Csodálatos, ahogyan költőink verssel tisztelegtek a gépírónők és a az írógépek előtt Kosztolányi szerint a gépírónő az igazi lelke a kéziratoknak, aki második olvasója a szerző után a leírtaknak, de nemcsak egyszerűen másolója, hanem így ugazi szerzőtársa is a költőnek leütött betűről betűre. Mint Michelangello freskóján az Úr és Ádám ujja közötti szikra a teremtés pillanatában, úgy jelenik meg a Gépirókiasasszony ujja és a billentyűzet közötti szikra (v.ö.: Hamvas Béla: Three Point), de ez a kisebb meglepetésünk a vers első, a nagyobb az, hogy tulajdonképpen máris Wolfnéra ismerünk a vers második felében.
Ülsz.
Figyeled azt, amit hallasz, és a szavam
villámként cikázik át gyors agyadon,
s renddé tömörítve,
ragyogva szikráz ki ujjaid hegyén,
amint vered egyre ezt a zakatoló, ezt az ördögi keserves
acélzongorát.
Így múlik el a mi életünk.
Szakadatlanul munkában, éber figyelemben,
gépek közt,
kerepelve folytonosan,
csúnya robotban, bár a fejünkben
fény van és értelem, szívünkben a jóság.
Beszélni se tudsz már arról, ami érdekel,
vagy ami fáj még.
Akárcsak én.
Gondolatom felesége.
Lelkem hitvese.
Gépírókisasszony.
Kosztolányi Dezső után, aki még arról is elmeditált, hogy mi-mindent rejthet magában egy írógép, például egy Háború és béke formátumú regényt, csak helyes sorrendben kell leütnünk a billentyűket, számos költőnk tűnődött írógépje fölött. Többen akkor, amikor az elromlott. Ám valahányszor a lehető legbensőségesebb kapcsolatról adnak hírt ezek a költemények: hogy hogyan igazodott a tárgyak sorsa a gazdák sorsához.
Wolfné írógépének zakatolása Wolfné sorsának zakatolása.
Kányádi Sándor masinája a költő lelkével itatódik át:
Amikor az írógép
neszét vette hogy a tulajdonosnak
lejárt a használati engedélye
beadta a kulcsot
billentyűi beragadtak
szalagja kifakult
kocsija kátyúba rekedt
- - -
annyira megszívlelte
amit egy életen át
beléje vertek
Jankovich Ferenc és Csukás István is megható verset ír szerzőtársához: ahhoz a masinához, amely éppen eltörött vagy csak egy betűje romlott el, de már elválaszthatatlan a gazdától. Papp Árpád írógépje pedig Kaposban végtelenített gyász-szalagot csavar inne-oda, onnan-ide, amíg a költő versein dolgozik. 1989-ben írta e sorokat rajta:
Csápolhatsz, vergődhetsz tovább, tehetetlen, szégyenedben,
írógépem, hanyatt esett bogár..."
S Metszéspontok című poémájában siratott el egy, a világháborúban falujából elhurcolt boltost, akinek családneve ugyanoly idegen hangzású, ám ugyanoly embertestvéri, mint Wolfnéjé ezen a tájon, s akire már mindig emlékezni fog, mivel a hajdanán elnémult bolti csengő és az írógép sorvéget jelző csengője egy és ugyanaz őbenne:
ülök itt egymagamban
néha az írógépre görnyedek
gyors sorozatokat verek le rajta
és a sorvégek előtt mindig csilingel
megszólal egy pici csengő
egy kiscsikó nyakában, gabonakazlai közt gyerekkoromnak
a vén Szilbermann ajtajában
csilingel, újra meg újra belépek abba a boltba
csilingel - el-elakadva, szomorún, panasz és figyelmeztetés
kis lélekharangja
Szilbermann
Wolfné
Szilbermann
Wolfné
Szilbermann
Wolfné
Csodálatos, ahogyan prózaíróink bánni tudtak az anyanyelvvel. Költők is voltak ők egyben, jóllehet lapszéltől lapszélig való sorokat munkáik legtöbbjében.
Krúdy Gyula búgó gordonkahangja
Gelléri Andor Endre tündéri realizmusa,
Ottlik betoldott Rilke-paneljei,
Mészöly vers és próza mezsgyéjén egyensúlyozó szövegei,
Sánta Ferenc verssorokba tördelhető futamai..
A gondosan megmunkált próza mindig költészet már.
Miképpen a novellista Mándy verssorai:
Egy papírlap lebegett a levegőben.
Tiszta, hófehér papírlap.
A felső szélén enyhe gyűrődés.
Nem is olyan enyhe.
És minntha kissé be is lenne tépve.
Igen, ezt már elkapta egy írógép.
De hát onnan nincs menekvés.
Egy írógép nem engedi el a foglyát...
((- íme, amikor a tárgyak fenyegetik a használóik, ahogy a talicskák, kapák túlélik a paraszti tenyereket nyeleiken az egy életen át fényesített erezeteikkel, így lehet rabtartója az írógép novellistának és adminisztrátornak, mint Wolfné is lehetett, lehet.)), úgy Örkény verssorai is a Trillákban:
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Huszonnégy éve van a vállalatnál. Hideget ebédel. Egyedül lakik.
Wolfnénak hívják. Jegyezzük meg: Wolfné. Wolfné. Wolfné.
A XX. századi, tovább nem fokozható szépségű költészet pedig újra köznapi beszéd. Lásd Pilinszky János kései verseit:
Virág a virág. Daganat a daganat. Tél a tél. Gyűjtótábor a körülhatárolt bizonytalan formájú terület.
Így lesz költői alkotás egészen az Örkény-próza:
1) Örkény szándékolt hétköznapisága is megszentelődik, hierofanikussá válik, akár Kosztolányi költeményében a trivialitás.
2) Trillák vannak, igaziak, az Örkény egypercesben! A szó legelső értelme szerint.
Az egész akusztikai építmény is.
Ahogyan hallom:
1-3. sor : uu - uu u - u - - - -// - uu - uu - uu - - uu - u - -
4. sor: uu - uu u -// u - - - u u u - u - - uu u u - - uu - u -
5. sor - - - - -// u - - - - - - - - -
Vagyis:
A képzeletbeli strófa első három sora olybá vehető, mint egy Berzsenyi vagy Petőfi komponálta szakasz. (A két legdallamosabb magyar költemény (( - Németh László véleménye szerint s szerintem is)) kólonjai szinte hibátlanul egymásba és behelyettesíthetők Örkény trilláinak ritmikájába:
Már hó takará el a bérci tetőt... = ...(gép)-ből új lapokat vesz elő, közibük =
Hervad már ligetünk, díszei hullanak...
A képzeletbeli strófa 4. sora az első három felével kezdődik, ám tiszta drámai jambusokba fordul s lüktet tovább, hogy aztán a képzeletbeli strófa záró sorában Wolfné nevének szpondeuszait vehesse föl, s mintha a legegyenletesebb hullámverés élményének képzetével, a név álomba mormolásával venne búcsút tőlünk.
Ha Paganini trillái ördögtrillák, akkor Örkény trillái angyaltrillák.
Meghallására bizonnyal füle van annak, aki érti még a hexametert és az emlegetett magyarrá tett görög metrumokat, s néki már nem kell megjegyeznie Wolfné nevét, mert az a muzsikával együtt kitörölhetetlen belőle.
