A kötet DVD-n is megjelent
az irka mottója:
Nagy Gáspár balatoni verse: Szél-csend-élet
(koraőszi tihanyló levélrajz)
Ideje semmi sincsen
elfoglalt mint az Isten
ideje ám ha sok van
suhoghat nádasokban
hajában őszi fények
villódznak vizen égen
bámulják parti nyárfák
végtelen zöld szivárvány
kortyolgat fellegjáró
tavából könnyű ráró
hűsíti szomját éppen
harangszó zúg szívében
félsziget kulcsra zárva
csikordul éjszakára
ladiklánc cigaretta
villan a csillagokra
Az irka elülső borítóján: Szelestey Iboly festménye található a Szépkilátóról.
Az irka belső borítóján Nagy Gáspár levelének hasonmása.
Az irka hátulsó-belső borítóján a szerző kézirathasonmása.
Az irka hátsó borítóján: .... Mária írása NIP balatoni irkájáról.
Szerelmes Szent István-apokrif Gizellához
"országnyi két karodban ringatózom"
/Illyés Gyula/
Szép a te térded akárha a csillámló Duna térde Visegrádnál.
Szebb a te melled párja a Tóti-Gulács kúpjainál.
Gyönyörűséges a te szemed mint a Balaton kék tüköre.
Csodás a te hajkoronád akárha hullámzó árpavetés a
Tiszán innen csak s finomabb a csókod a tokaji bornál - - -
Ölelsz akárha karjaid volnának a Kárpátok hegyei.
Ölellek holtomig hűen számolva szerelmes városaim
gyöngy csigolyáid rózsafüzérén - - -
El nem küldött képeslap Illyés Gyulának
„Melette fekszem. Éjszakákon át
hallgathatom majd asszonyi jaját...”
(Illyés Gyula: A tó)
Balatoni vihar volt tegnap.
A tó, ahogy Maga is látta annakidején:
megbékíthetetlen szeretőként viselkedett.
A platán ágait letördelte,
a nyárfák közül kettőt tőből kicsavart a boglári parton.
Odébb, Fonyód felé dühöngő, pusztító angyalként viselkedett már.
A kis templom terén nem maradott árnyéknak való fa sem.
Halakat vetett ki a hullám,
s nem tudtak visszafickándozni a szerencsétlenek,
a strand gyepén múltak ki idegen elemben.
Kiszórta a tó, mint utcára a férje holmiját haragosan egy asszony,
a sok könnyű öngyújtót, sörösdobozt,
de még a réfvülöpiek föliratos koszorúját is, mint valami megcsúfolt menyasszonyi emléket.
A vízibejárók kék korlátjain, mint bomlott s zöld pulóverek rongyai,
lengnek a hínárszálak.
Lassan kiadja a mérgét.
Ijesztőn búg még a Bakony felől a szél,
de már egy fecskecsapat örül nekem
s játszik velem a tó előtt
A térdem magasságában körülröpdelnek,
aztán hagyják, hogy a sebes légáramok
visszahajítsák őket Somogy fele.
S kezdik újra ezt a barátkozást velem sokadszorra,
hogy azt kell mondjam nekik: drágáim!
Akik tiszta időben a közlekedő hajó dupla törzse között
oly könnyeden haladnak át röptükkel,
mintha nem is egy ormótlan katamarán,
hanem a világ 7 csodája közül volna csak ez a furcsa nevű vizijármű
- s lenne ama órjásszobor,
rhodoszi kolosszus,
kinek terpesze alatt mindenki békében megy tovább,
vagy érkezik.
1999. június 23-án
Jánusz a pannon mandulafára
Színarany, illatos almafa-kertben Herkules ily csoda-ágra
nem lelt, de Ulissz se igen ám a phaiák szigeten.
Nincs is a mennyben, nincs is a mélyben az Éliziumban.
Pannoniában eredt, pont huzatos terein.
Bátran e mandula bontja virágát cidris időben,
kései hó veri bár majd kora-szép rügyeit.
Fácska, Te, lásd, hogy a fecske se jött még! Árva szerelmes
Füllisz, mégis ide vagy gyökerezve hiven.
Kazinczy Fürednél
Hullámosra a szél fésüli föl tavunk.
Lőn tajtékja ezüst nyári eső előtt
most is, mint amilyen börtön után az én
hószínű lobogó hajam...
Szent Antal a Balatonnál
Udvardi Erzsébet képe alá
ma ámulnátok a fiún a párakék kámzsa miatt
de nem lát ide Patavium e tóra nem láttok atyámfiak
ma fénybe aranyozzák pénzeik a halak felém hajítja magát ponty balin
csak állok alkonyég alatt nékik morzsálva szét szavaim
mit bizton elmondhattam volna míg befut az öbölbe
pontban naplementkor ma a lélek csurompiros szörfje
Tapolcai képeslap
- Robert Louis Stevensonnak és Keödh kapittánynak
Tudod, tetőtérben lakom,
öreg vadgesztenye magasában.
