Németh István Péter

Remény, kézírásban

Németh István Péter műfordításai egy aprócska kiadványban

"Csendben alkotó, intim lírai alkat, ritka egyéniség a mai csúnya, könyöklő világban"

    Tapolca (té) - Csomagot hozott a posta, még a múlt év végén. Kicsinyke füzetecske lapult benne, apró betűkkel teleírott, amolyan "kisdednyi" apróka ajándék, a Tapolcán élő Németh István Péter költő, műfordító gyöngybetűivel, verses üzeneteivel.

    Németh István Péter csendben alkotó, mondhatnánk a "belső szobába" húzódó-menekülő intim lírai alkat, ritka egyéniség a mai csúnya, könyöklő, a Parnasszusra törtető, vagdalkozva-gúnyolódó, hangoskodásával, káromkodásával önmagát kioltó, kifordult világban. De ő nem veszi fel a kesztyűt, amit a mai művészeti trendek diktálnak, inkább visszafordul a 18-19. század német, olasz és magyar költőihez, és adventi meg húsvéti, meg Csokonai-irkákat ír. Az irkaműfaj intim műfaj, személyes műfaj, lélektől lélekig terjedő. Tőlem-Neked szóló. Személyes üdvözlet, sőt személyes üzenet. A kis példányszámú kiadás lehetővé teszi a bensőségesség megőrzését. Ezt erősíti a sorok kalligrafikus, kézírásos esztétikája. Hogy a mostani Adventi irka címében mennyire nemcsak a naptár szerinti adventről üzen az olvasóinak, azt mi sem bizonyítja ékesebben, hogy például Batsányiné Baumberg Gabriella egyik versének németből való "átköltése" a farsangi bálozás hangulatát idézi meg, Georg Traklnak ás Rilkének a tájhazát ízlelgető költeménye pedig éppenséggel az őszt, Aldo Palazzeschinél az arany fény ragyogását, Hermann Hessénél pedig a nyár mézillatát.
    Valamilyen értelemben azonban mégis adventiek ezek a lírai üzenetek, szelídségükben, tisztaságukban, egyszerűségükben, vagyis lelkiségükben. Mondhatnánk tehát, lehetne az irka címe akár Örök advent is. Mert a szerző szeretne átmenteni adventből s karácsonyból egy csipetnyit, egy imányit az év minden napjára mindenkinek. Ezt érzem az irka vezérfonalának, a válogatott lírai anzix, a szerző műfordítás-sorozata mottójának. A Kisded él, itt van közöttünk, bennünk - mintha mondaná Trakllal, hiszen az estében is megtörténhet, hogy a holdfényben "egy halottsárga Kőbe-zárult kék-virág suttogásba kezd", hogy a szeles-holdas éj "Ezüstöt fuvall a nővérke hajába", vagy Eichendorffal, hogy a csók közben "Ma is földön a menny". Sőt Theodor Storm esetében egészen pontosan a születés, a gyermekszeretet, az angyalok figyelme kísérte ringató melegség idézi meg a betlehemi jászolélményt. Goethénél pedig már karácsony és húsvét párhuzama is megtalálható, a bölcső és a koporsó gondolatában, s a Mária-éneket idéző Trakl-versben már benne van mindannyiunk édesanyjának, a magzatját szíve alatt babusgató örök anyának a fájdalmasan boldog imádsága is. A költemények sorát játékos gyermekrajzok és bájos illusztrációk (Mészáros Róza és Mészáros Erzsike munkái) vezetik be és zárják.

Veszprém Megyei Napló, 2009. február 13., péntek, 7. old.

Vissza

Powered by www.lesliesikos.com
Apró betűméret Normál betűméret Nagy betűméret Óriás betűméret
Copyright © Németh István Péter