- Mark Twain nyomán -
Egyszer Pókláb, Nagygége, Csóré,
a fölkent, mókás cimborák
Rómába mentek mezítláb,
mert szűk lett néki a világ.
Volt egy daluk: minden kincsük,
fújták is szívfájditón!
Verte az eső ködmönük,
de majd megszárad a bitón!
Majd megszárad a bitón!
Igyunk az angol,
igyunk az angol,
igyunk az angol törvényre hamar!
Amíg a hasika csi-,
amíg a hasika csi-,
amíg a hasika csikar!
Elment vélük Fekete Bess és
Lopd-el-vidd-elDick, a dicső!
Ki hét mérföldről megszagolta,
ha a lopásra eljött az idő!
Ilyen derék kompánia!
Mit nekik királyi trón?
Hisz esőverte ködmönük
immár megszáradt a bitón!
Rég megszáradt a bitón!
/Kormos István/
Kié a világ?
A koldus királyé
vagy a királyi koldusé?
/Weöres Sándor/
I. felvonás
DALNOK:
így volt nem így volt de messze
és ezerötszáz-valaha
főfolyó kék szalag Temze
paloták viskók házfala
valójába’ és könyvbe’ se
félig ébren álmom mondom
így volt nem így félig mese
egyszer volt Tom Edward s London
Edward a várt walesi herceg
érette ujjong Ánglia
Tom is sikongja a percet
lesz rongyos Cantyék fia
London Bridge-re ha az éj jő
gyermek-koldus és -királyfi
egyként nyugovóra térő
kisdednek nem kell álmot kívánni
rossz alvó a király s koldus
egyikük szegény másikuk oly dús
álmatlanul ők hevernek
ki ma alszik két csecsemőgyermek
pillák szem száj hogyan lehet
olyannyira hasonlatos
leheletük tej-lehelet
még-nincs-szavuk fölsiratoz
palotában pöttöm Edward
külvárosban Tom él pedig
mire beköszöntő dalom elszáll
királyfi s koldus felnövekedik
KOLDUS:
Ameddig csak 10 éves az ember
Pudding Lane-en porba rajzol tengert
míg elmaszatolja a könnyeket
kigondol játékot vagy ezret
s mintha tovább nem is sajgana
pofon se fáj úgy mit ád nagyanya
a hírhedett kalózt ha játszhatom
király is vagyok holott nevem Tom
és kastély tündér órjás és várrom - - -
Andrew atya könyveit biflázom
lehetnék király leginkább lennék
fakardom aranyozná emlék
rongyban 10 évem kívánhatna mást
szegénység válla jussod a palást
KIRÁLYFI:
ameddig 10 éves az ember itt
hintók húzzák egészen tengerig
kastélyablak mögül tág parkra lát
őrség vonul jobbra át s balra át
szolgák meg lábujjhegyen hogy alhass
etikett fény pompa oly unalmas
Mary Jane Gray lédik s Elisabeth
nénéim közt játszani sem lehet
s háború a királyok játékszere
amúgyis hát én mit kezdjek vele
jól bánok tőrrel mégis faragnám
fából jobb volna vérnél s haragnál
palást fed tőle vágyom valóra
pokolba unalom latin óra
TUTTI:
minden kérdhetitek váltig
koldusok vagyunk vagy királyfik
valós nevünk melyik vagyon
szépség a folt és rongy a vagyon
KOLDUS:
csavarogni mindig is szerettem
almát csórtam pár pennyt gesztenyét
tagadhatnám hisz nem értek tetten
majszolni titkon istenem be szép
csatornák partjait télben s nyárban
ám erre még apámmal sem jártam
hol vicsorít rám két kőoroszlán
város szívébe juthattam talán
itt mennyi nép és mennyi strázsa itt
ébren látom álmom varázsait
a királyfi hiányzik ő már csak
engedjetek hozzá arcába lássak