Amikor a Nap a fa lombjába ér
(izzik akárha ellobbanó madárfészek)
már lemenőben, s tudom, hamarost
itt van az este.
Aztán nappal és éj mezsgyéjén
pillanatra megingok ilyenkor
s úgy érzem, hogy egy komp tetején állok,
mi meglódult velem a Szent György-hegy
és a Badacsony között a Balatonon át
a végtelenbe.
Mustszagú dal
Rövid a szüret.
Busul a gazda.
Hosszu a szüret.
Örül a gazda.
Rövidke nappal
Pince faláról
A hébért le-
leakasztja.
Hosszu a tél.
Hordó-setétből
Pohárba Nap kél.
Átragyog a tavaszba.
Legkisebb fiúként
Szilvássy Nándornak
Nagyobb voltam minden királyoknál,
Amikor Badacsonyban
A vasútállomás peronjára
Leszálltam a vonatról,
S az októberi hársfák
Arany szőnyeget terítettek
Léptem alá leveleikből.
Soha senkit sehol még
Nem fogadtak ekkora pompával.
Kihullt lap Csu Fu füzetéből
A Balaton azúrja
Szürkéskék lett.
Nem csapnak le idén
Szőlőtükékre
Többé seregélycsapatok,
Hasznosakhoz állnak –
Besegítenek a kertben
Rigónak s fakopácsnak.
Nem ölelnek halálost
Szerelmes prés-bordák,
Piros abroncs karolja az újbort,
Mely hordókban forr már.
Felfordított dézsára ül a szüret
Angyala, s mert nincs dolga neki:
Egy barna kármentőbe
Egyre csak hullnak a könnyei.
Gyermekkor tava
Ott állok én még mindig
Májuséj az ódon
Ringatag
Famólókon
Majd látok egy februárból
Sikkanó fakutyát
Tomajról egészen
Fonyódig futni át
Aztán anyámmal utazom
Fapados vonaton
Onnan is csoda volt
A Balaton
Hisz habjai hamarost
Úgy játszottak velem
Hogy megsejtsem milyen is
Lesz a szerelem
Rege
Hallod-e, egy harang szól
A karácsonyi vizek alól...
Hallod? Egy harang
Itt alant,
Mit rég nyelt el
Még a tó,
Ám ma is ugyanúgy
Hallható:
Vincellér-
Jajú mély
Barna gong
- mint bronzra
ütött dorong –
fodrozza
most a be nem fagyott
Balatont.
Bim-bam.
Hallod? Itt van.
Hiába hullámolnak a habok.
Hiába fagy be fent telente a tó.
Hiába hull a jégre majd a hó.
Annak a harangnak
A hangja bong
Már, s örökkétig hallható.
Versek gyerekhangra
1. Ki nevet a végén?
- A Balaton jegirő’
Sicc, Te, Fa-cica!
Feléd fut a göcögő
Deres Fa-kutya.
- Lassu az akár a csiga,
Utol nem ér tavaszig a’!
S ha tavasszal utolérne,
Alámerül majd a lékbe
Az ebadta!
2. Kórus
Barna a bereklé
S a tó feneke.
Szól a parti refrén:
Béka-brekeke.
A gólya ruhája
Fehér, fekete –
El is némul ám a
Békák serege.
3. Postámból
Lezártam este - - -
Kék boriték most a Balaton.
Vitorlás a vízjele,
Arany pecsét rajta a Nap.
Ha kibontod ma, nagyon
Meg ne lepődj, vesd bele
Csak magadat
Ebbe a versbe!
4.
... négy nádszálat letűzve
Halacskáztunk a vízben.
Így telt a valahai nyár
Badacsonyörs partjainál.
S ma imával kérem Őt
Némán tátogó pontyok előtt,
Ne kelljen sóhajtnom e halboltban,
Hogy: JAJ, VOLTAM!
5.
Ez már az igazi ősz.
Esténte lusta tücsök szól,
Csupált fűz felől alig hallani.
S reggel az eső is oly lomha...
Parton gyerek se kergetőz
És koromfekete tavalyi
Diólevelet hozott túlpartról
A Balaton ma.
Berzsenyi-könnycsepp
A Szent György-hegyi út Szigligetig csupa
Pásztortáska, pipacs, sárga körömvirág,
Ánizs, réti katáng, fecskefü, szarkaláb –
Vedd hát: versbe szedett csokor!
Félálomban, szüleim öléből
1960-as évek
A jobb kezem felőli vonatablak
Már nem rámáz be titeket,
Fehér pincék, zöld szőlőhegyek,
Mint a mozdony, minden fekete lett.
Révfülöp, Örs, Badacsony – elhagylak.
Ám egyszerre csak kitakarózik
A Hold, és oly ezüstösen süt le,
Hogy a szivem felől kékes szürke
Lesz az éji Balaton tükre –
S híd feszül a fonyódi molóig...
Kisörsi zsoltár
Halak aludtak alattam
és télikabátomra szürke szálanként
kaptam
a fényt,
hogy betegen álltam legutóbb itt.
