékbizottság Tapolca Község Tanácsával együtt kérelmezte, hogy „a tapolcai születésű költő bélyeg-címletén kívül a kiváló jellemű neje, Baumberg Gabriella emlékét őrző bélyeget is kibocsátani szíveskedjék”. Az indoklásban valóban megható sorok szólnak a költőházaspár sorsáról, de még Linzből hazahozott hamvaikról is. Marton László volt ekkor, a hatvanas években a Batsányi-ügy apostola a kisvárosban, a szöveg feltehetően tőle származik. Baumberg Gabriella költőnői-emberi nagyságáról győzködte, s győzte meg a Tapolcaiakat.
A küldemény helyi megfogalmazói Keresztury Dezsőt ajánlották a postai terveket készítők figyelmébe, mint akihez szakvélemények ügyében fordulhatnak. Keresztury akkoriban Színháztörténeti Osztály vezetője volt, s nem csupán Batsányi életművének kritikai kiadását készítette elő, hanem irodalomtörténeti munkái mellett igen jól ismerte a képzőművészeti alkotásokat, valamennyit, amelyek a költőről és feleségéről készültek.
Ugyan Gabriella nélkül, de az ünnepi alkalomra megjelent a szülőföld által is sürgetett bélyeg Légrády Sándor tervei nyomán a Nagy idők – nagy események sorozat nyitó értékeként. Heinrich Fügertől ránk maradt Batsányi-portré fölött jobbra a következő fölirat: A FORRADALMI ESZMÉK FELLÁNGOLÁSA. Tóth József nyugalmazott iskolaigazgató, helytörténész író Koroda Sándor Megvilágosodott már cím regényújdonságának elejére ragasztotta a frissen megjelent bélyeget, s azt pecsételtette le az alkalmi bélyegzés helyszínén. Én is egy kiadvánnyal együtt őrzöm az élére állítható négyzetalakú értéket. Csak éppen valaki Tapolcán a Batsányi János irodalmi munkássága és egykorú képmásai című kiadvány fedelére ragasztotta aznap. A szegedi antikváriumig tudom visszavezetni provenienciáját:
Forrás: antikvarium.hu
A díszpecsét –
- kerek peremén a következő írás szerepelt:
BATSÁNYI JÁNOS
TAPOLCA, 1963. V. 9.
A kisebb sugarú körbe pedig ezt írták:
FORRADALMÁR
SZÜLÖTTJÉNEK
200.
ÉVFORDULÓJA
Batsányi arcképe szerepel azon az alkalmi bélyegzésen is, amit a tapolcai gimnázium fönnállásának 40. évfordulóján ütöttek az aznapi küldeményekre a postaforgalmi szakközépiskolás lányok.
Az elsőnapi emlékbélyegzésekről még egy adalék: 1960-ban a költészet egyik attribútumát, a babérágat vésték a bélyegző felületére, fölötte a cizellált betűsor: Batsányi János Emlékünnep. Az egyik babérágon 11, a másikon 5 levél található, alatta áll a helység neve és a dátum: TAPOLCA, 1960. V. 8.
Tapolcán 1964-ben, a következő esztendő ünnepi Batsányi-hetén (május 17-től 31-ig tartott) nemcsak Baumberg Gabriella mellszobrát, Kocsis András alkotást) avatták a Kis-tó partján, hanem több kiállítást is rendeztek a Batsányi Művelődési Otthonban, köztük egy ifjúsági bélyegbemutatót is!
Batsányi János ismerős arcéle velünk maradt hát bélyegen, ex librisen, plaketten, érmen... Legyen így ezután is!
Tapolca, 2008-04-24 Németh István Péter
