Tapolca
2001
Csiricsáré iniciálé
Itt, Manófülén, megint itt,
e tűzfal előtt várva várok,
hogy vállamra kolibrik
szálljanak, vagyis pompályok.
Rá ne csördits.
A ló! A ló! A ló! A
ló... Alóla
már kifut a Föld is.
Minden kölök: puli, kuvasz, komondor
az éjféli teliholdkor, mikorra az utca horkol,
váljék nagykoruvá, nagykoruvá,
vau, vau, vá! Vau, vau, vá!
Doromb Lala
s Duda Dide
csikóhala
üget ide.
Boglári dúdoló
Ez a hal csak vala ton.
Lakhele nem a Balaton.
E tény előtt kell megemelnem kalapom.
Gyertek, gyerekek, járjuk tovább a berket!
Induló
Már hajnalban hersent az az alma,
miről harsant a dal ma.
Még zizeg aluvásom alatt szalma,
vajha valaki az álmomat megneszelné.
Morgenstern-érem
Szívritmusra hajnalcsillag hunyorog.
Versemből sok tátingó virág.
Betüsincs irkámban telnek a sorok:
megannyi u u tikák.
Találós kérdés gyerekkori szüreten
- Szőlőnkre bár le sem ereszkedik
a seregélycsapat, mégis hogy lehet,
hogy visz magával mindegyik
madár egy fejet meg két szemet?
Apollinaire-érem
Üveg mögött, víz alatt ti pontyok,
mióta már, hogy ott lakoztok.
A Vég sem fog reátok találni,
mélabúnak halacskái.
Bohóc-nóta
Mosolyom abbahagyott.
Milyen könnyen
eredt el a könnyem.
Sírok. tehát vagyok.
Méla kedved, jegesmedve,
derüljön föl heveskedve.
Ölelj át úgy; olvassz magad
szívem csúcsáról le havat!
Háta és két szeme
is gyufa s gesztenye:
farka, amit csóvál
s négy lába: gyufaszál.
Ne legyen a gesztenye pőre,
tüskés burkával hisz jó
kis sündisznó
lesz majd belőle.
Olyanok az echós
kecske-, kancsi rímek,
ahogyan káposz-
táért a kecske kuncsor’g, ím: mek, mek, mek.
Szent Iván
Manó motoz fiókban.
Ne forgolódj álmatlan.
Lánydana zeng. Ág pattan.
szíved is majd föllobban.
Önmagához
Estére tiszta legyél ám! Oly
tiszta, mint laktanyában a folyosókövek.
Parancs, hogy álmodj torkolatlángból
is arany őszöket.
Novemberi noteszlap
Sülttök.
Sülttök volt édes vacsorád.
Már-már felejted, hogyan viselték
lámpás fejek halálos vicsorát.
Kimaradt strófa a Panel-betlehemesből
Mária szoptat. Nem sir a kisded.
József künn gyújt rá. Fújja a füstöt.
Jövőre drágul kenyér, bolti zsír.
De dalol Gáspár, Menyhért, Boldizsár.
Aranykor
Fügefa-levél tenyerek,
keserű sorsvonal, keserű minden erezet.
El cirmolásuk sem érne.
Idő ez. Tragédiák szemérme.
Summázás
Ennyi, ennyi, ennyi:
21 éve látsz át, mint angyalok testén, könnyeiden.
Neved betűi: N. I.
Már 1 Nem. S 1 Igen.
Túlsó part, október
Csak még egyszer, még, visszhangzana
neveddel alámerült kavics.
Kisimul kiáltozásom tava.
Beleihattam kávédba is.
Zsoltár-töredék
Maradék egemen
körmöd sarló-holdja kélt fel.
Látom bűneim kútjából, látom
vacogva, átkulcsolt térddel.
Tovább
Hogy mégsem? Hogy mégis?
Hogy honnan? ne kérdd az erőt!
Tovább, tovább csak, mint gyermeksírás,
mely nem csillapszik érveid előtt.
Dicsérnek. Örülnöd illenék.
De te csak hallgatod, akár
szerenádkor egy tanár
a macskazenét.
Számból rá alig jő szó,
pedig ez idén az első hó.
Az első hó ez idén:
nem akarok, nem, elnémulni én!
Brentano-érem
Angyalok nézték a Napot,
Holdat s csillagot hogy kész lett,
s ekkora szépre láthatott,
ki gyermekkel csudált fészket.
