Németh István Péter

TOLDI ÉVA:
"Lurkós líra, mackós poézis"

Felolvasóest Tapolcán

"Lurkós líra, mackós poézis" – e szavakkal jellemezte többek közt Patka László költő kortársa, Németh István Péter incselkedő rímekkel táncoló, staccatós lejtésű költészetét hétfőn este a tapolcai városi könyvtárban megtartott felolvasóesten. Az esemény aktualitását az adta, hogy a tapolcai származású, balatonfüredi tanár-költő ezúttal második kötetnyi könyvét adta közzé a budapesti Eötvös József Kollégium. Az Utak szeptembere című kiadvány a költő régi és új verseiből készült válogatás.
    Az értékelő, szakavatott költőtársi bevezető után Németh István Péter meleg szavakkal üdvözölte a szép számban megjelent érdeklődő közönséget. A "lélektől lélekig" ható, mélyen emberi, örök kamaszos derűre ingerlő, késztető versek szárnyán – melyekből csemegézett Németh István Péter – olyan kontaktusba került a hallgatóság a költői magatartás lényegével, az ars poetica sugárzó reménységével és tisztaságával, amely csak ritkán sajátja ma már – sajnos! – az efféle találkozóknak! Hallhattunk a költő fordításaiból is, jövendő terveiből, alkotói elképzeléseiből. A Heine-, a Rilke-fordítások – hiszen az igazi műfordítás ilyen – is mélyen „Németh István Péteresek”, érezni bennük az átélt, a rokon világ vérkeringését a költői adaptációban.
    A felolvasóestet jelenlétével megtisztelő tisztes megyei pedagógus, Fonay Tibor kellemes, anekdotikus stílusban elevenítette fel Németh István Péter indulásának kezdeteit, bíztató és elismerő szavakkal szólt pályájának sikeres ívéről. A közönség kérdései is záporoztak a találkozó végére, amikor is a költői varázs által megigézettek igazi feloldozódással érdeklődtek az alkotói folyamat, a költői mesterség technikáiról.
    Kollégám lapunk keddi számában egy másik költői est kapcsán szkeptikus éllel beszélt az ilyesfajta rendezvények létjogosultságáról napjainkban. Nyilván a lehangoló tapasztalat mondatta és íratta vele a keserű indulatú gondolatokat. A tapolcai költői felolvasóest – bár elfogadom; ritka, mint a fehér holló – cáfolata lett ennek. Gondolkodóba ejtett, s az okokat kutatva azon meditáltam, vajon mitől vált amaz vitatkozó-veszekedő, önmarcangoló és károgó megmozdulássá, s ez miért nem. Talán a költői magatartás – az a bizonyos jeges északi fénybe plántált távolságtudat – az oka a líra, a költő emberközelből kikerülésének. Tapolcán ezt nem tapasztalta senki. Németh István Péter közülünk való ember, vér a vérünkből, ifjúság az ifjúságunkból, kinyílt és kitárulkozó költőbarátja az embereknek. Bizonyára pedagógusként is ilyen, s ha így van – amiben biztos vagyok –, akkor kétsoros Ars poeticája példázat az olvasókhoz:

Négy lakája van.
Nekem három szavam.

Napló. 1991. március 8.

Vissza

Powered by www.lesliesikos.com
Apró betűméret Normál betűméret Nagy betűméret Óriás betűméret
Copyright © Németh István Péter