Lukányi Liebenberg Jánosról szűkszavúan számolnak be lexikonjaink. Szinyei munkájában is csak e rövidke szócikk áll:
Lunkányi János (lunkászpéri), uradalmi igazgató és táblabíró; slavoniai Liebenberg német családból vette eredetét; Széchenyi Ferencz grófnál titkár volt, később fiának Széchenyi István grófnak nevelője; midőn pedig ez a katonai pályára lépett, uradalmainak igazgatója lett. L. szigorú takarékossági rendszere Széchenyi Istvánban is a takarékosságot fejlesztette s igen gyöngéd viszony támadt közöttük, Széchenyi legjobb barátjának tartotta. Liebenberg családi nevét Széchenyi biztatására 1830-ban Lunkányira változtatta, midőn a magyar nemességet is elnyerte. Széchenyi Istvánnal sűrű levelezést folytatott. Meghalt az 50-es évek elején. Munkája: Ének nagyméltóságú Gróf Sárvári Felső Vidéki Széchenyi Ferencz és szül. Festetits Julianna grófné 25 esztendők után újonnan megült menyegzői öröm-napjára. 1802. Sopron.
Csorba László könyvéből pedig a következők derülnek ki költő tanítóról az 1990-es évek elején: Valószínűleg a Liebenberg nevű család András fiának kecskeméti házában született 1775-ben. Apja szűcsmester volt. Szülei Észak-Németországból valók, de később Pestre jöttek. Az itteni rokonok segítségével jutott be az egyetemi gimnáziumba. Viszont azt már szorgalmának köszönhette, hogy a bölcsészeti kar hallgatói közül elsőnek, 1797 augusztusában bölcsészeti doktorrá avatták. Később Széchenyi István nevelője volt, a gyermek 7 éves kora óta. István szülei arra kérték, hogy keveset tanuljon, de annál többet sétáljanak, hogy a kis gróf teste erősödjön. 1798-ban hozzá is kezdett e komoly erkölcsi felelősséggel járó feladathoz. A fiúnak közismereti tárgyakat tanított és az erkölcsi nevelés is az ő dolga volt.
A legnagyobb magyart diákkorán, kora ifjúságán túl is segítette, tanácsokkal látta el. Széchenyi István nemcsak a takarékosságot, a vagyon megbecsülését tanulta el Lunkányitól, hanem emberileg is fontosak voltak egymás számára. Érdekes éppen ezért végigpergetni Széchenyi Naplóját, hogyan futnak e párhuzamos életrajzok, melyek azok a találkozási pontok, amelyeket a párkák bogoztak össze a sorsukban:
1821. nov. 24.
Liebenberg jóvoltából eszméimben és terveimben ismét szinte új irányt kaptam.
1823. márc. 4.
Én: Nem vagyok szerencsés ember olyan értelemben, hogy bármibe kezdek, semmi sem sikerül.
Liebenberg: Önben, magában van a hiba boldog-boldogtalannak megengedi, hogy belenézzen a kártyáiba. Így szerzi ellenségeit. Ha az ember valamely tervet meg akar valósítani, mindent titokban készítsen elő!
1829. nov. 8.
Liebenberggel a HITELen dolgoztam.
1838. július 1.
Bécsből megérkeztem Cenkre. Lunkányi beteg. Nem sokáig fog élni.
1839. ápr. 26.
Sopronban ebédelek Lunkányinál.
1840. aug. 24.
Sopronba megyek; - - - Lunkányinál eszünk.
1848. június 19.
Nem jön rám többé álom. Ülés a soproni vasúti bizottsággal. Átadok mindent Zichynek... Lunkányi: vigasztaló szavak.
1948. augusztus 18.
Crescence mondja, Lunkányi azt írja nekem: tartsak ki, férfi módra végezzem!
De most ne a döblingi utat lássuk, képzeletben forduljunk vissza a gyerekkor felé! A bölcsész, házitanító és versfaragó tehát az új évszázad elején, mikor Stefferl, Pista, a gróf még csak 11 esztendős volt, egy ezüstlakodalmi köszöntő írásába fogott, mivel a szülőket köszönthették. Alkalmi költemény született keze alatt, afféle kert ünnepélyre a szülők tiszteletére előadandó verses dicséret, laudáció. Széchényi Ferenc dicsérete, még élete teljében a hazáért szorgoskodó apoteózisa lett a házassági évforduló. Efféle kerti ünnepségek kedveltek voltak a nemesi birtokokon. Majd Verseghy Ferenc Rikóti Mátyása lesz az első, amelyben pazar látvány, míves scenica, csupa ellenére nem veszi egészen komolyan az elbeszélő az ünnepi bemutatót.