Szent Balázs
Nem is fú szívemre oly nagy
rettenet,
ha gyermekkorom felől reppen egy
angyal, szárnyával metszve torkomat.
Születésnapomra
Most 32 éves vagyok.
Még pimasz kölyök. Már riadt öreg.
Ne várj több mondatot.
Nincs végül tömörebb.
Ars poetica helyett
Már bátran kimondhatom ma;
több évtizede fáradok szavakkal. Úgy hogy
minek nehezítném azzal is dolgomat,
hogy hazudok?!
Egy tapolcai vadgesztenyére
Öt görbedt ága van. S még egy. Te
éppen ennyit hajlitsz,
mikor fogódznál mennybe
hatodik sámánujjaddal is.
Epilógus
Tele vagy írva, te, füzet.
Érted senki se fizet,
de becsüld magad, ha mérnek.
feketéd feketén marad, fehéred fehérnek.
Én már szinte
csak a papírhoz lehetek őszinte.
Tudja is soraimból, hogy mennyit ér,
mikor olcsultak minden beszédek, s drágul a kenyér.
Kérdted,
miért kurták e versek?
Esküszöm, megérted,
ha néked is lesz legalább félhosszú keserved...
Mondják: költő is. Tehát: gyanús.
Ráadásul még ideg, csont, vér, tiszta hús...
Mi volna, ha ezen egyszerűbb oknál
fogván kézen fognál?
Hányódtál-e át éjszakát,
hogy hány kulacsosnak vélnek, - virrasztva azon?
Mert én közben is félek, míg korsaját
az irgalmas szamaritánusnak szomjazom.
Ab avus
Szóló szőlőd helyén gazverte telek.
Elmúltak, el, azóta 140 telek.
Alexius ükapám, néhai Németh Elek,
én mégsem feledtelek.
Jó volna élni még. Ennyi juss még.
De már nem mindenáron.
Kegyelemül jöjj, Karácsony,
s ráadásul majd, te, Húsvét!
Tá-titi-tátá
Neve is, véletlen szerencse, adoniszi sor: KÁLI MEDENCE.
Körben bazalthegyek, hűlt kemencék, nézik mint melencét.
Majd rákattan a korom éj, akárha szelence.
Ő nékem a szépség, miképpen másnak Velence.
Clownland-blues
Micsoda, micsoda egy ország!
Mindenfele álorcák.
És kik viselik a maszkot?
Hát a költők meg a baszkok.
Q
- QUO VADIS búsképű Quijote?
= Atyám, az órjásokat leteperném!
Vitorlák azok, szélmalmokéi, ó, te - - -
REQUIEM AETERNAM - - -
Paulus Ányos: Önmagáról
Mit is mondana? Hogy benne fájva fáj a táj?
Csurom pipacs sebek felől a szemhatár?
Mert ennyit se szól a paulinusotska,
míg kámzsájához nem fehérül a m o t s k a.
Szent József
A rókafarkú fűrészt, a gyalut leteszi.
Lába előtt, ahogy a homályba tapos
[mint elharapott félmondat zárójelei],
hever illatos forgácson 2 ácskapocs.
Kertbelátó
Magot köpdösve szerteszét
a létralányok terpeszét
bámulhatod, kamasz Kaján
meggy vérzik mindnek ajakán.
Szent Ágnes
Hajzuhatag mögötti talány
lett fésűjét ejtve a lány
miképp állhat valaki talán
mégis vízesésnek túlfalán.
Prológus
Hát csak megszülettem. S még
szavam sincs rá, mire?!
Add, hogy hosszan zenghessék
szégyenem örömhíre.
Mese
Jártam utána. Mindenem oda.
Kerestem messze földön.
Csak a telket feledtem el. De
soha a gyöngyöm.
Epitaphium
Neved után sírtam, védjen.
nem a könny, a szó a szégyen.
Majd hallgattam. Néma lettem.
S megszólalt a kő helyettem.
Holofernész kölyökálma
Fölriadt. Lecsúszott takarója.
csupasz nyakát addig tekergeti árván,
míg csapzott homlokából a
tincseket el nem simítja egy kiskirálylány.
Goethe-érem
Mily messzi szállt a csalogány,
kit a tavasz visszacsalt.
Mitse tanult, csak ősjogán
zengi ugyanazt a dalt.
