Németh István Péter

Köszöntő a Csobánc mellől

Szerencsésnek mondhatom magam, hogy 1999 nyarán egy százesztendős kortársunk fogott velem kezet Somogyországban: Z. Soós István festőművész. (Nagykanizsán született 1900. augusztus 3-án. 1925-től a Berzsenyi Társaság alapító tagja. A Főiskolán Glatz Oszkár tanítványa. Kaposváron volt rajztanár, ám templom-freskókon is dolgozott a háború előtt olvashattam Géger Melinda művészettörténész könyvében.) Az ősz festőművész elevensége, bölcsessége, derűje átsugárzott ott mindnyájunkba. Kánikula volt pedig, és sokunk fáradtan, csapzottan, tán még rosszkedvűen is érkezett. Pista bácsi tréfásan azt mondta, hogy el ne hagyjuk magunkat, hisz ő a tulajdon kezével kiverte a törököt Kaposból. Nekem el kellett magyarázni, hogy Z. Soós István festette öt esztendőn keresztül a Kaposvár visszavétele című falfestményt...
Szíj Rezső róla írott könyvében olyan reprodukciókat találtam, amelyek fölött megértettem, hogy Zichy Mihály és Szász Endre között van a helye nem csupán időben, de formátumban is Z. Soós Istvánnak. Megilletődve faggattam Egry Józsefről, hiszen ő gyakorta felkereste Fonyódról átjövet. Érdekes, hogy az első, ami beugrott néki a Piktorról, az nem a festészet volt, hanem az emberi közelség. Mintha ma is okolná-korholná a rengeteg cigarettáért, amivel a tüdőbajos zalai géniusz önsors-rontóan siettette a végzetét. 100. esztendejében ezt tartotta fontosnak közölni velem, jelezve, hogy nagy ajándék az idő, amit életre, alkotásra kapunk, becsüljük hát meg. 2000 augusztusában ünnepelte születésének centenáriumát. Gulyás J. Attila készített vele ünnepi interjút, melyből kiderült számomra, hogy Tapolca vidékéhez is kötődik. Idézem: Tizenöt évig élveztem egy százéves présház hangulatát a Csobánc lábánál, de annak eladása után sem lettem hűtlen a Balatonhoz.
Egy ereklyém is van a most a 103. esztendejébe lépett művésztől. Határidőnaplómba Széchenyi István grófról készített portréjának a reprodukcióját ragasztottam abban az esztendőben. A fennemlített találkozáskor hunyorogva kinyitottam előtte. Figyeltem a hatást. Sikerült zavarba hoznia engem. Szép munkának nevezte ugyanis. De rögvest elbizonytalanított. Mondván: - Hiányzik róla valami! Mentegetőztem, hogy egy képeslapnyi csak a sokszorosítás. Elvette a naplómat, s szignálta a portrét. - Így ni. Most már rendben van. Mondta betűi szerint gróf Széchenyi István magyar szolgája: Z. Soós István S rábökött a tollal a 99!-es számra.
Keserű vonások, gyötrődésekről, kínokról tanúskodó szögletek vannak az általa ábrázolt gróf arcán. Mintha egyik szellemi örökösének, Telekinek az intelmét akarná kimondani:
AZ IGAZAK ÚTJÁN JÁRNI NAGYON NEHÉZ, DE NEM LEHETETLEN.
Z. Soós Pista bácsinak indult a vonata. Ment az útjára. De hátraszólt a publikumnak: 2015-ben veletek ugyanitt...

 

Éltesse az Isten!

Ima

-Z. Soós István festményei fölött

Bárcsak unalmas, sorstalan életet adnál, Uram,
Eseménynélküli hosszú éveket és távoli véget,
Hagyva hogy napra nap magam szinezhessem akárha
Kifestőkönyvet, mert örömödre tenném majd le öledbe.
Megvan a többi: ez a hegyoldal, az a tó,
Köztük a partra futó szőlő rendjei.
Látod, itt hunyorgok a Napba feléd,
S Te fénymaszkot adsz az őszintéknek.

Németh István Péter

Tapolca, 2002 augusztusa

Vissza

Powered by www.lesliesikos.com
Apró betűméret Normál betűméret Nagy betűméret Óriás betűméret
Copyright © Németh István Péter