Németh István Péter

Az égi tanonc

- rec. - triptichon Vasadi Péter költészetéről -

I.
1987.

Fényromok

    Már öltözetében is szép ez a könyv. A hófehér borítólap. Azon a tintagyalázta cím alig kibetűzhető szava ezüstlik fölfelé: f   é   n   y   r   o   m   o   k. Szebb és beszédesebb címet aligha találhatott volna Vasadi Péter új verseinek gyűjteménye elé. A költeményekben megszentelődnek életünk esendő közhelyei, a kidőlt vörösbor, az odasült kávégumi, a kimondáshoz elégtelen szavak. A fényromok szóösszetétel ezt szimbolizálja.
    Vasadi Péter tárgyias-szakrális költészetébe úgy érzem legigazabban Vattay Elemér Pierre Emmanuel ars poeticájáról való elmélkedése vezeti be az olvasót. Emmanuel világának három sarokköve: szimbólum; töredék; közhely. A szimbólum-hoz nem kell magyarázat, a képzettársítás minden mű alapja. A töredék-en nem a mesterkélten, szándékosan szét- és darabokra tördelt művet érti, hanem a nyitva maradtat, a ránk várót, a megfejtendőt (v.ö. Fény r o m o k!)... - A közhely pedig olyan emelkedettséget, a szavak olyan tisztaságát jelenti, ahol minden szó visszanyerte igaz jelentését. Hallgatlak. Nézlek. Szeretlek. Félek. Szenvedek. Vétkezem:

s azt súgtad: szerelem. Tudod? Szerelem.

Ez utóbbi szavakat Pilinszky János sírás-vékony hangján halljuk a Lépések ciklusból, mely füzér kiemelkedik a kötet többi verscsoportosításai közül. Nem a megformáltság értéke, minősége tekintetében oly eltérő, hanem a műfajánál fogva: nem memento, nem is főhajtás, hanem egy ágostoni értelemben vett magányos beszélgetés, melynek harmadik résztvevője az 1981-ben elhunyt költőbarát.
    A cikluscímek egyébként valósággal tartóoszlopai a szépen szerkesztett költeményívnek. Csönd, világ az első, Kettőnk csöndje az utolsó pillér. A csönd természetesen nem hamleti és nem néma Vasadi Péter számára, ellenkezőleg: metafizikai, beszédes hallgatás. A két ciklusnyi csönd között Lépések, s egyre feszültebb várakozás: Még várni kell, aztán a költő lelki táját már Dobpergésben hallani, mint egy veszélyes mutatvány vagy bekötött szemű fegyenc előtt... A költő amúgy Renoir félálarca mögül is a fényért perel. Stalkerként még a szennyben is a fényt látja meg, a

Fényt a vízben mindörökre.

Mindkét párvers címszereplőjét: a hajdani nagy impresszionista festőt s a Sztrugackij fivérek (s Tarkovszkij) álmodta Stalkert egyaránt nyomorúságukban, öregségükben jeleníti meg a versíró amint sorsuk romjain kimondják a könyv kulcsszavát: a belső fényt. Azaz a Logoszt.
    A fény-szimbolika részecskéit megfejteni, a közhelyek tisztaságára emelni az olvasónak nem könnyű föladat. De most veszem észre többször leírtam e könyvről, hogy: szép. S tudjuk jól: ami szép, az nehéz.

II.
1995.

A viola hatalma

Az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg Vasadi Péter legújabb verstermésének gyűjteménye.
    Aki föllapozza az élénkszínű borítófödelek közé zárt lapokat, legelőször egy, a köteten átívelő bordalciklust vehet szemügyre. Bölcs énekek ezek, amik úgy gazdagok jelentéssíkjaikkal, ahogy a fény fele tartott üvegpoharak pazarolják a ragyogás egyértelműségét:

Zenétől lejtsen mondatod.
A jót mindig elmondhatod.
Különböztess. Ízleld a szót,
S kerülj ki minden szófalót.

Állj meg sodorban. Ép legyen
Benned a hang, vágy, értelem.
Magas, hűs, mély, cipómeleg.
Műveld szilárd hűségedet.
(Új bordal I.)