Villon-érem
Ferenc volnék. És született francia.
Párizs, azaz Pontoise lelencfia.
Árva gigám, ha hurok nem ereszthet,
nehezled majd hátsóm, fokhagymagerezdet.
A hetvenes évek
Hát égig érő semmik ama estek?!
Kamasz-árgyélusian mi
virrasztani
nem voltunk restek.
immár tizest lő a kiskatona
A szélben száz szelíd átok
suhog:
zöld bádog,
kartalan Krisztusok.
Deres zsindelyek,
antennák, huzalok - - -
szeremet
házalok.
Öled pelyheit szelíden
legelgeti két szemem:
akárha tőzikét
az őzikék.
Ágaskodók
1996 Karácsonyán
Köröttünk milyen fa, mondd,
melyik csak így égig ér?
Földben a lomb.
Mennyben a gyökér.
Malomtó-parti képeslap
Pogonowski Johannának
Évre év s hol a kölyök? Akit
a Kistónál sírni láttak itt
de ugyanazok mind-mind a füzek
mélyebbre hajtva le fejüket.
Paulus Ányos: A mulandóságról
Hogy hazamennek halottaink, hisszük azt.
Szép kétkedéssel nyújt gyerekkorunk vigaszt:
ha csak ded rosszat is tettünk, valamennyi
oly napon nem akaródzott hazamenni.
Paulus Ányos: Imája őrangyalához
Itt vagy-e még, mondd, itt vagy-e velem vajon,
ki eddigelé őriztél, te, angyalom?
Álltál gyermekimámnál. S most? Immáron
ne hallnád befelé való motyogásom?
Po Csü Ji gyerekkorából
Háncsból való köntösöm szél fútta el régen.
Gyökérből font papucsom hol maradt? A sárba.
Tó tükrén reszket leborulva pőreségem.
a Hold palástja császári sárga.
Anyám öccse tanít
A halálfélelmet is meg lehet szokni.
Előbb-utóbb tán el is marad.
Lényeg, hogy egy tiszta pár fehér zokni
mindig legyen a párnád alatt.
Szávitri
Köldököd csészéjéből kihörpölve a verítéket
mint órjás vihar támadt ránk a vágy, örvénylett.
Aztán boldog voltam csak. S boldog voltál szintúgy.
Ahogy boldogok lehetnek a Gangeszbe fúlt hinduk.
Óvodások
Nem ér a nevem.
Káposzta a fejem.
Mondtam, de te lengén
arcaim tépted levelenként.
Kihullt lap egy noteszból
Köröskörül mindenhonnan sebezték
már. Ez ő.
Viszont nincs hely, honnét
ne volna nem szerethető.
Pierre Emmanuel-érem
Holttest hever kilyuggatva itt.
lelke őszintébb felületén
hogy rostálja csillagait
van-e remény?
Könyörgés
Hadd legyek még, Istenem, én,
mint Noé bárkájában lehetett még
bölények szomorú szemén
pimaszul tovább egy légy.
Önarckép-féle
Rákezdi a vadgalamb
ott fönn: Vidéki, vidéki.
S a költő igazat ad néki.
E ti-tá-ti-t nem veszi gúnynak itt alant.
Confessio
Ne is kérdjétek, hogy kié?
kezemben, ha látjátok a rózsát.
Nem múzsák avattak férfivé,
csak egyedül a mulandóság.
Polaroid
Hát végül senki-semmi nem marad?!
Az ember ily magányosan oson ma.
Nincs munkásosztály. Nincsenek szamarak.
Kikkel menjek a paradicsomba?
Persona
Én voltam éppen az. S még az sem érdekelt,
ki is vagyok valójában vajon
Ha csupán csak egyvalaki szeretett,
sohsem volt identitászavarom.
Rossz szokására
Kezemben boríték még nem maradott épen.
hír, hír... Mintha volna halálos. Vagy szerelmes.
Postámat mindig erővel föltéptem.
Lássam, ki mindenki kegyelmez.
Papucshős
Egy nap, tudom, majd megítélsz.
És lesz is mit fölhoznod ellenem.
De lásd: most pillám hogy nyitja nyári dél s
Babits-kötet van nyitva mellemen.
Flórenci képeslap
- Jardin de Boboli -
Nyögdelne szegény, ha tudna: a kőteknőc.
Rajta csücsül Bacchus. Kistökös s pocakos.