most dárdanyél koppan a vállamon
de Edward jő öröm és fájdalom
KIRÁLYFI:
túlra vágyakozom parkon s falon
dióknál mohóbban szemmel falom
forgatag tarkaságát a kintnek
kikkel játszhatnék hódolva intnek
nevető feketülő fogaitok
látom de sírástok tudom titok
jó londoniak lesztek hű népem
s te meg kire strázsa sújtott éppen
ne félj nem bántnak lépj ide hozzám
igen hasonlít orcádra orcám
ha vállon üt csak egyetlen kölyket
valamennyi dárda engem döf meg
ki vagy az őr irháját menti
KOLDUS:
hercegi fenség nevem Tom Canty
DALNOK:
figyelj jól halkan súgom a törvényt
mi megtörténhet már meg is történt
mit álmukban tudtak csak kívánni
gúnyát cserél koldus és királyfi
herceg s a kültelki kivert
sorsot ruhával cserélne
nézik tükörben maguk két ikert
cseréjük ki venné észre
változást észre ki venne
külsejük megtévesztésig
ruhába szőtten a sors is benne
új nevük eszükbe vésik
trónra száll Tom s szolga marad
nyomorban Edward fenséges
kitetszik hogy fogják a poharat
minden léptük csupa nevetség lesz
így a sipkás bolondot röhögik
Edwardnak szól utcán a hahota
s szolga háromszáznyolcvanötödik
Tom kit betegnek vél a palota
UDVARI BOLOND:
kit betegnek kit bolondnak
rongyban és selyemben mondnak
a sors fölemel meg is ver
ha fiúra az atyja sem ismer
vagyis sohsem tudta hogy kicsoda
csak sorsát szabta viskó palota
viseljük s elviseljük ruhánk
testmeleg bőrből éppen simul ránk
PECSÉTNYOMÓ:
Sok kéz sorsot intéz papírt irat
s papírból általam lesz okirat
csodálkozol hogy szólok beszélek
hogy kerül pecsétnyomóba lélek
s annyi élő lélektelen
volt már aki sorsot szabott velem
hisz a nagy Pecsétnyomó lennék és
nélkülem nincs adomány s kivégzés
Norfolkot bitón nem látják addig
Towerben priccsén bizakodhatik
mert nem vagyok meg ne kérdd hol lakom
sárgult levélen leled alakom
új törvény jöhet maradok ódon
szóval most kéremszépen kallódom
KOLDUS:
sosem felejthetem honnan jöttem
rongyot és bűzt mimindent mögöttem
s hogy az élet mit ér
egy pennyt ér két pennyt ér
Hatodik Edwardnak mondanak mostan
éltetnek mivel kegyelmet hoztam
nem szájalhat senki hogy KI EZ ITT
ha szólok a király rendelkezik
álmomban teljesültek így dolgok
elengedik intésre Norfolkot
csak latinnal ne kínoztak volna
s illatszerekkel akár a torma
Edwardnak mondnak s míg őt nem lelem
a koldus király szava KEGYELEM
KIRÁLYFI:
palotám elmaradt hátam mögött
tűrtem a tömeg rugdalt röhögött
tőlük tudtam meg hogy apám halott
és sírtam azon hogy király vagyok
hogy nem érti senki árvaságom
hogy magam maradtam a világon
király koldusnál vagyontalanabb
méltóságom csak az mi megmaradt
hazám a házam mégsincsen födél
takarni gúnyám foszlóbb a ködnél
UDVARI BOLOND:
ha nem véd már senki semmi
fenséges maradj mocsokban fehér
jó és engedelmes mint a hó
gyermek keze közt és oly tiszta is
KIRÁLYFI:
mindig lesz letarolt réteken
csapszékben vagy városszéleken
ifjan is dérütött lovag aki
elesetteket nem hagy bántani
kardnak sem sikerül megölnie
sose-múló finomság kölnije