Lukányi Liebenberg János köszöntője (kantátája) familiáris meghittségű, hazafias odaadással írott munka. Maguk a családtagok is résztvettek a bemutatón, szereplőkként méghozzá. A Pista nevezetű fiúcska szerepe, mondókája nem igen terjedelmes, ám a rímes sorokat magyarul adta elő. Számunkra újabb adalék mindahhoz a vitához, hogy tudott-e anyanyelvünkön a gróf fiatal korában? (Tudott.)
A műben szereplő személyek a családtagokon kívül allegorikus személyek.
A házasságot, a hazát, mindazon földrajzi , tehát mindazon elvont fogalmakat, intézményeket vagy tájegységeket megszemélyesíti a szerző, melyekhez az ünnepelteknek, Széchényi Ferencnek és feleségének, Festetich Juliannának köze volt. Allegorikus személyek: a Házasság géniusza valamint Magyarország, Horvátország és Nápolyország géniusza. Hús-vér szereplők: Batthiány gróf és kíséretében a gyerekek, a Széchenyi-testvérek. Ők kötik a koszorút a szülők számára, hogy ezzel, az örökkévalóság szimbólumával is kifejezzék a ragaszkodást és a tiszteletet, amely ma az ünnepelteket illetheti.
A verses sorok között találunk ma már olyan nehézkeseket is, amelyekkel nehezen birkózik meg nyelvérzékünk is, ám kimondottan eleven, szép szakaszok váltják föl a korabeli, szokványos dicsérő paneleket. A köszöntő költemény nem vetekedhet tehát Csokonai géniuszával, aki azt tartotta: a verscsinálás nem poézis, s nem kicsit le is nézte az alkalmi verselőket. Csakhogy Vitézünktől is maradt fenn olyan versike, melyben magát Széchényi Ferenc grófot nem volt rest érdemeiért rímes sorokban megörökíteni néhány esztendővel Lunkányi munkája előtt, 1798-ban. S ez így volt igazságos, méltányos, hogy ma is csak azt mondhatjuk: így van rendjén:
Bámulva csodálta Nápoly csinos népe
Milyen a felséges magyar nemzet képe.
Örök dicsőséget szerzett a hazának,
Méltó tiszteletet nyert önnönmagának...
Lunkányi Liebenberg János emlékét megőrzi az a fáradozás majd barátság, amivel Széchenyi István iránt viseltetett, ám szép ráadás, hogy ez a szövegemlék is már.
Ének
nagyméltóságú gróf
Széchényi Ferenc
és
nagyméltóságú született
Festetics Juliána grófné
huszonöt esztendők után
második ízben előfordúlt
mennyegzői öröm-napjára
1802
Lunkányi Liebenberg János
alkalmi verses köszöntője
Magyarország géniusza
Tireátok már mosolyogtam,
Titeket váltig oltalmaztam;
Midőn e bájoló világban
Életnek gyenge bimbójában
Éreztetek csak mint álomban.
Tiveletek már mulatoztam;
Midőn lételtek' virágjában
Forgottatok nyájas játékban,
S mosolyogtam.
Tinektek kalauz voltam;
Mikor ama kétséges útban
Átléptetek ifjui korban,
Akkor remegő kivánatban
Láttalak forró indulatban,
S mosolyogtam.
*
Jöjjetek már ez oltárhoz,
Boldogságnak kútfejéhez
Egyességnek kebeléhez,
Jobb életnek forrásához .
Házasság géniusza:
Közös tüzét sziveteknek
Táplálja a szeretet,
És viszonyos kellemteket
Érdeme Hívségteknek.
Lészen jövő utazástok
Többnyire csak rózsás kert.
És amilyent csak kevés nyert.
Oly boldog társaságtok.
(a grófnak:)
Lészel Ennek Te mindene,
Csupán egy boldogsága,
Veszted volna az ő sírja,
Nálad nélkül nem élne.
(a grófnénak:)
Te osztályban légy egyik rész,
Másik kincs és királyság,
S őt a többi egész világ
És Ő Téged venni kész.