Rötyögheted. A borissza így lovagol. S mire megnősz,
mégis az idő lesz ki elszaladoz.
Wilhelm Busch-érem
Urunk légy velünk méltóságos,
nincs közünk háborúsághoz.
Adj békét és bort hordó szám.
megvidámodjon az orcánk.
Lessing-érem
Kuncz koma kérdi Hincz komát: Nos, hát
mit igyunk először? Söröcskét? Borocskát?
Hallgass Hincz komádra Kuncz koma:
először bort, de sört rá soha.
Gyerekszobádban lennék kócmackó. Ó, bárcsak
lehetnék jeges vagy barna!
Kívüled senkit ne lássak.
S te volnál, ki összevarrna.
Sün-harag
Eriggy innen, kölök,
Ödön!
Prüsszkölök
rád. S gömbölödöm!
Csikó-betlehemes
Betörnöd már nem kell. Hiába
minden ostor. Vagy szép szó. Úgyhogy
ne adj nékem több kockacukrot.
vezess csak szíved jászolába.
Agy-korall, tulipánkagyló, triton...
Milyen messzi a tenger, honnan kaptam!
Fülelem csöndjük. Zúgásuk szoprán s bariton.
Tanulok. te jó ég, ez egy új hangtan.
Ábel a manophülei rengetegben
Győzelmes leszel. Te is. Akár Tarzan.
Láttad-e őt
a harcban,
Ha meg kellett védeni az elefánttemetőt?!
A
Az alkonyatban
arany ablakok
alatt baktatok
semmi szokatlan
B
Bál bál bál
itt benn áll
azaz keringel igen igen
vérem bíbor termeiben
C
Cuppogott cipőm
áztatta a Cuha
cihelődés otthon náspáng
szipogásom fölissza ciha
CS
Csönd csönd csönd
lent és fönt
csend csend csend
fönt és lent
D
Dinnyével kínált így
váltig
hajdanán valaki
fogadd el kenyér mellé dagi
E
E csúf hangsor
szeretlek
a legszebb
szeretlek gyönyörűen hangzol
É
Éppen én
időzhetek éneken
betűk énekén
mily jó énnekem
F
Fát faragok fűzfasípot
három fürdő süldőlány visít ott
szól a füttyöm patakparton
míg szusszal bírom kitartom
G
Gé gömbölyű gé nem lehet íme
mint meglékelt görögdinnye
mint dézsmált gömböc
nem hasonlít a gyöngyhöz
GY
Gyorsan akár egy fürge gyík
szaladtál el gyermekkorom
nyomodban mindent fölvert a gyom
ritka hogy az ember örvengyík
H
Hó hull künn az utcát alig látom
itt kéne lenned már hol vagy
csöngetsz és a hópehely pilládon
akkora hogy könnyé olvad
I
Ím el nem ér a posta
ám mert kíváncsi vagy Istipisti
esti krónikád tátogják a halak
s vizibiciklid nem döccen halad
J
Játszani volna jó ó jaj
a játék hiszen több nincs is ennél
már hátra a vers és még egy sóhaj
Mielőtt bakonyi betyárnak mennél
K
Kezem kopogtat nyiss ajtót nekem
szavam kopog csak fontost mesélnék
hogy messzi négerek tábortüzénél négy
tengeri kagyló jegyzi szerelem
L
Laknak-e lilék
orgonalombban
á dehogy a bokor lila
fürtökre lobban
LY
Lyuk lyuk sugólyuk
bennszorult a sugójuk
lyuk lyuk
hát most mink hogy bújjuk
M
Madarak Ferenc vállán madarak
anik bentévik drongók mind marad
hokkók kaguk livik mamók pintyek
szegény Ferenc még egy pinty s megint egy
N
Névtelen fráter lenne
nem tudom mi a neve
vajon nem N.N.