ivódott ingébe bele
évek rongyolták nem bírtak vele
egy koldushoz hasonlít külsőre
nincs is a szegénység messzi tőle
ám szívében több királyság fér el
mint amennyit szolgálhatott vérrel
ő Miles Hendon s itthon 10 év óta
újra mögötte tömlöc Európa
MILES HENDON:
Kentben nevelkedtem hajdanán
Sir Richard Hendonnak hívták apám
s mióta Hugh öcsém kitaszított
a világban megfordultam itt-ott
oda rang és vagyon s Lady Edith
istenem hogy szerettem őt pedig
titkom nincs illetve majdnem semmi
mindent veszve gálánsnak kell leni
ahogy e koldust is védelmezem
hasztalan botránkoznak meg ezen
mondják rájött a bolondéria
királyt játszik Cantyék Tom fia
szolgálok s csak őt egyedül mivel
oly következetes már hinni kell
ÁGY:
nászt és halált mindent láttunk már
részvét s hazugság állt négy lábunknál
sok mindent csak mi tudunk a tárgyak
ha forgolódtok s szép álmok szállnak
ha tudnád Miles Hendon jó lovag
gyermeket altatnunk legboldogabb
üres üres üres vagyok ám most
Soutwark fele vitte a kis álmost
fogadónkból ki fiának mondta
becsap jó Miles felpúpozott condra
fiúcska-forma fölött kabátod
ki itt szunnyadt elébb sose látod
lovagom hát sírnivaló e hecc
még dúdolsz s csupán hozzám énekelhetsz
MILES HENDON:
hinni és tűrni minden morc nélkül
tenyér ha igen szív sohse kérgül
ne tudnám apja van mégis árva
én tudom anyja van mégis árva
dúdolom VÁROSUNKBAN EGY HÖLGY LAKOTT
fiúcska ruhádon varrogatok
csak aludj nyugodtan tente-tente
mindig így lesz szelíd estelente
EGY HÖLGY LAKOTT BIZONY dúdolgatom
bujkál a tű álomországba’ Tom
kit fejebúbjáig betakartam
SZERETTE Ő A FÉRJURÁT dalban
következik DE EGY MÁST IS NAGYON
eddig a dal ruhád is megvagyon
ÁGY II.:
Rajtam születtek emlékszem rájuk
s haltak is minden királyok
nyilvánosan udvar színe előtt
A KIRÁLY HALOTT jöttek s mentek ők
ÉLJEN A KIRÁLY harsogják néki épp
hogyan került ide hogyan s miképp
Edward nem álmodott ily nyugtalan
zagyvaság Nan s Bet nevű húga van
vagy nővére s anyja van és apja
s amit koldul nékik hazaadja
majd öltöztetik ébredés után
mit szegény fiú annyira utál
sorba’ folyosóőr Lord Lancester
érsek főkamarás fő-fő-mester
HUMPHREY MARLOW:
ébred és egyidős vagyok vele
aszongyák elment az esze
hogy nincsenek otthon nála
pálcás fiú én istennek hála
mivel kenyerem
taslikkal keresem
ha Edward hibát ejt leckéjében
engem Humphrey Marlow-t ütnek képen
ébred és egyidős vagyok vele
biz’ pofonvág tanítómestere
csak egy görög szót vét nekem nesze
aszongyák elment az esze
ütleg nem illetheti de tán csak
kiérdemli kenyeret is lássak
UDVARI BOLOND:
KEGYELEM a koldus király szava
véletlen a bolondok istene
a szegényt ismerte Tom valaha
kit meg bitótól most ő mentene
kihúzta a Temzéből Giles Vittet
nemhogy ölt volna aznap múlt télen
elítélték nem is kérdték mit tett
most Tom parancsa BŰNTELEN ÉLJEN
KOLDUS:
Andrew atya könyvei közt ottan
Uram nem erről álmodtam
Maryvel játszani papásmamásdit
játszani csak a lugasban
keresgélni pecsétnyomót ósdit