*
Válasszatok áldásokat,
Kiöntöm mind Reátok,
Szeretetet és Hozzátok
Hasonló magzatokat.
(a grófnénak:)
Mely nagy lészen érzeményed,
Ha szülted Rád mosolyog,
Legelőször anyát dadog!
Rebesgeti, hogy szeret.
Hátha többek nyájassággal
Körülötte ugrálnak?
És Tégedet mulatgatnak
Gyermeki játékokkal!
Magyarország géniusza:
Bátran folytassátok az utat,
Hagyjátok a komor gondot,
Elkergetem És megszerzem
Titőletek Én Tinektek
A rosszat A jókat.
Horvátország géniusza:
Jöjj, jöjj gyorsan Kedvesem,
Régen óhajtottalak!
Mióta nem keresem
azt, ki szép országomnak
gazdagságot,
boldogságot,
egyezséget,
békességet
gondoskodásával,
fáradozásával
ismét megszerezze,
hozzánk bévezesse.
Alig térsz te honomba,
immár látom örömmel,
hogy izzadsz a dolgomba;
miképp gyors félelemmel
a csúf irígy,
sárga mirigy,
ellenkezés,
vetélkedés,
híred hallatára,
szíved látására
elfutnak lukokba,
vesznek ott azokba.
Magyarország géniusza:
Csak rajta, gyorsabban lépjetek,
Szikla üregtől ne féljetek
Sebességgel
Megjárjátok
Az ösvényt;
Merészséggel
Átússzátok
Az örvényt.
Nápolyország Géniusza:
Én is látlak téged immár,
Ki óhajtva szintúgy vár;
Mint feleség az ő férjét,
A leány hív kedvesét;
Régtől ment a neved,
Fenn van itt a híred.
Hajdan nagy Görögországban,
E kellemes égtájban
Nagyramenő nemes lelket,
Jól tévő tiszta szívet
Gyakorta szemléltem,
Magam is neveltem
De ritka volt köztük mégis
Ím az az Anachharzis
Ki Hunna magzatjához
Haza e hű fiához
Lett volna hasonló
Úgy mint ő:
Bölcs és jó.
( A grófnénak:)
Neked imhol kedvelőid
A király és királyné,
Neked imhol becsülőid
Herceg és sok hercegné
Nápolynak nagyjai
Minden tudásai
Keresik a társaságot
Nyájaskodó kellemét,
Az érzésed és gondolásod
Játszadó szüleményét,
Elmédnek felségét
Tértág kiességét.
Magyarország géniusza:
Hogy már Róma is becsüjjön,
S olaszok minden tája
Hívek Atyja hogy szemléljen,
S Turinnak jó királya;
Mennj, indulj sebesen,
Szerencse vezessen.
*
Ismét anyaföldön kezembe!
Jertek kedveseim kebelemre
Hadd szorítsalak szívemhez
Majd a teher nyomja válladat
A gond izzasztja homlokodat,
De illenek lelkedhez.
Nézd azt a dühös nemzetet
Hogy századokig állt
És imádott királyszéket,
Gyilkos gőggel hogy felvált
Hűséget.
Hogy fújja saját országát,
És békés nemzeteknek
Dúlja törvényét, jószágát
Tördeli gyermekinek
Virágát.
Te látod ezt, s királyodat
Mint látod ezt, s királyodat
Mint egy oszlop, feltartod,
Oltalmazod bús hazádat
Teljes szívóssággal adott
Birtodat
Nézd a Drávát rég a hátán
Érzed csupán talpakat,
De most állj csak tiszta partján
Láthatsz majdan hajókat
a vállán.
Nézd! Az gyujtja szomszéd házát
Macskáját kiengedi;
Az sarcolja árvák birtát;
S ama szót! Titkon öli
Barátját.
S te osztasz igaz mértekkel
Birtokot az igaznak;
Bűnt fontolsz a mentséggel
Bilincset adsz gonosznak
tömlöccel
Bírod romlott Somogy várát
őtet példád tanítja;
miként szeresse királyát!
S ez kormányozni adja
a táját!
Tekinti több érdemidet
Zászlót bíz a kezedre.
Nem adhat nagyobb kegyelmet!
Vezesd ezzel hívségre
a népet
Nézd Pozsonyban őfelségét
És az ország nagyjait,
Keresik a dicsőségét
Hazának a javait
S bőségét.