mindegyikőnk már eleve
NY
Nyargalt mind hátra hittem te szólitsz
viráguk havazták nyárestelen
nyárfasuttogás jobbról balról is
ágkarcolta csillagig sudár sejtelem
O
Olyan jó voltam ó
az a lázasbeteg gyermek
most is tanul még fájdalomtól fegyelmet
s öröm csak öregektől tanulható
P
Pepe spanyol vagy talán
katalán
Pisti magyar Petru móc
sírnak Pippa nevet pedig ő szomorú bohóc
R
Romból való főbb szép rom vagy selejt
föl nem röppen soha már
rubin könnyet ejt
egy horpadt begyű szamovár
S
Sellőlány apró giccs
badacsonyi emlék
kié volt nem tudom a megható kis
mütyür nevetséges mint a nemlét
SZ
Szerpentin szaladott utánad szisszent
sárkányok barlangja rád kehölt eztán
furcsa táj annyi szent
megérkeztél gördeszkán
T
t=s/v röhög a póni
Nagyvázsonyban ötesztendős gyerek-
popsim törte nyereg
vissza mód sincs tevegelni kutyagóni
TY
Tyűha egyik betű gót
másik meg csak vót
körbeállták az osztyákok
s irigyelték az osztrákot
U
Úgy fáj úgy fáj úgy fáj
hogy nem lehettem válogatott nemzeti
felhőfejesem Paraguay Uruguay
kapuját már be nem veheti
Gyerekkori hangra
Esik az esső.
Ázik a mezző.
A gyereket a taliga
hazanyiszorogja.
Tapolcai variáció
Fémesen zörög mennyre megint
szélben a gesztenyefa-lomb,
majd vállamig úgy hullong le, mint
a zengő érc s a pengő cimbalom.
Egy lázgörbe mellé
Élni? Minek legyint a kéz.
csuklóján hideg óracsat.
Ám percenként 120szor megszorítja
az a hacsak, hacsak, hacsak - - -
Szekértáborok között
Fiúk, nem állhatom, ha titeket
egymásra a szakma uszit.
Esendő vagyok. Költőket szeretek:
a fűzfapoétától a géniuszig.
Titivillus
(hommage a Monsignore Charles de Jardinier)
yay hogh faradek bor ythlan
ez yo ytalnak nelkule
a pyneczekults ys ytt van
kezemben s a korsonak fel fule
Gyerekkori hangra
Péterke,
Pátorka,
bibor csibor hullt a borba,
ekkorka.
-"FOIED VINOM PIPAFO, CRA CAREFO."
Mi van hátra?
Egy aktus, mi pajzán ábra
volt csak az etruszkoknál,
ha magadtól eltuszkolnál!
Gyorsfénykép a társról
Künn havazik. benn hallgatunk.
Aztán forralt borral kínál
eltüzelt versei fölött
egy dalban didergő király.
Boldog ébredés
Otthonosabb e présház-szoba,
mint megannyi parti szálloda
attól, hogy fölfordított mustkádon
hajthatom össze hazám: a hálózsákom.
Johann Cruyff térképatlaszába
Határod elharapott
nyelvvel rúzsozták
ügyetlen mosolyra
Magyarország!
Bűvölős
El szeretnélek bújtatni itt.
Pár sorba rejteni kicsit.
Vagy éppen kitakarlak,
ha odébblibben a papirlap?
Egry-koan
Napba néz a fiú.
Vízre lép a leány.
A leányra néz a fiú
és vízbe hull a Nap.
Pincebéli szók
Óbort ittam
az éjszaka.
Reggelre tavalyi
Nap kélt fölöttem.
Anakreon válaszol
Ott a hazám, hol borom is van.
De jaj nekem, ha italomban nem ismerhetek
a Balatonkörnyék szölleinek zamataira és
mindazon ízeire a földnek, ahol megszülettem.
Anakreon töredéke
A Balaton partján fegyvereim letettem - -
ma annyit adj innom, annyit, hogy a szívemben
lakozó oroszlán és bárány
egymást melengetve aludjon el.
Tapolcai képeslap
Nicsak, mindig tör föl a pincékből
annyi murciszag, mitől a Fő utcán én fenn
az őszi verőfényben megint mintha részeg
volnék, hogy boldogan, hosszan csak utánad nézek.
Anakreon szunyókál
Ring az arany délután
a diófa ágán még.
Majd diófa-koporsódon
betűk dülöngnek, csupa arany festék.
Csillagóra
Ez már az új Vízöntő reggele,
úgy mondják: infokorszak.
rajtam meg a Halak jegye
s árad belőlem füstkori korompor-szag.
Anakreon följegyzése
Csak harmatcsöpp vagyok.
Aláhullok e rózsatőről,
s a szögesdrótról is
fölszáradok.
Teremtés
Vad zöld lomb,
aranyló lampionodban
mitől ragyog a Nap?!