Uram nem erről olvastam
fene tudta az asztalnál mint kell
viselkednem trónteremben bálban
pástétomos ne legyen az ingmell
pompában szinte gügyévé váltam
annyi eszem van mint az utcán volt
azt hiszem jól játszok jól utánzok
lakomán ülnöm nem rossz már-már jó
ehhez kellett hogy okítson Marlow
KŐOROSZLÁNOK:
esik esik az országos eső
ázik most egész Ánglia
mi ázunk két kőoroszlán
griff sas medve címerállatok
nem állhatnak már helyettünk
e hatalom jelképéül
mi is láttunk ezt-azt néztük
moccanatlan mi történik
tudjuk jól VIII. Henrik nevén
Edward atyja mégtöbbször ölt
mint Tom öregje John Canty
nos ezért vagyunk szomorúk
ahogy ázunk országos esőben
csöppek csurognak le kőarcunkról
KIRÁLYFI:
kopog az eső a házfedelen
istenem minden olyan idegen
cidris mankósok vakok koldusok
BOLOND EZ A TOM rablószáj susog
Tom apja gyilkolt s én árva vagyok
mindenki minden elhagyott
minden dirib-darab avítt kacat
már sok emlékem s a banda kikacag
emlékek széteső régi szövetek
össze tudod-e még rakni Szigeted
a toprongyos csatornatöltelék
képébe sem üvöltheted ELÉG
zsiványok nótáznak borral is bírják
vigasztald magad ne sírj hát
ASZTAL:
megvigasztal egy víg asztal
emelints fakupát
mézaranybor itt marasztal
koccint három pupák
jó széltolók ne kérdd kik ők
halld Gáspárt Dzsolit Cormieux-t
Jézus Herceg ki ne figyelne
dalukra döbbent kegyelmed
SZÉLTOLÓK:
Egyszer Pókláb, Nagygége, Kan
a bátor cimborák,
Rómába indultak vígan,
mert szűk lett, haj, a világ.
Egy ócska dal volt mindenük,
fújták szívfájdítón;
eső áztatta ködmönük -
megszáradt, haj, a bitón!
ASZTAL:
majd ÉLJEN ÉLJEN kiáltja
kormos üstfoldozó
FUFU KUKUTYIN KIRÁLYA
s királyt illet a szó
szent latrok hidd el mindnyájan
Yokel Burns Hodge egy akol
csak pásztoruk nincs a nyájban
ha egyik meglakol
II. felvonás
DALNOK:
így volt csak hiszen így is lehetett
mondom csupán a pontosság miatt
írtak ezerötszáz-negyvenhetet
London februári napra virradt
Tom is ébredt tanult kényelemmel
ablak mögül bámulta a ködöt
Edward körött annyiféle ember
a szegény egész úton köhögött
és a folyók a fák mögött
nézte mint akinek tanulni kell
hogy YEAR AFTER YEAR tovahömpölyög
sorsokon oly nyugtató közönnyel
csavargókkal király így kódorog
övé s még ismeretlen tájakon
űzött ebek kivert komondorok
elől vonszolja tovább fájdalom
Hendon jó lovag s jó istáp
MOST HOL VAGY kérdjük annyiszor
s ti hol vagytok mind a tiszták
mikor a perc jogot s testet tipor
lássuk hogy lesztek-e ha majd ha már
mert mindig volt lesz tébolyult alak
foglár késes és őrült Ábrahám
testvérhez szóló SOHSEM LÁTTALAK
de ne félj Tom felől egész nyugodt
légy palotában hagyja őt dalom
persze Edwardot nem hagyhatjuk ott
ének s Hendon más kiséri-e vajon
UDVARI BOLOND:
sors elől szökni másikkal szembe
csavargóktól csak távolabb minél
rongyokban egyetlen penny nélkül
fájós lábú király
az erdő szélinél
megáll s arra vár még
hogy immár félelem nélkül álljék
hogy elmaradjanak a szorongás
kopói
torkában lüktető szívvel megáll