Az idézet két okból is oly jellemzőn vasadis, egyfelől: a költői hang holott bordalról van szó ellenkezik az ittasok gajdolásával, fegyelmezett, feszességében mégis szárnyaló, másfelől: parancsoló, s mégsem használ fölszólításai után felkiáltójelet (akár Ady!). ((Lásd még Vasadi másik szép kérlelését az említett modalitású mondatzáró irásjel nélkül:

Kis Gyermek, adj melegedből. Hatalmas ige, akiről Pázmánynál csak a
Sárgarigó szól szebben, be ne zárd, be ne zárd
Szív-akolod kapuját.
))

    Vasadi Péter versvilága nemcsak szembeszökőbb iróniájával lett közvetlenebb s még színesebb az olvasó számára. Dráma-súlyos szavait Vasadi több mint tíz esztendeje Fülöp apostol szájába adta, aki egyként értett beaavatottak és kívülállók nyelvén, ma pedig Phil Collins, a népszerű énekes sztár vonásait ölti fel, hogy mögüle végképp már mindenkihez szólhasson. Hiszen a Phil keresztnév maga is a szeretetet jelenti. S ilyen embert-szerető: Phil-antrop a költő. Ki amúgy ki sem ejti a szeretet szót ezekben az izgalmas, modern hangzású darabjaiban. Csak általa beszél:

Hol bujkál az az egy szó?
Annyi bizonyos,
Gyémántból pattintották.

Csak nem akar kopni...
            (Világmagyarázat)

    Szegény Vasadi Péter! nem elég neki, hogy mi, olvasói, állandóan fiatalságát emlegetjük, pedig Esterházy rég figyelmeztetett: nem mintha VP örökifjú volna, most a hetvenedik életévéhez közelebb olyan könyvvel jelentkezett, mint egy elsőkötetes csodagyerek. Ki más mondhatná ki, s ki másnak hinnénk el olyan evidenciákat, hogy a violának hatalma van,
s hogy nem az erőszak erős, hanem a lélekzet.

III.

2001.

Vasadi Péter Innen című válogatott verseskönyvéről

- a balatonfüredi gimnazistáknak

1.

Aki az innenen van, az nincs még túlonnan.

2.

Vasadi Péter költő, író 47 évesen indult az írói pályáján. Ezt a tényt bibliográfiai adatokból előkereshetjük. Ha a könyvborítón lévő fotográfiára pillantatok, meg nem mondanátok, hogy a meszelt fal előtt exponált felvételen már elmúlt hetven éves is. De ez első találkozás után fontosabbak is következnek az oldalakon. Hogy nézzük meg a hátsó borítót is? Jó. Kezdjük a fotóval. A költő íróasztala. Munkapad, gályapad, sziget, tárlat, mit mondanátok? Kinyitott naptár egy álló hétről. Tizenkilencedike és huszonegyedike bekarikázva. Es ist Zeit. Szent Ferenc néz a dolgozó íróra. (Persze ha éppen dolgozik.) ((Munka-e ha nem jut eszébe semmi, csak -gat, -get (Tandori) itt? Levélpapír mint igazi kézirad. (Nem gépirat, nem printelt változat.) Golyóstoll, olcsó. Radír. Olló. Levélbontó kés. Megint olló. Pecsétnyomó, rajta tán épp a feladó-cím. (Magyar ucca 6.) Új Ember fejléc. Ebben a redakcióban dolgozott a költő. Láttam még a nyolcvanas években. Munkaköpenyben, mint egy kétkezi munkást. Tanoncot? (Vasadi Péter a füredi Új Ember üdülőjében vendégeskedett. Pihent és verseket írt. Innen helytörténeti érettségi tétel is lehetne Balatonfüreden.)
De íme, ez már az írása. Micsoda fesztávolságú jelentések a szavakban. S szerintem aki írja, mégsem romantikus: ...Kín és öröm. Sóvárgás és vigasztalan közöny. Ürügyek és kimondhatatlanok. Bűn és szentség. Kibogozhatatlan és szétbomló kötések, vágyak, kényszerek.
Kérdés és föladat, hogy melyik pólushoz áll közelebb a költő. Ha ez nem lehet kérdés, akkor mehetünk tovább. Elég egyébként az elmozdulás szándékát, elkötelezettségét, akárcsak óhaját ellesni a XX. századi költőktől, s akkor már onnantól minden egyre világosabb lesz.
Ha rákérdezek a világra, maga mögé mutat. Ott azonban sötét van. De a sötétben szemkápráztató világosság. Ez a fölismerés lelassított.