Örömkönny
Árva-
szúnyog lárva
a Balaton egy vízcsöppjébe zárva.
Iniciálé
Az S: okos,
mint a kígyó.
Ha a Z elé kúszik: sziszeg.
Éden
Krumplibogár-tigris,
katica-párduc itt
együtt lakozik.
Mozdulat, abbamaradt
Mókust simogatnék,
de elszaladt egy ódon
szögesdróton.
Via vitae
És végig csak sodródik
az ember. Jó szótól
jó szóig.
Sekély vízben
Iszap pipál
gyermek lépte alól:
hirosimai felhő.
A fa
Tavasszal zöld. Ősszel arany.
S rőt almát terem -
télen: varjat.
Születésemkor
Márciusba pirult nyárgallyak
súgták: éljek,
meg ne haljak!
Vízparti Lót
Szeme péterszög. Szája odú.
Haja lomb.
Lábujja gyökér.
Fürdőzés
Zöld szoknyád alól, tó,
kagylónyi körmöd se villan -
enyém vagy!
Nincs-lábbeli
Föveny a talpbetétem.
Zöld fiasikló:
cipőfűzőm.
Önarckép
Apja s anyja van. De árva.
Dőlj vállára, akárha
hárfa!
A boglári fövenyen
Partra puhán
vetődő hullám -
bakonyi vadmacskák mancsa.
Angst
Verdes a szív megint
lemért élőhal
rémülete szerint.
Napló, 1998/06/25/15/39
Ezt a három sort
egy magányos hattyú
szárnytollával írtam.
Lammá sabaktáni!
Isten vette le rólam ujját -
behasadt aranykörme
Nap.
Húsvét a kikötőben
Fémárboc keresztjéhez
szélvagdalta kötél
harangszava.
Reformkor
Akkora lett a csönd bennünk,
mint egy betiltott
maszkabálon.
Rubintollal, Füreden
Verset ezüst lapra Tagore,
vagy csak
csillag karcol tóra.
Félálom, Vörösberényben
Csillag karcolt vállon.
Gyerekkori oltás.
Obulusznyi pörk.
Longobárdok nézték
Honfoglalók málhájuk
letevék
s tóból isznak a tevék.
Tihanyi rokokó
Szorítsd csak tenyerembe.
Kagyló.
Emlék: élesebb, mint penge.
Mégis
Jézus átkánál fájóbb
mínusz után
sorscsúfoló fügék.
Fonyóddal szemközt
Iker hegy -
pöttöm kamaszlány melle.
Isteni ingje a fény.
Átkulcsolt térddel, Hévízen
Tiszta vagyok.
Tóbafúlt bűneim
csukták ringatag rózsák.
Magukra maradtak, Keszthelyen
- Mándy-omázs -
11 mólóvégi fa
májusi kupagyőztes
csapat.
Infinitivus
Őszintébben haladni
a lesózott mezítlen
csigánál!
Fonyód fölött
Félhold cikkan.
Török penge.
Hegy mellén eső páncélingje.
Fonyód alatt
A fű hiú -
Napba mutat.
S hű fiúk csókolják kardjukat.
Címeremben
Fekete kökörcsin. S
szétnyílt tenyér. Ököl nincs.
Ennyi az egész.
Nóta
Seregély-, seregély-
hadtól feketedik
a parti szegély.
2 őszi csendkép, Balatonbogláron
Platánlombok ketrecben.
Első széllel szökni kész
kisvadak.
+
Papírlapra rótt dalom
s holt falevél -
zizgésük hallgatom.
Őszi aranyban
Karcsú jegenyék,
milyen hosszan vetkőztök
laktanyaudvaron!
Tél jön
Pendül a jég, ahogy
lant alakú lék fele
száll a sirály.
Ezüst csönd
Nincs dal.
Mellkasom jegében a tónak
Moccanatlan csónak
Kisörsi tél
Oly mélyen alszik a hal -
fölötte nádvágók
lova trappol.
Tavaszig
A tó jegére követ
kacsáztattam -
hunyt csillag egy hal egén.
Téli dél
Fagyot hullajt hajával.
Fűz áll
bokáig jég parazsában.
Hitetlenül
Gyöngykavics? Alámerül.
Betonból való hajó:
halad.
Szélvihar
Hogy verdes a sirály,
hogy épp moccanatlan
álljon a légben.