hallgatózni
feje felett
mire ő is szegény összeretten
meg-megzörrennek a falevelek
HÁROM PARASZTLÁNY:
olyan ez éppen mintha karácsony
volna
fekszünk az istállónkban
10 éves fiúcska forma
szegény szegény olyan ez és
éppen úgy tesz mint betlehemezés-
kor Dick öcsénk kicsi Úrjézus volt
jászolt játszottunk ő végig kussolt
de ez nemcsak mímeli szendereg
verték kergethették szegény gyerek
olyan ez éppen mint a jászolban
hol a ded körül három pásztor van
meg a család és az állatok
nyirkos szőre lázasan párolog
KIRÁLYFI:
a parasztoknál nem volt rossz sorom
befogadtak ennem adtak nem is
sorolom
Margery és Prissy találtak rám
félelmes nyirkos hideg éjszakán
egy ideig tettem a dolgomat
nem is híreltem többet királyi
voltomat
nyögtem akár valaha Nagy Alfréd
aki pogácsát sütött
akkor gondoltam sorsommal reá
ütök
de rám bízták nem tehettem hogy vízbeöljek
nehány vaksi macskakölyket
ERDŐ:
van csöndünk mi lélekszorongató
tüskében iszalagokban
fától fáig féli a botladó
forrás nem bugyog denevér riad
mint ujjait a szomjas királyfi
fák fák ropogtatják ágaikat
fától fáig csak lopakszik oda
hol tisztáson áll
egy kicsi szoba
mécses kis oltár
nyitott könyv és emberi koponya
remete él itt hiszi arkangyal
szegény király vele találkozik
angyal hijján varanggyal
REMETE:
aha végül kikotyogta
hogy a király maga
ihat még ehet még
melegethet
nem is lehet szava
mindent szépen komótosan
kalyibámból ő már el nem oson
apja tetteiért most felel fizet
megrakom a tüzet
a késem élezem
kárhozott Henrik nem segítsz ezen
velem arkangyallal Jákob s Izsák
beszélget míg szárad gyűjtött izsóp
ha Henrik nincs lehetnék már pápa
de csak arkangyal vagyok hiába
KIRÁLYFI:
ez a remete pont olyan
mint kinél nincsenek otthon Marlow
mondaná ezért vette komolyan
hogy király vagyok király ó
de nevetséges ezt a bolondot
tudtam meggyőzni azzal mit mondok
föloszlatta rendjét apám
látni kíván lógva a fán
megkötöz és nem ereszt el
végez velem nem jelöl kereszttel
már csak rögeszme és bosszú élteti
legyen könnyebb a téboly hát neki
most torkomra feni rozsdás kését
mért is hajtott ide éj szomj s éhség
JOHN CANTY:
kölköm te ebadta
hálás vagy mi mostan
hogy hitvány irhádat
a csuhástól kihoztam
Hugóra bízlak eztán
végtére tanulni kell
fejedből a Fufuság
vajon mikor tűnik el
bár tolvajlásban látnám
király vagy így állunk hát
nem rühelnéd annyira
ezt a nemes munkát
Hugó újra fog tanítani
Tom légy megint Tom az aki
MILES HENDON:
ne gondolj semmire ma úgy
aludj el aludj csak aludj
bearanyozza szívemet s napot
lovagi rangom a tőled kapott
nem méricskél szeretetet elme
fölragyogsz álomország fejedelme
Hendon Hall majd elrejt téged engem
megpihensz az ottani jó csendben
csupán válladon búg majd egy galamb
hisz mögötted annyi rémség kaland
felejted a vérszomjasnak lakát
honnan kimentett csavargó apád
megerősödsz és az leszel aki
aludj nem hagylak sohsem bántani
TUTTI:
senki sem nézett még e
földön két egyforma naplementébe