Most e deréknyi vízig szaladva
mint akin órjás arany hullám lódít
letérdeplek a fínom iszapba.
Boglári tó-tavaszító
Zöld jég! Zöld jég,
ezüst valahány heged.
Ahol
nádvágók lova ugyan nem trappol,
épp
csak süllyedni nem engeded a rád
kacsáztatott
sok
szürke ded
követ.
Rovátkolt otthoni ajtófélfáktól, zöld jég,
Celziusz-fickók, már kobakjainkkal
is összetörnénk,
mi, hetykék.
Zöld jég,
fölötted
szétszórt fehér
ingjeinktől dér-
foltos, túlnan át
a Fülöp-hegy: kék...
Egy parti fa hallgatag
meg fekete varjakat
terem még,
nem szeplős, lánykaszagú barackot.
Pedig hogy
szeretnénk!
Ám nem álmos
vérág most
itten:
meghasadt ködből villámkeskeny
rés:
mennyei rianás,
mi volna
más?
Cikkan az égi lék.
És
fölaranylik a barna
nagy szemeinkben
!
Anakreon balatonboglári naplósorai
Ottkünn zuhog az eső és csikorognak a kerti hinta
rozsdás kapcsai a szélben, ahol nem régen még napra kitárt
melleid érintették a gyepet, ha hasra feküdtél -
ráncos lasponyák pottyannak a fűbe, magházuk csillaga öt ujjú.
A fűz pattanni vágyó ereinek zöld zubogását kihallgattad -
rajta lila, hűs husu gomba füle nődögél.
A tóból a partra fordított barna stégek, akárha nyurga barátnéid
lábai - hosszan a menny fele kalimpálnak.
Piros és sárga leveleket sodornak a hullámok elibénk meg
megannyi nyári pezsgőspalack könnyű dugaszát
túlparti elszállt vigasságok halványkék gyertyacsonkjaival.
S ittbenn pedig én, mert tégedet annyira szeretlek,
lányka, hogy néked bort is forralhassak,
begyújtok mindahány nyarakon írott verseimmel.
Balatonboglári képeslap
Krisztinának
Hull a virág, ahol állok e nyárfapihés havazásban.
Zöld s alacsony horizont. Kékarany a magas ég.
Egry József égi tanmenete I.
egy
becehegyi poéta
kinek még a
bajusza is távolkeleti
lila leplű Fuzsijamának
látta Gulácsot
hát máshogy
nem is szabadna festeni
mi él szorong alatta
bazaltban -
csak mint messzi japán
barackfa-
virágzáskor talán
aki
nem tékozolna ki-
kevert színekből kilószám
ahogy csendképeire pazalta
más mester jó Cézanne - -
csak úgy ameddig
föld víz levegőég érnek
papíron vagy vásznon
maradjon fehérnek
a fehér hogy fénynek lásszon
a fény
a fehéren izzó alap
min szétömölni hagyd
mind a sugarat - -
ha kész vagy vele
mert még hozzá se fogtál
ám sejted már mi lélek
szorong a bazaltban
rajta
mondd
bátran loccsintsuk rá
a Balatont
vegyük
hozzá a hegyeket
együtt
hadd sisteregjenek - -
ne félj
dió-törékeny homlokkal én
is ott állok majd
az elemek
között fogok állani
veletek
kifehérülvén
fényben
a fény - - -
Egry József égi tanmenete II.
"Ha hajón megyek,
akkor a horizontot forogni látom..."
/Egry József/
Gondolj csak a gyermekkori játékodra!
Emlékszel-e arra, mikor rikító színeket
festettél egymás mellé a hatszögletű pörgettyűn,
amit két ujjad közé csippenthettél tengelyénél -
úgy vedd most sorba
a nyárfarügyek pirulását,
a húsvéti égbolt kékjét itt,
a tóig szaladó repcetáblák aranysárgáját - -
s így végy közibük még
a parti tőzegesek kikerics-lilájából,
a Balaton smaragdzöld tüköréből
s a reáhulló lombok októberi okkeréből - - -
A többit bízd rá a körötted forgó horizontra,
s újra előtted,hogy szinte beleszédülsz, a csoda:
egyetlen-egész, vakító fehér ragyogás.
Badacsony-Fonyód, 1999. május 14.
Naplósorok Bagó Bertalan Parton című képe előtt
Mezítelenebb minden leszakadni kész
jégtáblánál ez a földnyelv,
hogy velem is a végtelenbe ússzon
egy roppant pillanat,
amerre sejteni lehet csupán már
- akárha vonuló nagy cetekét -
a túlonnani hegyek körvonalát.
Csupasz dór oszlopok
itt a lefürészelt lombkoronájú fák is.
Kiültem én e pőre partra,
ahol a Balatonba ömöl a berki patak,
mint fölvágott ere ama óriásnak,
aki a sellőlányt vágyta hasztalanul,
s alvadó vére setétebb most a babiloni vizeknél - - -
midőn ezt írtam Bogláron 1999 júliusában
elsuhant mellettem egy kislány a fasorban
görkorcsolyáin messzi gyors gondolák
fekete lakkja fénylett
Lóczy Lajos professzoruram képeskönyvéből
Hajladozz, horgász! De benőtte hínár
már az öblödnek tükörét, kaszálj hát!