Echó
Mit hoz neki a
XX. századvég? -
USZADÉK FÁKAT MÉG!
Echó II.
Hogy mégis itten mi volt a diadal? -
A DAL, A DAL.
A DAL!
Tükör
Hold villant hűvös ezüstöt,
mintha volna holt
halak hasa.
Fehér fényben izzva
Állnak. Derékig őszek.
Lecsüggesztik fejüket
a füzek.
Feltámadás
A kőszikla megdobbant.
A sírbolttól elijedt
egy madár.
Örökkétig
Felszögezett napocska izzik.
Jegenyék fókusza.
Fészek.
Kamasz-notesz I
Rám kancsalítsz?
Álmodtam Küklopsszal
s háromszemű lánnyal is!
Kamasz-notesz II
Morzsálok
anyámsütte pogácsát
hangyaboly kráterére.
Muzsikás vak
Penget.
Ujja begyében a világ
kés-szárnyú szilánkjai.
Partom elkanyarult
Lépted után hajlítja
sarlóit a sás-had -
megbocsássad!
Tovább
Arcom kútnyi égboltokon úszott.
Lecsobban
egy kődarab.
Boglári vásárfia
Apám nyakában epebaj ellen
párducmintás kis
jáspis.
Egy régi fényképre
Lellei hajóállomás
anyámmal -
el nem múló móló.
Vasas Üdülő, Lelle
- 1966-
Szem nem látja,
fül már hallja:
megtöretett a ping-ponglabda.
Halálosan szerelmes földrajz
Képes a tó rá,
mert 40 éves asszony:
holtig marasszon.
Éjfél
Kitakarózva szívedből
vérem világánál is -
látlak.
Csók
Közel hajolt
az ikonarchoz,
mintha szájjalfestő volna.
Kettőzött magány
Nem bíztam nőre testem, sem
lelkem más papra.
Tiéd vagyok.
Címesincs
Szeretet
gombozza föl kagylókkal itt
utolsó ingemet.
Kegyelem
Hangyát, ha tóba esett,
vedd tenyeredbe,
loccsintsd a partra.
Parancs
Élj szépen, s légy
oly kipusztíthatatlan, akárha
a mályva.
Mocsári teknős
Víz füröszti születésem.
Föld szárítja meg halálom.
Ég - - -
Altató
Utolsó cigarettád füstjén
hajtanám le a
fejemet!
Fehér fény alatt
Hanyatt a fűben.
Irkám firkált lapjain
túllapoz a szél.
Asztalostól jövet
Hónom alatt két üres könyvespolc.
Meg nem írt vers.
Szárnyaim.
Gyerekszem
Apám merítőhálója
horizont fölé
emel halat.
Heródes-tél
Léptem halk a parton.
Félelmében hízó jég
hangot ad rá.
Varázsdal aszályban
Tetőkre, tenyérbe.
Flórián csöbörébe.
Ess, esső, ess!
Februári hullámverésben
Megcsöndülő jéglapocskák:
báli csillár.
Halak farsangja.
Gyerekdobra
Jobbról jegenye,
balról nyár.
Ebben a fasorban jártál már.
Lebegők
Elektromos rája.
Villámvonta papírsárkány.
Kőkereszt.
Kéj
Hanyatt sírtam a fűben.
Fülembe csurgott könnyek
csiklandtak.
Költő a tájban
Szomorú volt? Az volt a dolga.
Horgadva járt.
Mint a gombász.
Reggeli a szabadban
Szép vagy!
Dávid király hárfázna
tojásszeletelőd húrján!
Boldogság
Szerelmes sort írt
postai pulton
egy kikötözött tollal.
Anakreon Bogláron
A karjaimban fekszel és szólsz:
A SZÍVED FÖLÖTT
KEZDTÉL ŐSZÜLNI!
Holdvilágnál
Szomorú vagyok én, mint
egy bőgő szarvas
rossz festő képén.
Atlantiszi szőlőhegyen
Présbordák között
mint Tamás ujjakörmei -
két halacska.
De profundis
Kinek szájában volt már
iszap a zsoltár
iszap a zsoltár.
+
Milyen távol tőle a szó.
Milyen közel
hozzá a beszéd.
Egry József festményei alá
1.
Vincellér-e? Vagy ő Szent Kristóf a Balatonnál?
Megváltónyi tehert hordani mind egyek ők.
2.