Ott te győzöl fellengésszel
Mondod bölcs tanácsodat;
Szolgálod egyenlő szívvel
Királyodat s hazádat
Hűséggel.
( Grófnénak:)
Gyermekeid alig dadognak,
Már Isten félelmére,
Nem e mulandó világnak
Hűséges szerelmére
Oktatod.
Nyomorultat mint gyámollyák,
Szegényen segítsenek,
Szomorút mint vigasztallják,
Titokban jót tegyenek
Mutatod.
Hogy tanítod királyoknak
Felszentelni életeket;
És szerette hazájuknak
Virtusban nőtt létteket,
Jól tudom.
Hogy nincs néked semmid szentebb
Jó anyád áldásánál,
Hogy kedvénél nincs édesebb,
Jól látom.
Házasság géniusza:
(Grófnak)
Szemeddel volt-e kivánat.
Valaha kijelentve
Mit végbe nem vitt sietve
Hamarább mint gondoltad?
Volt-e oly sűrű feleggel
Beborítva homlokod;
Melyet széjjel nem oszlatott
Szived tekintetével?
Ha bút szerzett hivatalod,
rút irigy marta neved,
és inség-érzékeny szived
Nem-é volt vigasztalód?
(Grófnénak)
Ha zokogtál fájdalmaidban
S fojtodzó gyötrelmedbül
Könnyek csordultak szemedbül-
nem enyhültek karjában?
Ha pedig öröm nyújtotta
poharát, a teljesebb,
és hétszer nem volt édesebb
ha ez-is megkóstolta.
Az éltetek hét furutja ( furulya)
Mely tündér, bájos hanggal
legédesebb harmóniával
azon egy daltot fújja.
Magyarország géniusza:
Venni fogtok majd jutalmat,
Ó, bizonnyal nagy jutalmat,
Mert mindég tiszteltétek
És szívből szerettétek
Isteneteket,
Királyotokat,
Hazátokat,
Szüléteket,
Édes magzatitokat,
Embertársaitokat,
Egyiktek a Másikat,
venni fogtok majd jutalmat,
ó, bizonnyal nagy jutalmat.
*
Házasság géniusza:
Folyt is Rátok már jutalom,
Ó, bizonnyal nagy jutalom!
Negyed század eltele,
Közös utatoknak jele,
Mégis oly teljes örömmel,
Gyengéded gerjedelemmel,
oly édesded fájdalommal
oly békés viadalommal,
Tértek vissza az oltárhoz,
Mennyegzői koszorúhoz,
Mint Ti jöttetek
Mikor azt Nektek,
ím huszonöt esztendőknek
már ezelőtte
legelőször fejeteknek
kezem kötötte.
*
Foly' is Rátok már jutalom,
Ó, bizonnyal nagy jutalom!
Vissza tértek ez oltárhoz,
Mennyegzői koszorúhoz,
Vissza tértek nem Magatok,
Részének öt Magzatitok,
Némellyek már Utitárssal,
Egy ártatlan Unokával,
Vissza tértek ez oltárhoz,
Mennyegzői koszorúhoz,
Ezt violából,
Kötöm s rozsábúl,
Ebben ki ki szeretetre
Új okokat lát,
Ezt másodszor fejétekre
Kezem majd most ád.
Jöjjetek kedves Gyermekek,
Most már Ti-is segítsetek,
Fogjatok a koszorúhoz,
Rajta, gyorsan a munkához.
Hozzá bízvást adhatjátok
Lelketeknek kívánságát,
Belé bátran fonhatjátok
Sziveteknek sóhajtásait,
Mert háladó gyermekeknek,
Engedelmes szülötteknek,
Esedezései,
És könyörgései,
Meghalgatódnak,
Megadatodnak.
( Az egyik koszorút Gróf Lajos. Grófné Louise, Comtesse Szofi, és Gr. Pali kötik.)
Te ( Gr. Lajos) dísze az ifjaknak
Követője Nagy Atyádnak
Ide helyezd amaz rozsát;
Te ( Gr. Louise) add hozzá e violát.
A jótévő félénkséged
És a nyájas szelidséged
Hív ábrázolóját.
Tik kellemetes gyermekek ( Comtesse Szofi, Gr. Pál)
Sok arany gyopázt kössetek,
Örökössen mint azok,
Épek legyetek és jók.