Hajladoz szintúgy ütemedre nyurga
árbocok ága;
metronóm leng így, Badacsony s Gulács közt
ing komótos mód, sose únva munkát,
mind amit rábíz, ha kimérte szél és
játszin a hullám.
Lóczy Lajos megfigyelése szerint: "Ha a szél - mely a tó felszínét kimozdította vízszintes helyzetéből - megszűnik, a tó egész víztömege igyekszik visszalendülni nyugalmi helyzetébe, de az ingalengés szabályai szerint túllódul a másik irányban. Ez a lassú kiegyenlítődés addig ismétlődik, amíg a fokozatosan lecsendesülő víz a súrlódás következtében végre nyugalomba jut. Keszthely és Kenese között tíz-tizenkét óráig tart egy-egy ilyen nagy lengés, s azt az ingát, amely ugyanennyi idő alatt végezne el egy lengést, jóval a Holdon túli magasságban kellene felfüggeszteni."
Ódatöredék
Lóczy Lajos geográfus uram 150. évnapjára
Átkelek még én aranyos hidacskán
is, ha meztéláb, - korom éj ijeszthet
három élű sás sziszegőn a szélben,
vágjon eső bár,
mert gyopárt kaptunk Himalája-csúcsról!
(Kőfogú teknőcz ama kín a szívnek:
messziből is csak Balatonra gondol,
marja a honvágy.)
Hűlt kobalt mennybolt belehull a tóba.
Sírja vulkáncsönd s a tücsökcirip lett.
Hallja Csing-hjun-szán az arácsi kicsiny
kis temetőből.
Anakreon őszi dala
Hegyoldalban szőlőskertek és
a kertek széliben kerítés
kettős szögesdrótja közt végig
a Balaton kéklik, kéklik.
Árva lett a gyalogut,
pincémig fut a gyalogut.
Fejem felett nem cikkansz már,
szivárványszín szép madár,
elhagytad a löszodud.
Magam vagyok, te, gyurgyalag,
és minden, minden az ég alatt
nekem már csak fügemag,
minden dolog fügemag.
Hogy végül is a bor maradt.
A bor maradt. A bor marad.
Naplósorok
2000/09/07
Füred fölött a hegyen a Figula-borház
pincéjében magyar s olasz írók hallgatják
a vendéglátót, aki a környék szölleiről beszél.
Faludy Gyuri bácsi egy hordóra ül.
A vacsora és az italkóstoló után a Balaton
túlparti s itteni fényei között még az is
olyan valószínűtlen, hogy taxira várunk.
Ám azért helyén az ember esze is:
hogy szótválthassak még vele
pokolbéli víg napokról
és Villon Ferencről,
s hogy megkönnyítsem a várakozást,
széket hozok ki a házból.
HISZ RÁÉRSZ MÉG GYURI BÁCSI
ARRA, HOGY BACCHUSKÉNT
A MENNYEI HORDÓKAT
MIND MEGLOVAGOLJAD!
Anakreon naplósorai
Arács, 2000. X. 20.
Októberi párában
Áttetszőn ragyog
A Balaton tüköre,
Akárha azúron a lehelet –
S nem törlik madárszárnyak
S nem karcolják madárcsőrök,
Csak a parton süttetik maguk a Nappal
Récék, sirályok.
Smaragd szőlőszem csillan ujjaim között.
Levél pilinkézik a tóba.
Egy távolodó csónak a fínom ködbe vész - - -
Nem ezt akartam mondani!
Fogom az ollót és szakállamból
kinyesegetem az ősz szálakat,
mire megjössz.
Átlátszóbb vagyok én a tónál, nézd!
Játszani veled
Eszem ágába se jutna:
Őszintébb lettem, mint a
Lombjaitól fosztott őszi liget,
Mely lassan telik varjúkárogással.
Pannoni érem oldalai
I.
Szállnak a szenderek ágya körött a lugasban,
A gyerek-ágy csöpp rácsai közt is, pödrik a nyelvük,
Szállnak részegen, illatoznak a petúnia-kelyhek.
S itt a gyerek, sziromingben szendereg: én vagyok éppen.
II.
Koppan az éjjeli pávaszem ablakomon nagyot és már
Éberen leskelem én a szilvafa ágai közt, hogy
Most oly száraz a tenger a Holdban fönn, mint amilyen lesz
Holtom után harmincezer évvel a Balaton majd.
Zánkai kalendárium
(Január)
Íme a tél irkája rigók pici lába nyomával:
Hóban az ékezetes ipszilon águ betűk.
*
(Február)
Éjszaka fagy. S rügyezik farsangra a barka, kipattant.
Jaj, szentelje a lágy, lázas eső, ne a könny.