Ősz az öbölben... - képcime már versben muzsikál, s még
akkor, Piktor uram, hol hagytam színeit?!
Szőlők rozsdalevél rőtjét, Tomaj öble karéját
kéklőn, pince előtt négy diadém aranyát!
3.
Kilátás Fonyód felé
Mint a kamaszlányok didikéje, oly innen a túlpart
kúpja, a dupla Fonyód; isteni ingje a fény.
4.
A szamaras ember
Járt Jeruzsálem térein is, most itt, Badacsonyban
lába elé köpenyét, lásd, leteríti a hegy.
5.
Káin és Ábel
Nem födi Isten, fény s fény zúdul a szembogarából.
S Káin botja alatt még ma is ábelien...
6.
Fiatalkori önarckép
Nézi a zöldes lombok aranyló lampionát, míg
meg nem sejti, mitől lesz ragyogó a Nap is.
Fonyódi dal velocipédről
- Kerék Imrének
Né’d a: biciglizek így sose éri a lábam a földet
nyílik a fürtös akác, bodza is illatozik.
Fölleghajtó, az éghez vagyok én közelebb már
gyertyáz a gesztenyelomb, hullnak a nyárfapihék.
Intelem a gyermekkorból
Álmomban még peng a kapája, s mindig a rendek
végibe, hűsre teszi a demizsont nagyapám:
- Irtsd, ki fiam - szól -, mind a szulákot és a paréjt!
Tudj haragudni is ám! Irtsd, ha se haszna, se szép!
Ugyanarról, palinódia
Néha szamárkóró vagy vadkapor ér ide széllel -
ritka vagy illatos, -így én sose bántnám azt...
Nagyapám reménye
Mindig adott okot az örömökre a hegy: szüretek múltán
ott száradt a karón az unokák bilije.
A jó hírrel ordonánc
Elszaladott az idő? No de szembe ki jő? Maga Bacchus;
teknőcön lovagol, kis tökü, nagy pocakos...
Anakreon epitáfiuma
A dadogó szónok kavicsokkal tömte ki száját,
tett még nyelve alá is, hogy ékesen és
szépen szóljon a néphez. Ám te, Anakreon, árva
szőlőszemtől is, jaj, már csak néma maradsz.
Pannon érem
Mért nem mondja a páva, hogy URR-KHURR? Csőribe szőlőt
adtam, egész fürtöt. Címered állata lett.
Kocsmakerti dünnyögő
mikor vertétek a blattot
... inkább legyek a Jóisten kezében tökalsó,
mint egy Nagymoguléban adu ász!
Puskin-érem
Sok rosszcsont siheder! Koravén korhelyurak! S bölcsek,
ó, ti, kimértek! A bor szép szerelemre okít.
Őszi ritmus
Állnak a fényben: sárga a fűzfa, szömörce, dió már.
Hordókon dobolom aranyló nevüket.
Cégér a Malom-tónál
Olvasd, meg-megzörren a tábla a böjti szelekben;
jobb lesz a pince ölén: HORDÓT BORKÖVEZEK!
Donatello szobra alatt
Hóhér s mocskos alak lehetett ez a Gattamelata.
Pádua szentjeihez szépül a szobra pedig.
Medve-hexameterek
Hol van a hajdani ugránd? Kedv? Maszatos gyerekarcom?
Lánc csak a tánc, míg ítéletig égeti talpam az ének.
Tihanyi hexameterek
Ott vagyok otthon, ahol még verseket is tudok írni
tornyaid éppen menny fele csípő hattyúi pár itt.
Nyűtt vonóbul való bottal
Míg mellettem a 100tagu banda zenél, hogy
győzzem a dalt maradott szál hegedűhuron is?
Egy hősködő poharára
Hány Döblinget
leöblintett.
Bohóc-jaj
Állj! Aszály van
a cápaszájban!
Pascal-érem
I.
Négy lakája van.
II.
Nekem három szavam.
Kórházi fehérben
Fejem alatt már a behorpadott mesét
igazítod, jó nővér, tudod-e?
Levél-utóirat
Elér-e még a két sorom
közti fehér huzata?
TU DIXISTI HERBA
A legeslegszebb nevű virág mindahány közül,
ha én mondom, a Temondád-virág.
Ungaretti-érem
Virrad a tengeren. S ég
bennem a végtelenség.
Álmodott táj álmodott szavakkal
El nem múló móló.