(A másik koszorút Gróf Batthiányi, Grófné Panni, és Gr. Pista kötözgetnek) Ékesítsd Te liliommal (Gr.Fánninak)
Te pedig bokrosi rózsával (Gr. Batthiányinak)
Az jelenti Te képedet
És emez itt a tiedet,
Az; édes ártatlansággal,
Ez, szeretettel s vidámsággal
Felleges élteteket.
Ide ama nefelejcscsel (Gróf Pistának)
Vigyázz fiam, ne felejtsd el
Szülőidnek jóságát,
Tanításit, példáit.
Comtesse Szofi, Gróf Pál és Pista
Tik mindég velünk legyetek,
Édes Szülék vezessetek...
Hogy gyorsan tegyük a jókat,
Kerüljük mindég a rosszat,
Járni fogunk ahol jártok,
És a messze mutatjátok
A mennynek szoros útját,
A szép virtus templomát.
Grófné Fanni
Mit adhatok a sok jókért,
Mely hálál a kegyességért,
Gróf Batthiány
Hogy e gyöngyöt is adtátok,
Kezeimben melyet láttok.
Mindketten
Olyan az éltünk, mint két patak,
Melyek egyesülve folynak,
Egyes hangú zengéssel,
Játszadozó csergéssel.
Gróf Lajos és Grófné Louise
Hát mink nektek mit mondhatunk
És hálákat hogy adhatunk.
Gróf Lajos
Ezért a szép, s jó Angyalért!
Grófné Louise
Eme kedves, hiv társamért!
Mindketten
Amit szájunk kiejtene,
A bizony mind kevés lenne;
E kisded mosolygása,
Lessz szívünk háládása.
(A másik koszorút Gróf Batthiányi, Grófné Panni, és Gr. Pista kötözgetnek)
Ékesítsd Te liliommal (Gr.Fánninak)
Te pedig bokrosi rózsával (Gr. Batthiányinak)
Az jelenti Te képedet
És emez itt a tiedet,
Az; édes ártatlansággal,
Ez, szeretettel s vidámsággal
Felleges élteteket.
Ide ama nefelejcscsel (Gróf Pistának)
Vigyázz fiam, ne felejtsd el
Szülőidnek jóságát,
Tanításit, példáit.
Comtesse Szofi, Gróf Pál és Pista
Tik mindég velünk legyetek,
Édes Szülék vezessetek...
Hogy gyorsan tegyük a jókat,
Kerüljük mindég a rosszat,
Járni fogunk ahol jártok,
És a messze mutatjátok
A mennynek szoros útját,
A szép virtus templomát.
Grófné Fanni
Mit adhatok a sok jókért,
Mely hálál a kegyességért,
Gróf Batthiány
Hogy e gyöngyöt is adtátok,
Kezeimben melyet láttok.
Mindketten
Olyan az éltünk, mint két patak,
Melyek egyesülve folynak,
Egyes hangú zengéssel,
Játszadozó csergéssel.
Gróf Lajos és Grófné Louise
Hát mink nektek mit mondhatunk
És hálákat hogy adhatunk.
Gróf Lajos
Ezért a szép, s jó Angyalért!
Grófné Louise
Eme kedves, hiv társamért!
Mindketten
Amit szájunk kiejtene,
A bizony mind kevés lenne;
E kisded mosolygása,
Lessz szívünk háládása.
(A másik koszorút Gróf Batthiányi, Grófné Panni, és Gr. Pista kötözgetnek)
Ékesítsd Te liliommal (Gr.Fánninak)
Te pedig bokrosi rózsával (Gr. Batthiányinak)
Az jelenti Te képedet
És emez itt a tiedet,
Az; édes ártatlansággal,
Ez, szeretettel s vidámsággal
Felleges élteteket.
Ide ama nefelejcscsel (Gróf Pistának)
Vigyázz fiam, ne felejtsd el
Szülőidnek jóságát,
Tanításit, példáit
Comtesse Szofi, Gróf Pál és Pista
Tik mindég velünk legyetek,
Édes Szülék vezessetek...
Hogy gyorsan tegyük a jókat,
Kerüljük mindég a rosszat,
Járni fogunk ahol jártok,
És a messze mutatjátok
A mennynek szoros útját,
A szép virtus templomát.
Grófné Fanni
Mit adhatok a sok jókért,
Mely hálál a kegyességért,
Gróf Batthiány
Hogy e gyöngyöt is adtátok,
Kezeimben melyet láttok.