szép volt szép ahogy búcsúzott a nap ma
is éppen ezért barátaim
meghalni sohsem szabadna
DALNOK:
hogy lehúzza sorsok örvénye kell
dolgok mélyebb lényegéhez
a krónikást ki énekel
tény a ténytől mily kevés lesz
újra a csavargók között
Edward mindenki jól mulat
jól vív Hugóval is megütközött
ÉLJEN FUFU soha jobb hangulat
s társul pont Hugót kapta jöttmentet
királyunkat hóhérkézre szánta
bukásán előre kárörvendett
lopott malaccal hagyta pácba’
hogy a rongyost bíró elé vigyék
már körbefogta az utca népe
jajveszék ÍME A BIZONYÍTÉK
ekkor Miles Hendon odalépett
tizenhárom és fél pennys tolvajlás
Ángliában akasztással ér fel
néha együtt nyílik szív és vasrács
Hendon s Edward megszöktek még éjjel
lám csak a múlt mindig jól alakul
ez már itt s most elmondható
minden tett kis kavics alul
mit őriz mondjuk egy felföldi tó
néha éli túl emléke csupán
annak amit megteszünk fodrozza
partig a simuló hullám
így mesénknek vége is lesz s hossza
MILES HENDON:
úgy megyek én most haza királyom
mintha csak mennék bibliás tájon
ama fiú a tékozló akár
kinek mind ismerősebb a határ
amerre dombokon halad
ismerősek a fák a házfalak
mint ki mindig ide csak ide vágyakozott
s már látja is hogy ott igen az ott
hol várta várja szerelme s atyja
és boldogan sírva visszafogadja
gyerünk isten hozott Hendon Hallban
útszéli kőben virágban is dal van
hallod-e fenséges királyom
ami elmúlt immár halkan fájjon
HUGH HENDON:
no nem te nem lehetsz az kinek magad mondod
belőlem ál-Miles nem csinálsz bolondot
nem ismerlek nem láttalak soha
lehet a sors volt hozzád mostoha
összezavarta az elméd
legjobb lesz ha innen rögvest elmégy
kérdezheted az öt szolgát
enyimék ők úgysem ismerik meg
nem is merik hahaha az orcád
enyim faggasd bár Lady Edithet
tengeren túlról sok éve írták
halott vagy testvér hordd el az irhád
FESTMÉNYEK:
Hugh s Miles és Arthur ősei vagyunk
többszáz év óta nézve nézzük itt
a falról családunkat
mondhatjuk néha már könnyezünk is
mint Madonnaképek tengeren túl
tanuk voltunk miként költötte Hugh
bátyja halálhírét láttuk
apjukat hogy emészti el magát
szép fegyverek s címerek e szobák
szánták a riadt Edithet
csak öt talpnyaló szolga maradott
huszonkettő lett üldözött
mozdulataink abbamaradtak
sápadt figyelmünk függ Hendon Hall-on
UDVARI BOLOND:
mint egy ledőlt Mária-szobor
oly komor a nap vége oly komor
attól hogy Edith föl nem ismert nem
öröm s rettenet gyúlt a szép szemekben
mentsen letagadott
lettél szegény Miles ma kitagadott
nem csaltál nem loptál nem öltél
eshetsz mélyebbre a földnél
s te meg jó Edwardom
naivságod áldom
hány nyelven szól ánglus latin görög
Lord Hertfordnak leveled körmölöd
nem vívhattok poroszló sereggel
tömlöcben ér benneteket a reggel
KIRÁLYFI:
elesettek nyomorultak
bűnözők és ártatlanok
máglyatűzre dobottak
meghurcoltak szégyenültek
félkegyelmű jó flótások
tőletek tanultam többet
azt hiszem hogy Nagy Alfrédtól
egészen Henrik apámig
senki király nem járta ki
azokat az iskolákat
miket okvetlen ki kéne