3.

A hátsó borítóra kiemelt szakaszt megtaláljuk a kötet prológusa végén. Ráadásul a vallomás utolsó soraiban találunk egy kulcsmondatot, mely igencsak beszédes. Kiderül belőle, hogy magyar költő vetette papírra, hiszen az első tagmondata egy népdalból való, másodikja pedig egy teljes világkép. Krisztusi. Az ars poetica-szerű teljes mondat így hangzik:

Amerre én járok, [v.ö.: még a fák is sírnak!]
Valaki már megelőzött.

4.

A kötet első ciklusa a költő első válogatott verses gyűjteményéből való. Nem is Vasadi Péter rendezte, komponálta, hanem egy költőtárs, barát: Bárdos László. (Itt van a polcon első kötete, a Feliratok című.) Ennek az első, nevezzük összegzésnek, bár az előszóból kiderül, hogy milyen értelemben nem szereti Vasadi ezt a szót, véletlenül magam is szemtanúja lehettem egy pillanat erejére Balatonfüreden. Már együtt volt a vers-anyag, mikor még hiányzott a cím. Az első változat így hangzott volna: Vaslárma, fuvolaszó. Ugye, kitetszik a szándék. Az a humanizálásra való törekvés, hogy a XX.századi hangzavarból fegyelemmel és szép mesterséggel (nem pedig mesterségesen!!!) valami hozzánk méltót artikulálhassunk. A vasnál még egy fokkal finomabb, érzékletesebb, megmunkálhatóbb anyagra lelt a költő. Így lett szimbolikusabb a cím: Fahíd (1990). A költői pálya első szakaszából emlékezetes versek köszönnek vissza. Szegletkövek ezek, vagy stílszerűen faragott s mégis erős dongák, melyek elbírják a későbbi alkotások terhét. Íme a Magnificat, melyről elsőként a Hó és madarak megjelenésekor a Kortársban (Bárdos László nemzedéktársa) Reisinger János írt elemzést:

Uramnak udvara vagyok.
Nagy csöndje bennem lépdel.
Elcsábít visszalengetett
énekeimnek énekével.

Sejtelmem az udvart behavazza.
Elmémben angyalok suhognak.
Méhemben végre moccan
új igéje e hallgatag napoknak.

A Fahíd-ciklus önálló alkotás és minőség is Bárdos László válogatásában, ám a kötet szerkezetéről (növényi rostos? kristályos?) szintén mintát ad, amolyan Vasadi-mikrokozmosz-modellként. A versek sorrendje, a címek megváltástörténetből ismerős lépcsői a könyvek könyvét imitálják, amolyan Biblia pauperummá állnak össze, mint Pierre Emmanuelnél, ahogy azt Rónay György észlelte s megírta a francia költő Ars poetica című verséről a Miért szép? című kötetben. (Versek a XX. századi világirodalomból.) Mindaz, ami a történelemben s a versben az emberrel történik, már lejátszódott egyszer. Ez a felismerés egyszerre elrettentő, de a szorongásokon is átütő reménnyel viselős, hiszen, ahogy láttuk:

Valaki már megelőzött.

5.

Vasadi Péter versei Rilke költeményei után íródtak. A költő számára éppolyan meghatározó létélmény a világháború, mint a költőtárs, barát Pilinszky Jánosnak. Vasadi Péter egyik esszéjéből tudom, hogy utazott olyan teheratutón, amelynek platóján a kézigránátok mellett csak szál Rilke-kötet volt vele.
A hommage-versek s az ajánlásokból egy a magyar irodalom igen fényes csillagképét rajzolhatjuk ki, jelezve ezzel is a költő szellemi tájékozódásait.
Rónay György, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, s az értő-érző értelmezőjük: Török Endre.
A világirodalomból is kerülhetnének ide nevek, de túlmutatnak rajtuk azok a modern szentek, akiknek gondolkodása, morálja, misztikája, életpéldája nagyobb hatással volt a költőre, mint az összes, szabályos életműveket építők munkája együttesen.