*
(Március)
Hej, ártéri füzek! Zsiborogni a véretek érzem
Arteriámban! Igen! Zöld haju, szép szüzeim!
*
(Április)
A szerelem-ragacsos vadgesztenye illata bódít,
Nyílik a fürtös akác, szállnak a nyárfapihék.
*
(Május)
Tölgyfavirágzáskor finomabb zamatú valahány kút
S forrás errefelé. Így igyad itt a vizük!
*
(Június)
Csillan túlnan a Boglár- és a Fonyód-hegy opálja.
Türkiz a tó. Ragyogó légy hát, márga, iszap!
*
(Július)
Rózsaszinü felhők. Halovány lila alkonyi párák.
És az alámerülő Hold aranyozta habok.
*
(Augusztus)
Két esztendeje volt, hogy a csonka-Nap átfért
Lombok résein, ám mégse fogyott el a fény - - -
*
(Szeptember)
Ez lettem, sose szégyelj! Bőven termő bamba diófa.
Megbotozott teli ág. De aki bárkinek ád.
*
(Október)
Borban igazság? Ott sincs. Seprőnélküli alján
Irgalmas-keserű mandulaíz csak, öcsém!
*
(November)
Mily sürü köd fedi tükröd, kései, mély Balaton! Gyúlj
Mindenszenteki mécs! Védj tavat és temetőt!
*
(December)
Hóban a nyár meg a nyír, meg a berkenye és a fenyő is.
Hadd lépjek gyönyörűn 41 évemen át!
Őszi borospohár fölött való dal Zánkafürdőről
Kertész Károlynak és Bárány Délibábnak
Arany és vörös,
Bordó, lila s rozsdaszin
Lángol az őszi fáknak
Lombjain.
Akárha a hegyről
Láva ömölne
Le olvadott ércként –
A szömörce.
Barnán
Ringadoz a nád,
Megadón bókolnak
A bóbiták.
Mintha nyár izzana még,
A tó csak
Egyre kékell mögöttük.
Egy csónak
Partra vonva már,
A horgász-gazda
Fordította télire –
Vár a tavaszra.
Hát ezért a ragyogásért
Nem keltek útra a fecskék itt,
Bögyük alatt a víz
Vakítva föl-fölfénylik.
A túlsó, párába bújt
Somogyi oldalon
E tücsöknyi dalom
Se hallja a Balaton,
Fáradt hullámverését
Innen hallgatom - - -
De több is mint elegendő
Nékem ez alkalom;
Szívemet már
Ez az őszi Nap süsse,
Hogy hozzám hajoljon minden időben
S idetérjen mind a tér,
Föld, víz, ég öleljen, s az összes elem
Jobban, mint a szerelem,
Legyen
Velem,
Ha ránk pendülne a jég ezüstje
S majd takarónk lesz hófehér.
Naplósorok meg-megcsillanó boglárokról
Kölyökként azzal szaladtam mindig anyám elé
hajdani késő délutánokon, hogy MIT HOZTÁL?
Mit is hozhatott volna a tapolcai járási-városi könyvtárból
egy betűket még csak nem is ismerő gyermeknek?
Aztán egyszer mégis: kaptam tőle egy jelvényt.
Magas homlokú, bajuszos és nagyon szomorú bronzarc
volt domborítva egy nyitott könyvre -
az OLVASÓ NÉPÉRT mozgalom kitűzője
József Attila portréjával, tudtam meg később valamikor.
Több mint 30 esztendeje ennek, ám bárki lefülelhet,
hogy a boglári partot járva ma is ugyanazzal az izgalommal
kérdem a Balatont: MIT HOZTÁL? MIT HOZTÁL?
S csak 1998-ban máris kaptam tőle:
jópár gyönyörű kagylót,
zebrahalcsíkos kavicsot,
egy 50 fillérest,
piros-sárga tollaslabdát,
pinduri kék horgászúszót,
smaragdszínű víz csiszikolta uszadék fákat,
sehol a szálkák,
gyerekkézbe is bátran adható zöld üvegcserepet,
sehol a volt pengeélek,
dióhéjat, akárha manók révbe ért csónakját...
Lassan le se hajlok már, annyi csudás darab!
Míg ez áprilisi alkonyon a nap végiggörg a Badacsony
bányáksebezte gerincén s Tihany két tornyáig ellátni,
képtelenség unatkoznom (mint annakidején anyám nélkül
gyerekkorom délutánjain) ekkora gazdagság fölött:
minden hullám egy-egy partra göngyölt alapítólevél,
s a föveny ében, ametiszt, topáz és rubin szemcséi
rajta ragyognak.
2 gyermekdal
Kerék Imrének
1.