légy gróf Miles Hendon nincsen már könnyem se
London felé vígy utunk s szerencse
MILES HENDON:
már gróf is vagyok no tessék
az álmok birodalmában
mégsincs bennem semmi nevethetnék
szívesen tartottam érte a hátam
érte fogadtam el a kalodát
majdcsak javamra írják odaát
pünkösdi királyságát még olyan
szentül hiszi és olyan komolyan
hogy hóbortjában meg nem bántanám
Londonban lesz jóakarónk talán
s kit nem csak sorsok de kezek vertek
akkor megpihen majd e szegény gyermek
így lesz fiú annyiszor ígértem
ha kell az új királyt kérem térden
PECSÉTNYOMÓ:
hallhattok cérnavékony szólam
még nem láttatok de tudtok rólam
lennék a Nagy Pecsétnyomó tudjátok
el nem múlhat nem addig az átok
míg én kallódom kallódva
a ruhacsere óta azóta
ám rám kerül a sor hamarosan
kapkodtok nagy sietség Tom körül
koronáznátok búsul vagy örül
nem mint veletek időnk másként rohan
mit tudtok semmit mi tudjuk a tárgyak
ha a mese vége fele vágtat
repül akár Miles Hendon lova
minden elszáll mint patazaj tova
KOLDUS:
már-már jó dehogy egészen pompás
királynak lenni csuda már Tom más
magamhoz szólok reggel így
öltöztetnek s elköltöm reggelim
diót török micsodával este
forgolódom dió töm degeszre
mivel mézzel a legjobb csemege
száz szolga közt mért lennék remete
börtön akasztófa máglya
senkit sem küldtem halálba
mióta Edward el vagy mit csinált
azért várom az igazi királyt
februáris 19 holnap
nos holnap Edward ha vagy még hol vagy
HUMPHERY MARLOW:
hajnali három dörrent az ágyú
koronázásra ugrottam ki az ágybú
bizony nagy nap ez a mai
mindenfelől dalt hallani
Szívből köszöntünk! Légy idvez, király,
Légy idvez, így köszönt a szív, a száj.
Isten hozott a víg, a hű szívek közé,
Isten hozott, király! Soká, örökkön élj!
királyom így én is éltetni fogom
bolondnak mondani nincsen rá okom
szavamra igazságos jó királyfi
igaz nincs meg a Nagy pecsétnyomó
igaz a tömegben anyját vélte látni
azért jó király lesz nagyon jó
UDVARI BOLOND:
láttam London tornyait
látom a Tower tornyait
elzüllik tőlem a forma is
finom pára permetez a Westminsterre
ma nem csak istent királyt is tisztelne
a londoni tömeg
előttük sziporka drágakövek
s lehelet-fátyolon át
nézi nézi a tömeg a koronát
egy szertartás sohsem szép
ha nem zavarja meg ügyetlenség
valami nem várt pillanat
szövetébe mint szakadt köröm akad
a nem odaillő mozdulat
LORDPROTECTOR:
megállj rongyos poronytya
ÉRSEK:
hogy merészelsz ide minő szégyen
LADY MARY:
szép ünnepünk egy koldus elrontja
HUGH HENDON:
máglyára vele hadd égjen
KIRÁLYFI:
megálljatok a király én vagyok
TUTTI:
hogy merészelsz szép ünnepünk megállj
minő szégyen rongyos poronty király
KOLDUS:
Lordprotector uram érsek uram
engedjék ő a király csakugyan
TUTTI:
nem hisszük nem hisszük hogy lehet
Offal Court már messziről bűzlenek
LORDPROTECTOR:
bár nézzétek a két orcát
ÉRSEK:
ördögi e hasonlóság
MILES HENDON:
két iker orca bokron a rózsák
KOLDUS:
mintha régenvolt magamat látnám
KIRÁLYFI:
mintha magamat könnyön át s náthán