Ó, Edith. Ó, Simone. Két
fénypont a sötét égen.
Iker-seb. Késéles okosság.
Semmi én. Semmi vagyok.
Semmi csinálok.
Ami fönt ragyog,
alulcsupa korom. Ti
kivésve elragadottak.

Barna szemetekben a lélek
visszatalált eredetéhez.
Tudtatok egymásról?
Iker-lángész.
Iker-imádás.
Jancsiszöget csikorogtat
bakancsotok a pályaudvari
murván;

az egyiket elhurcolták,
a másik önként lépett
a sötétzárka-magányba,
mint egy bálba, lassú
táncban, fényesen. A lakk-
csizmás önkény rátok bök:
lássuk csak, mernek-e
füstté válni?

(Két asszony)

Edith Stein, aki kriszusian lett helyettes halott, életét adta másért. Simone Weil, aki Pilnszky szerint a XX. század Jean D’ Arc-ja volt, csak éppen a másokért való szolidarításában a depresszió máglyáján égett el. Ők a vers asszonyi hősei. Életszentségük megismerésével közelebb jutunk ahhoz a marhabélyeghez (Pilinszky), amit Vasadi Péter és még jópáran költők is viselnek magukon: katolikus. Babits vallomása szerint ennek a jelzőnek csak is az egyetemes értelemben van jelentése. Vasadi Péterre vonatkoztatva is!

6.

A kötet első harmadát egy olyan költemény zárja, amely Vasadi oeuvre-nek tán a felén (delén, közepén etc. v.ö. Hölderlin: Az élet felén) volt található. A kilencvenes években találtam rá a Hévíz című periodika hasábjain, 1995 tavaszán. Nagyon fontos darabnak tartottam az életmű szempontjából is, mivel valami fontosat tisztázott. Olyasvalamire talált szavakat, amin valaki élete múlhat, vagy arról, hogy az üdvösség mit jelent? ne is beszéljünk. (Lám, rosszak a szavak Esterházy. S akkor mégis...)

Hátamon éreztem a paskolást.
Csönd volt. Csak fakupák koppantak
s csengett az ezüst. Ekkor
ugatásszerű hangot hallattam,
melyben isten üzent. Valaki
nevetett. Majd egyre többen
s megtelt a völgy hahotával.
Mégsem csattant lövés;
golyót sem pazaroltak rám.
lefutottam a dombról, át a patakon,
föl az erdőbe. A fák közt
visszafordítottam az arcom
s ezt kiabáltam fönnhangom:
Hölgyeim és Uraim, én többé
semmit sem tehetek Önökért.
Ami a legszebb, az a szent.

Ha összehasonlítjátok a záró szakasz három sorát Pilinszky János már megfejtett, értelmezett Sztavrogin-monológjaival, akkor még közelebb kerültök e lapidáris üzenetek lényegéhez. Segítségetekre lesz Vasadi Péter Pierre Emmanuel-esszéjének a következő jegyzete is, melyet a fenti, versbeli (nehéz-, már-már botrányos) szépségről tudósít:

A szép viszályt támaszt. (Piere Emmanuel); igen, egy elcsúnyult világban. Mert megjelenvén nem tűri, hogy a csúnya (esetünkben az igaztalan, a hazug, a hamis) szépnek hitesse el magát. Ha bármily szép volna is a világ, annyira szép nem lehetne, hogy a remeklés ( s a szent mint igaz ember) ne kerekednék fölébe. A szép elrettenti önmagától a zavaros eszmét, a világot. Kétségbe ejthet ugyanúgy, mint az igazság: szóval mégis úgy van? Mégsem sikerült megölni? Elítélni? Elföldelni? A bóvlival végképp kitörölni az embernek még az emlékezetéből is? A szép föltámad. Nem bizonyít, mutatja magát. Ahol viszály van, ott az igaz, az igazabb szépként lappang. (Vasadi Péter: A tanoncidő befejezhetetlen. Új Forrás, 1999. 10. szám.)
Lám, Adorno-val feleselve, mégiscsak lehet Auschwitz után verset írni. De már csak így...

7.