"Elég muris lenne. Bár a Balatonban ritkán lehet bálnákkal találkozni, de hát... Ki tudja?" /Mándy Iván: Arnold, a bálnavadász/
és néha-néha
éjszaka
hömpölygő nagy
ködökben
a Balaton
felett
szelid hatalmasan
mig körötte
a bazalt hegyek
akárha
partra vetett
öngyilkos cetek
fekszenek -
kölyökkorom
álma
egy
ballon-bálna
lebeg
ily éjszakákon át
hallani
sirását
is ha hátán
csisszen a szél
mintha csak
volna egy simáló
gyerektenyér
sirva siró
hangot ád
mellyel társukat
hivják a cetek
védve
hazai vizeket
bizony boldog
akit elcepel im
balatoni
ballon-bálnám
mint bordás
zeppelin
nehezéke
sulyom
s tudom
regebbtől
fujtat vele
Vitéz Mihály
tüdeje
hörgőit
hallani
hát ne akadjatok
bele
pecások
könnyü horgai
itt
hulljon a habokra
bálna-
árnya
s mindétig
legyen ám
lábunknál a
a remény
vasmacskája.
2.
Csimu kérdi
/Csimuval is Mándy Iván Arnold, a bálnavadász című könyvében találkozhatsz!/
Pedig ágyadon csak lepedő s paplan
(akárha vitorla) fehérlett,
érezted-e már lázbetegen,
mintha hajón hányódnál szakadatlan?
Mert mint selymes zöld vize a
Balatonnak, most nekem úgy
fröccsent a szemembe kamilla-tea...
1999 Szent Iván éje Bogláron
(Herbert Zinkl Juninacht am Balaton
című versének átköltése)
Sechs silberne Brücken / baut der Mond
über den Balaton / sonntags
eine goldene. / Auf welcher du wandelst
jede endet / zwicshen Sternen.
Hat ezüst hidat
épít a hold
a Balaton vizén
meg egy aranyat is
vasárnaponként.
Válasszad bármelyiket,
a csillagok közé
ívell mind.
A júniusi napok
ellobbant füstrudacskákká
lesznek az álmokban -
a tűzkörüli tánc
meg félig menekülés már
kéz a kézben tovább
beléfogódzva a másikba.
A fölbuffanó duda
a sötéten penegő húr
a földből támadt zene
akárha az elsímuló habokon
lebegő Hold tüköre
Tó az időből
ott az Orion és a Márs
és a Tejút köszörűnyoma
a Teremtés koronája
a még meg nem neveztetett.
Ám újra s újra a sorsok, ha névtelenül is, de
fölszított csillagokként fognak sziporkázni
az elvadult táncunk hamuja felett.
Postámból
Ez már az igazi ősz.
Esténte lusta tücsök szól,
Csupált fűz felől alig hallani.
S reggel az eső is oly lomha...
Parton gyerek se kergetőz
És koromfekete tavalyi
Diólevelet hozott túlpartról
A Balaton ma.
Sziget-ligeti legendárium
omázs a 75 éves Bokros Lászlónak
Régen volt, gyerekkoromban, hogy
Csattotak a fejszék, sikoltottak a fűrészek itt,
De most elegendő, ha fülembe dunnyog a szúnyog,
És zúgni kezd a kivágott nyárfasor,
És visszaszalad egy karcsú jegenye szakállával
Lesence-völgyi naplementet fösteni.
Régen volt, hogy a hegyet
Csak a várral hagyta szárazon,
S most bokáig alig ér a Balaton,
Hát Szent János a káprázatban fogja magát
S beljebb gyalogol a lehajtott fejűekkel.
Régen volt, igen nagyon régen,
Hogy a hegy a gyomrát sárkánnyal rontotta el,
Azóta feszeng - - -
De kemencében szelíd a láng,
Dinnye-piros parázson kap lelket az agyag,
Hogy körötte sziget is, liget is legyen újra.
Képeslap Balatonfüredre
Kellei Györgynek ajánlom
Mikor gyermek voltál, s a térdedet futballpálya
Salakja horzsolta le, feketén fekete;
Talpadat a parton szúrta barackmag hegye
Meg kőgát éles bazaltköve vágta;
A vízben meg szúrta-vágta rozsdás szögesdrót s elég
Kagylóhéj, zöld és barna sörösüveg-cserép;
Aztán cirmos macskádnak horog akadt szájába;
Körmöd alá szaladt kabin festett falából a szálka:
S hogy mindezeknél is tovább tartott az öröm,
Hisz oly soká billegdélhettünk sírás felé, most köszönöm,
Kései tavaszokon, nyarakon, arany koraőszökön,
Mert nem, s nem tudott alámerülni azonmód, akárha
Az a régi Pajtás hajó, csak ringott tovább a
Fél pár vietnámi strandpapucs, mint reményed. Hiába
Maradott estére némán a móló nyelve
A sötétség torkában egészen hátranyelve.
Strófák
- Bernáth Aurél Kisörsi festményeire
(1940-es évek)
Szemközt Fonyód
Kéklő kúpjai
Kamaszlány-mellek:
Kezdnek hullámlani.
De jobbra az innenső hegy
Bányákvájta sebe
Tomaj fölött
Feketén fekete.
Balra kicsiny
Paraszt-Portofino;
Nádasba vágott ded öböl -
A Lóusztató.
Az erdőtől egy másik tenger,
A saszla zöldarany
Habjai az országútig
Simulnak hangtalan,
Hol három nyárfa van.