ez mind én lettem volna egykoron
KOLDUS:
s rajtam volt ennyi rongy kosz és korom
KIRÁLYFI:
rajtad palástom lehetsz te is én
KOLDUS:
ma majdnem én lettem te e misén
KIRÁLYFI:
eszedhez koronám épp illene
KOLDUS:
nép hüppög szívedig halld meg zene
a sírás a jaj a kocsmalárma
is
KIRÁLYFI:
sok gazság mintha mindig fájna
mit csak látva láttam országomban
KOLDUS:
hová én térnék vissza honom van
cseréltess vissza gúnyát s szerepet
KIRÁLYFI:
most hadd lássam hogy itt ki hogy szeretett
PECSÉTNYOMÓ:
hogy e koldus Edward s a király Tom
tovább már nem rejtem
hogy elhiggyék el
tárgyi bizonyíték kell
hova Edward tett ott vagyok éppen
ott egy páncélruha könyökében
nem tör már velem többé diót Tom
tovább már nem tovább nem kallódom
jöhet az új király új rendelet
tavaszok nyarak őszök telek
megbűnhődik eztán a rossz
elnyeri jutalmát a jó
legalábbis míg Edward kormányoz
én meg maradok Nagy Pecsétnyomó
SCONE-KŐ:
ti emberek el fogtok hallgatni
csak mi beszélünk majd helyettetek
megszólalunk ha ti elnémultok
mert csönd lesz a tiétek feleim
élj bár tizenhat évet mint Edward
élj hetvenet mint boldog szegény Tom
gondoljátok el nem az évek teszik a lét
csonkaságát vagy teljességét
amit láttok félig való félig
mese talán ám a meséket is
mi mondjuk tovább egész időn át
érintsetek meg tapodjatok rajtunk
tegyétek dolgotok s feliratik
Edward Tom legigazibb nevetek
KOLDUS:
Andrew atya könyveit böngészve
egyetlen dolgot véstem észbe
ott van mindenik gondolt alján
meg is mondta egy messzi bölcs talján
Vetkőztessetek le mindannyiunkat
mezítelenre, s majd meglátjátok, hogy
hasonlítunk. Öltöztessétek fel utána
magatokat az ő ruháikba és a mieink-
be őket, kétségtelenül mi fogunk akkor
nemesnek látszani és ők nemtelennek.
méz és bors
ilyen az embersors
KIRÁLYFI:
látjátok feleim mik vagyunk
bizony mondom egyek vagyunk
mindannyian egyek vagyunk
DALNOK IMÁJA:
Edward s Tom istenem istenem
minden olyan szép volt s minden oly idegen
az osztozás íze ma boron és ostyán
a templomkert a fa a borostyán
de ma így akartad azt hiszem
földi otthont lásson földi szem
mert az útszéli kőkereszten láttam
egy darázsfészket Krisztus hónaljában
többet nem tudok hattyú-e vagy ott van
a lélek a hűs elzuhant szobrokban
is hozzád ér-e az elszálló szó
vagy darázs katedrálüvegnek kocódó
hallgatsz három pont írásjelem szól még
tücsökdal mielőtt betakaróznék...
P. S.
A mesében úgynevezett vendégszövegek vannak kedves költőimtől. Az idézetek sorrendjében a következők ők: Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, Kormos István, Buda Ferenc, Pilinszky János, Babits Mihály, Somlyó Zoltán, Csoóri Sándor, Jékely Zoltán, Nemes Nagy Ágnes, Ady Endre, Dsida Jenő, Márai Sándor, Kovács István, Utassy József, Kányádi Sándor, Nagy László, Tandori Dezső, Szőcs Géza, Vas István, Parancs János és Juhász Ferenc. A két - központozással is ellátott - dalbetét Jékely Zoltán fordítása. A KOLDUS elköszönő szavait Machiavellitől kölcsönöztem. (1987)
