Németh István Péter

Kedves Diszeliek! Ünneplő Felebarátaim!

Most úgy szeretnék naív áhitatot
Forró bajtársak tűzhelyére vinni.
Mikor a tűz már őrséget is kapott
S nehéz esztendők lobja végre süttet.

/Ady Endre: A tűz ünnepén/

A diszeli temetőben megannyi honvédsírral találkozhatunk, ha a tél múltán koratavasszal arrafelé sétálunk. Emlékükről leolvad a hó, s fejük fölött eltűnődhetünk hajdanvolt szívük dobogó tüzéről. Mert hogy 1848 márciusa óta az ő vérük pirosa meg a forradalmak színe egyet jelent képzeletünkben. Petőfi napján, 1848. március 15-én is megtörtént, ami népünkkel évszázadonként csak egyszer szokott: kiegyenesedett, fölemelte a fejét, s nemet mondott a rabságban tartására, s hirtelen minden megalázott honfitársára mint atyafiára, embertestvérére egyformán gondolt. Kik voltak ők? Diszelben domborulnak sírjaik. Hangodi László történész készítette az eleddig legpontosabb lajstromot a diszeli hősökről: összesen negyvenhatan lettek önkéntes jelentkezés vagy sorozás útján a honvédsereg valamely alakulatának tisztjei, altisztjei és közvitézei. 46 férfi egyetlen faluból jó ügyre szövetkezik... Böcskey János, Farkas József, Németh János, Nyitrai József, Szabó János és Varga József nemzetőrök neve sose hulljon ki emlékezetünkből, miképpen a tiszteké, altiszteké s a többieké sem. Bán Sándor százados és Poklestelki Ács Ferenc hadnagy számára is legyen könnyű e tavaszi föld, mivel bátrak voltak, mikor bátornak kellett lenniük, s bölcsen gazdálkodtak s éltek holtukig a megtorlást, az önkényt majd a kiegyezést követően, akkor, amikor a leghősibb föladat már az volt, hogy a lehetőségek szerint értelmesen és szépen éljenek emberként, magyarként. A XXI. század kis települései közül ma vajon hányan volnának? Mert akkor 46-an voltak! Lennénk-e ennyien manapság, akik emígy sóhajtanának föl egyszerre, szövetkezve, testvériesülve? -

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska, Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó boldog fogócska! S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla S kezén fogná mindenki földijét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zuzmarás a város, a berek,
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó, jaj; meg kéne rakni, Hogy fölmelegednének az emberek!

Március tüzét és az ifjak szívének hevét tényleg csak poéták tudták méltón megénekelni. Akiknek szívében a lángsugarú nyár izzott, s a soha vissza nem térő pillanatokban még azt is boldogan vállalták, hogy dzsida végez velük hirtelen, nem pedig az öregkor zúzos ragyája. Ady Endre, József Attila és Nagy László lángjaiban él, verseiben ég tovább a lázuk. Erre az emberi tűzre vigyáznak az őrzők a strázsán. Ehhez az égető értékhez ír himnikus sorokat az iszkázi mester. Szavai oly ritmust adnak, mintha lángoló ágak pattognának:

Tűz, te, gyönyörű, ihlet, mindenség gyökerű, virágozz a vérző madárban, égesd, hogy a sorsot kimondja, nem a hamuvá izzó csontja, virrasztó igéje kell! Tűz, te, gyönyörű, jegeken győztes örömű, ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra lélekben szakállasodva, hűlve latoló józanságban, ahol áru és árulás van, öltöztess tündér-pirosba, röptess az örök tilosba, jéghegyek fölé piros bálba, ifjúság királya, tűz!

    Lobogóink kifakult pirosában is ott van ennek a tűznek a halvány izzása, ám még egy legmindennapibb tavaszi zápor sem olthatja el azt, ellenkezőleg, újra rikító színűvé teszi. Eldugott zászlók, hadizsákmánnyá tett zászlók, amelyek újra visszakerültek hozzánk, milyen jó, hogy vagytok! Milyen jó, hogy rátok figyeltek a tragikus sorsú, de moralitásukban sem alkuvó politikusaink is: Telekitől Bibó Istvánon át Nagy Imréig és tovább. Vas István is írt rólatok:

Piros, fehér, zöld, láttunk szállani,
Bukott forradalmak zászlai.
Pompás egyveleg
Melyben a vér, a láng s a rózsa egy...

Zászlók, március tüzei, lángnyelvecskék! Időtlenül lobogtok! - Mintha ezt sugalmaznák a diszeli templom tornyán is a mutatók nélküli óralapok: Lobogjatok, lobogjatok!

Vissza

Powered by www.lesliesikos.com
Apró betűméret Normál betűméret Nagy betűméret Óriás betűméret
Copyright © Németh István Péter