Mindketten
Olyan az éltünk, mint két patak,
Melyek egyesülve folynak,
Egyes hangú zengéssel,
Játszadozó csergéssel.
Gróf Lajos és Grófné Louise
Hát mink nektek mit mondhatunk
És hálákat hogy adhatunk.
Gróf Lajos
Ezért a szép, s jó Angyalért!
Grófné Louise
Eme kedves, hiv társamért!
Mindketten
Amit szájunk kiejtene,
A bizony mind kevés lenne;
E kisded mosolygása,
Lessz szívünk háládása.
Házasság Géniusza:
Jutalmat velem az osszon
Áldásokat az adhasson,
E koszorúkat a tartása
Fejetekre velem nyujtsa;
Közöttünk a ki legjobb,
Napjára legérdemesebb,
Tettiben leg jámborabb,
Sziveteknek leg szentebb,
Ki boldogságtok kezdete
És örömeitek szerzője.
Ő Excell. Grófné Festetits:
Az Isten áldása,
Minden jók forrása,
Jöjjön reátok!
Csak úgy sóhajtok.
*
Házasság Géniusza:
Foly is rátok még jutalom,
Ó bizonnyal nagy jutalom!
Majd égi negyedévszázad múlva
S agg útatok nyúlva.
Ismét fiatal erővel,
Kellemetes érzeménnyel,
Édesded indulatokkal,
Sok szép bokor magzatokkal
Fogtok jönni ez oltárhoz,
Amelly, higgyétek,
Mikor sors nektek
A huszonöt esztendőket
Ismét
Majd harmatszor fejeteket
Még könyül veszi.
Magyarország Géniusza:
Hatalom van nekem adva
Látni a jövendőket,
Sors könyvei álmok nyitva
Olvashatom ezeket.
* *
E századok, nevedet
Által nyujtják másoknak,
És a legkésőbb világnak
gyermekidet.
Küld az Isten szülöttidhez
Tőled nagylelkiséget,
Tőled pedig kellemeket
Jót és nagyot a széphez.
Királlyokért
Ülnek Nagy György székében,
Tartnak mértéket kezekben
őseink nyomán járnak.
Aggságtokat ők gyámíttyák,
Vígságot szivetekbe,
Öntnek tüzet
Éltetek így hosszítják
Ama tölgy ( látták száz ősszel),
Örül terjedt ágain,
S azoknak hűs árnyékain,
Lám ez a ti képetek.
E cser melye az ő partját
Csipke s fűzzel szépíti,
Minduntalan öntözgeti
A Földet, édes anyát.
Lám, itt egy pár idős gólyák,
Testeik nem emelhetik,
A fajzati hogy segítik,
Szárnyaikon hogy hordják.
Mindnyájan a Nagyságos gyermekek
Életünknek alkotója,
És irgalmas feltartója,
Ha valakit jól szolgáltunk,
Add meg miért most imádunk:
Szülőinknek sok napokat,
Nyújtsál kegyes áldásokat,
S tőlünk folyó örömmel,
Az életek...
Magyarország géniusza
A házasság géniusza
Magy. Or. Egek, földek teremtője
Génius.: Kegyesen vedd kérésem
Sorsainknak intézője
Csak most halgass meg engem
Tartsd meg Ferentz királyunkat,
Népeinek az attyát!
Éltesd jámbor királynénkat,
Gyermekinek, jó anját!
Tekints kegyességgel
Nézz könyörületességgel
A te Pannoniadra
A te hiv Hunniadra
* * *
Tartsd meg, áldjad minden jóval
Jó Széchényi Ferentzet,
Éltesd minden áldásoddal
Julia Festetitset,
Éllyen legjobb marasztoddal
Sok édes szülője,
Éllyenek ők magzatokkal
Kikben haza reményi:
Ezt, zokogó sóhajtással,
És könyörgő buzgósággal
Kérik tőled hívei,
Szolgái, cselédjei.
Magy. Tartsad meg, mert boldogítja
Génius.: A kedves országomat.
Házas. Éltessed, mert virágíttya
Génius.: Kics tartományomat.
M. o. Boldogul is az országom
Génius.: Míglen élnek ők magok.
Ház. Virágzik-is tartományom
Génius.: Míg élnek maradékjok.
mind S élnek, tudom, magzatukban,
a És késő Onokájukban
kettő: A világnak folytáig,
Örökkön és örökkig.