A kastély teraszáról, honnan
A festő diók lila árnyára lát,
Nézdeli még a szomszéd
Kovácsék meszelt házfalát.
A vízmosás mellett Németh Péter
Tanító órjás mandulafája alatt
Gyom se nő, édeni hely:
Apám 10 éves múlt, játszik Marilivel.
Kék szemedben ott a Balaton...
Kék szemedben
Ott a Balaton.
Egy csónak ring
A zöld habokon.
Csónakban egy pöttöm
Legény ül,
S a zuhogó fény rá
Nem szegényül.
Pőrén a Nap felé
Evez ő,
Halkan csobban az
Evező.
A csónak orrán egy
Vízirózsa
Bogot köt
A horizontra.
((Na jó, engem és
Feléd vitt a ladik.))
Mind örül, ki szemedben
Lakhat itt.
Kék szemedben hát
Én vagyok az a gyerek.
Körben a hegyek
Is úgy kéklenek.
Ám kölyök s csónak, amíg
Pillád rebben,
Eltűnik a gyöngyház
Föllegekben.
Egry József
Hébérnyi aranybort tart az ember a Nap elé hiába.
Nádastul a jegenyesor is hasztalan.
Ugyanúgy a vitorlavásznak paravánja
S a penészes pincék kriptafala,
És fönn szürkebazaltból a hegyek.
Mindeneket átmos a fény, akárha törékeny üveget.
A Napbanéző imája
Bárcsak unalmas, sorstalan életet adnál, Uram,
Eseménynélküli hosszú éveket és távoli véget,
Hagyva hogy napra nap magam szinezhessem akárha
Kifestőkönyvet, mert örömödre tenném majd le öledbe.
Megvan a többi: ez a hegyoldal, az a tó,
Köztük a partra futó szőlő rendjei.
Látod, itt hunyorgok a Napba feléd,
S Te fénymaszkot ádsz az őszintéknek.
Balatoni káprázatok
I.
Lángolva hervad
A tó partján a vidék.
Azt hittem, elérlek,
Ha lehajlok hozzád.
Azt hittem az imént:
Lehajlok, akárha a tűzhöz,
Legajlok, akárha a földhöz,
Lehajlok, akárha a vízhez...
Ám a következő percben
Már olyannyira messze
Voltál tőlem, mint a
Tavalyőszi ég.
II.
Kikukucskált
A téli Napocska,
S addig-addig incselt a rég
Látott vidékkel, hogy
A Szent György-hegy
Úgy kéklett már akár az ég,
S minden hófoltja
Bárány-felhő lett - - -
Pár perc csak és lásd,
A bazaltormok menten
Eltűnnek szemünk elől
A mennyben.
III.
Széltől is szisszent nádszál a tavon,
Oly gyöngéd volt hozzád a Balaton.
Körbecsókolva csuklóidat
Karkötőül fiasiklót adott...
Kölyökarcom reszket lék tükörében,
míg nádvágók lova trappol a jégen.
S ha lehull a Nap a Badacsony megett,
Összes révedbe visszarévedek
IV.
Udvardi Erzsi néni házakat fest
A Badacsony-hegy oldalába.
Udvardi Erzsi néni a festett házra
Arany fóliából ragaszt ablakot,
Amin meg is csillan a Nap.
Én verseket írok, vicik-vacak
Szavakkal dolgozhatok - - -
Hát nem tudom tenyeremen
Hozni a karácsonyi mécset,
S nem tudom markomban ide-
Merni a balatoni ragyogást.
Gondoltam, mikor elémbe állt
Egy maszatos pannon puttócska,
Aki a vérmogyorószín csúzlit
Oda nem adta volna semmiért,
csak glóriáját akasztja erre a versre.
V.
Terebélyes szomorúfűz
Hajlik a Balatonba Kisörsnél,
Mint egy egészséges
Ám végtelenül magányos,
Kövér parasztasszony,
Rusztikus istenanya.
Ha lombhaja alá állnál te is,
Akárcsak egy cseperésző esőfelhő
Lebegne fölötted.
Magunk elé néztünk édesapámmal:
S ott, a víz tükörén könnyeden vizipókok
Szaladoztak szemünk előtt,
Akárha I betűk lettek volna a törzsek,
Akárha X betűk lettek volna a lábak,
Mint Jézus Krisztus megannyi monogramja.
VI.
Már hunyorognak a túlparton a fények,
S a Badacsony beleolvad az éjbe.
Hát szabadulj meg a ruhádtól
És fuss be a vízbe velem!
Balatonba fürösztött Hold ma a labdánk.
VII.
Kéklik a tó és
Kéklik a partja,
A szürke bazalt is.
Melled bimbai
Rózsakerekre
Kinyíltak a hőben.
Nem fogy a fény.
Úgy izzik az ég,
Mint drága fehér fém,
S körbe is ér,
Jaj, körbe, akárha
Gyürüd karikája.
VIII.