Márai versét, a Halotti beszédet aki olvassa, egy szóból is megtudja, hogy melyik korban íródott a költemény: a radioaktív hamu mindent eltemet... Pilinszky híres Apokrifja szintén elárulja, hogy a versben elképzelt világégés XX. századi fantázia látomása: vesszőnyi fák a haragos Nap infravörösében. Vasadi Péter képalkotásaiban, szóhasználataiban úgy ismerünk modern korunkra, hogy a költő előszeretettel emel verseibe, humánökológiai fogalmakat. Amiképpen a környezetvédők egész mozgalmat indítottak világszerte a természet további szennyezésének, kizsigerelésének megakadályozására, úgy a moralista művész is szeretné a szellemi, lelki mérgektől megóvni az emberi bensőt. Környezeti ártalom a zaj és a hazugság, emberbarát a zene és az a szó, ami igaz vagy részvéttel teli. Mikor rádöbben - mára kiderült - a civilizált ember, hogy a patakvíz és a tiszta levegő, egy-egy megfürösztött, újra megszentelt szó az érték. Ezekre a sorokra gondolok:

vagy egy vagyunk
veled,
vagy gyászolunk:
örök tüdőnk
örök ózonra szomjas

(Fölirat)

Savas eső szakad.
Állj himnusz alá.

(Ajánlás)

Mindennek a fényében évek után újra elolvasom azt a sort, amit érteni véltem évekkel ezelőtt:

nem az erőszak erős, hanem a lélekzet.

Hisz Szent Ferenc még tudta ezt.
Hamvas Bélát is éppen erre tanította egy hársfa a Koloska-völgyben, amelyik szétmorzsolta a sziklát is, hogy táptalaja legyen.

(Hamvas Béla: Fák)
Halál, hol a te fullánkod?

8.

Babits Mihály nevét Vasadi Péterrel kapcsolatban ne csak egy deffiníció erejére említsük meg! Hiszen a verseskötetben többször is megidézik őt a művek, s hangsúlyosan.
A delfin című költemény - egyike a nagy verseknek akár anti-lénye is lehetne Babits-Jónás cetének. Ugyanis nem e hal nyeli le az embert, ellenkezőleg, isten állata úszik az emberi vér áramában. Kormos István lelki tájában láttunk hasonlót, hiszen a garabonciás költőt piros delfinek vonszolták. Vasadinál pedig:

Belül egy Delfin úszik. nem tudni hol
van éppen s merre tart, nagyritkán mégis
földobja magát. Tömérdek víz szakad le
róla, ahogy emelkedik...

A benső, intim tengervidék olyan képre loccsan itt, ami Babits Esti kérdésében annakidején az élet értelmére utalt, csak ott a pici fűszálat vette példaképp:

mitől ragyog, tükröz és sima, hová igyekszik,
ha nemsokára visszacsobban, miért merül
el ismét, ha így tör fölfelé?

S ugyancsak Babits Esti kérdésére még kevésbé áttételesen utal vissza a következő Vasadi-opusz:

alattunk kezd nőni a fű, és
nem lehet visszakalapálni.

(Ha elkezd nőni a fű)

Babits Mihály morállal vértezett szépség-hitét viszi tovább Vasadi Péter, ha már ama zászlaját nem viheti. Ugyanis ebben a korban szerinte, s ami főbb, e versek tanúsága szerint: nincsenek mesterek, s nincsenek tanítványok (Esterházy Péter).

9.

Viszont Pierrre Emmanueli értelemben vannak még tanoncok. Tanoncai a szépírásnak vagy bármi mesterségnek. Tanoncai a létezési formáknak, még a nyomorúságnak is. Odaátról is üzennek innenre:

Térdel a kertben. Tíz körömmel
húzza halomba a gazt.
Adagolom, főnök, cínvödrébe
a cementet;
szürküljön az a mész, mit
falra simít, mintha lehelné.
Fényszúrkálta árnyékként
vibrál a kereszt
- - -
Francesco, te fogadd, ha
csontra soványodva arany-
házacskádba bekopogtat.
Adj a kezébe gyémántból
pattintott malteros kanalat.

(Bandi)

Balatonfüred, 2001. január. Németh István Péter

Vissza

Powered by www.lesliesikos.com
Apró betűméret Normál betűméret Nagy betűméret Óriás betűméret
Copyright © Németh István Péter