Megállt benne, a keresztléceken kicsit
Egyensúlyozott, aztán eloldotta
A fűzfa alól a ladikot édesapám.
A parti pallókhoz koppantott egyet
Evezőjével, és már lódult is vele
A nádkijárón át a csónak.
Vízirózsák közül egy mocsári teknős
Nézett utána, odébb meg alvó vadruca
Fúrta hátrafordított fejét a tollazatába.
A zsombékok felől ánizs és menta
Illatával jött a szellő, úgy
Susogott körben a zöld nád.
Csak még egyetlen halk csobbanás
És a nyílt vízen volt édesapám.
S mikor a csónak orra először
A horizont fölé ért, a kék magasban
Fecskék tanították röpülni fiaikat.
IX.
(Képeslap Takáts Gyulának)
Ébredt és fickándos már március
Végén a piros-szárnyu keszeg,
S künn ül a stégen az első
Horgász, akinek háta megett
A part füvébe virágot lépeget
A györki Hébe: százszorszépeket.
Szemben párállnak a kettős
Kúpu somogyi löszhegyek,
míg haloványlila nem lesz
A menny a becei pincék felett.
Pontyra, szivárványra várva
A Piktor hajdanán erre evezett.
Biciklin a Badacsonynak ifjú
Költők gördültek valaha,
Most itt borult virágba
E csenevész keserűmandula.
Velük érez még örökkétig valahány
Szürke bazaltkő oszlop, akárha
Kérge alatt Virágvasárnap
Óta megannyi öreg pálma.
X.
Repülőernyők párnái
A kékségben siklanak alá
A csobánci várból,
Ügyes szépségüket bizton figyeli már
Angyallégió, amely megint egy nappal
Közelebb ért ama végső bevetéshez,
Amelynek nem kétséges végkimenetele,
Mert az ereszkedést terv szerint s győzedelmesen
Fejezi be a tóti és a gyulakeszi temetőben.
XI.
Megfeszült derékkal, lehajtott fejjel
Áll csak a tó partján a fűz, ki még sosem is
Nézett e víz tükörén följebb, hisz elég volt
Látnia rajta tótágast álló ikeri mását.
Lombtalan koronáját ingatja a szellő,
De a víz égkék felszínén már levelek fonákjaként
Halacskák uszonyai libbennek ezüstösen.
Nem lát a Nap e fűznek arcába, hisz
Egy mindigre tovább merülő harang
Nem hagyja horgadni fejét föl, föl e legutolsó tavaszba,
Mert hallva hall alóla folyvást bim-bamot s kereplőt keverve
Gyöngybuborékba zárult szodomai gyerekzsivajjal.
XII.
Számban tavalyi kökény-
Bogyó és csipke íz még
És mintha a Holdon
Bicikliznék
Persze földi viharokban
Agyonázott
Nylon-foszlányokat feszítnek ki
Tüskés bokrok akácok
Meddőhányói a télnek
A parti füzeknél amott
Ezüstlenek egymásba-
Olvadott jéglapok
De már fű hersen erre-arra
Ibolya hajt hérics
Vakondok-krátereket
Került a kerék is
Üvegcserép ragyog hengerelt
Földúton nem a fagy
Akárha Új Jeruzsálem kélne
E balatoni ég alatt
XIII.
Ha szétdűlnek majd az elemek,
S már nem lesz egy Egry-képkeret
Sem, ami összetartana földet-eget,
Milyen lesz aznap a Balaton?
Mit hullámoltat majd víz helyett?!
Mit vajon?
Szellő fodrozza ablakomnál
A meggy s a cseresznye megett
Mint kék tócsákat a fűben –
A nefelejcseket.
Csobánci képeslapok
a diszeli
füzek alatt
nézem hogy sza-
lad a patak
s Balatonból
följött halak
siratoznak
malomfalat
csak azt mert a
malomkerék
elkorhadott
sej igen rég
pedig ha itt
forogna még
ég s víz volna
egyforma kék
amire már
jő az alkony
folyton fűzről
hullt könny arcom
tartom fénybe
majd lehajtom
malomfalnál
patakparton
Csobánc váráig
Hullámol a pipacs
Ezer török
Harcos vére
A rögök
Közül felfröcsög
Vigyázva járom
A rétet Tóti Gulács felé
Virágzik a repce
Arany haját bontotta
Valaha ki erre
Szépapám szerelme
Fekete kökörcsin
Nagyanyám ruhaselyme
Rét füve pillád
Rajtad margaréta a gomb
És a virágban
Mit kezed koszorúba font
Meg-megsimálja a szél
Nagyapám szeme kékjét
A Balatont
Vázlat a Kedvesnek
Nem tudom azt, hogy
Mit is adhatok Rád?
Bántana nagyon,
Ha elrontnám eleven aktod.
Tán a zöld Balaton
Vízéből varrott szoknyát?
Vagy sirályközelben látott
Felhőcske-fejpántot,
Hogy úgy vakítson fehére
Mint a vitorlák?
Inkább ringass egészen
Melled szamócás félszigetére!
