- balatoni betlehemeskönyv -
írta:
Németh István Péter
karácsonyi versek
Tapolca
2001
Dúdolni akartam
Farkasfogú jégcsapok
láng-csillagra vicsorító akarásom
pásztorbotok kérdőjelét
karcolja fagyba egy gerinc
átkulcsolom a térdemet
a hold vacog s dülöng boromban
pillák rácsa mögött a magzat
eltévedt három-bölcsek
csámpás csizmanyomát
hóval lepi be a tél - - -
MEGTALÁLJON A KARÁCSONY
Pápa, 1977
Naplósorok a kegyelemről
Ma is vártam a versre.
Hogy tán bolondosan
szobámba bukfencezik.
Avagy küszöbünkön botlik,
akár papirosbetlehemével
s szántszándékkal valaki gyermek.
Ide is tévedhetett volna, mint hajdani
tavaszokra nyitott ablakon át
egy döngicsélő méh,
de porszemként sem csapott
szemembe a huzattal.
Megyek hát, ahogy évekkel ezelőtt
a tenger felé útrakeltem,
egészen a kertkapuig
a mai postáért.
A képeslapról Havasi Ágnes
3 szava világol:
LEGYEN SZÍVED JÁSZOL!
Tapolca, 1993
Széchenyi döblingi karácsonya
gyomra összébb szorul
reszket a lába
ki havazásba rohanna
rohammal szál pongyolába
homlokába hajolt árnyakkal tele
sarokba hajított hálósipka
beitta hajnalig a veríték gyöngyeit is
hallgat visítva
ébredt aludott megint ébred
úgy forgolódott ha jött az álma
mintha csak emberhajjal lenne
kitömve a matrac és párna
majd megfogódzik e látomásba
pillák rácsán át
nézi nézi a gróf
karácsonyát
látja magát mint ki Kossuthpásztor
Deákpásztor után megyen
nem várják be szólni sem tud
Jézuskiáltó-hegyen
akár anyák teje elapad szava
hogy holt huszárok is harsoghassák
NO KELL-E MÉG MAGÁNAK
ANGYALI VIGASSÁG - - -
Megmászhattam az Olympost,
ifjúkoromban ért a szerencse.
De a felhők paravánja mögött
nem leltem fia istent se.
Most üregmélyre süpped ágyam,
nehéz a dunyha, mint kriptalap
egy föltámadás előtt,
összeszorítanak.
Kit nem találtam fönn,
ám úgy hiányzik már itt az Úr,
hogy hiszem, hiszem, hiszem
irgalomtalanúl.
Tapolca, 1990
József
Parancs Jánosnak
A rókafarkú fűrészt. A gyalut. Leteszi.
Lába előtt, ahogy a homályba tapos,
[mint elharapott félmondat zárójelei]
hever illatos forgácson 2 ácskapocs.
Tapolca, 1995
Háromkirályok
Lesencevölgyétől jár előttünk, jár egyre, járhat
évre év a Szent Család. Szállást Szalának partjain
keresett és nem talált, idén se talált a Szent Család.
Tapodott bazalt-sütte mezítláb megint, újra a
hőből szüreti ködbe jut meg hóba is majd József és Mária.
Oda a nyarunk ismét, komák, csordapásztorok.
Örömünk kecskekörmeit mind kivetette túlnan a Balaton már.
Ijedett csibefia-csillag szalad előttünk, ismerős.
Mögöttünk maradott a termőre se fordult fa tavalyról,
dobtuk az ólak tetejére pedig. S kívántunk eleget:
papírhéju diót, mosolygós almát, nagycsöcsü szöllőt,
szőrös barackot, harangkötél-kolbászt, kitty-kotty, leánynak szerelmet.
Ám jó kedvünk kiholt lápi póc fickándja ma, csak emlék,
bőségünk alámerült bödönhajó lett.
Küntről vicsorítani fognak az ordasfogu házereszek a fagyban.
Bent vacog a Bárány.
Terítünk reá hajdinaszár-köntöst.
Ne fázzon! Inkább cserfakéreg-bocskorunk
lesz kályhában a gyújtós.
Vigyázzuk ígyen is.
Moccanatlan.
Míg fölvágott verőér minden szalmaszála e jászolnak.
Amíg egyszer háladalba nem fogunk
itt, a világ vasgolyónál is bizonyosabb origója körött.
Fröccsen Heródesékre a fény.
Balatonboglár, 1997. szeptember 19.
Rainer Maria Rilke:
József bizalmatlansága
Nem nyilt ki József görcsös ökle,
vesződött vele és szólt az angyal:
Hát nem látod, hogy az ősi hajnal
hűvöse szorult itt redőkbe?
Márián mitől e változás? -
dörmölt és az angyalt kancsin, nézte.
De ekkor már rárivalt: Te, Ács!
Isten munkál itt, nem veszed észre?!
Enged néked, nézd a deszkát, ezt ni -
s te kérdőre vonnád vakbüszkén
Őt, ki képes újrarügyeztetni
még e legyalult fát is tüstént?
És fölfogta. És bele is rémült.
Akkorra az angyal se volt ott.
Lassún csúsztatta alá nehéz, gyürt
sapkáját. S háladalba fogott.
E századvégen...
E századvégen élek épp. Fordul
befirkált lapja, huzatot támaszt.
Az Úr, te meg én - s még kik rótták azt?
Fönn most pörgeti át a sok zord ujj.
És új oldal jő, ragyogás kél rajt
hótisztán, s nincs vad karcú nyom.
Némán vizslatják széltén mi fér majd,
erő sötétlik arcukon.
Vízkereszt
avagy 3királyjárás a Balatonnál
"Ma már a legtöbb játék csonka, a viadal többnyire
a kardok kihúzására egyszerűsödik." ( Kerényi György )
ANGYAL:
Szabad-e 3királyt járni?
HÁZIAK:
Szabad.
HERÓDES ( bejön ):
Hóhullásban csillag nyomán
3 király -
GÁSPÁR,
MENYHÉRT,
BOLDIZSÁR
bandukol.
( kivonja kardját )
Érd
utol!
( a KISKATONÁra mutat )
KISKATONA:
Vén Koredóként estem volna be hozzátok, sinek rángtak velem,
ünnep fehér ingjei: hófoltok maradtak mögöttem Szentestelen.
Fél ország földiszített fenyőit láttad-e már vonatablakon át,
míg lábadnál zöld sörös üveg görg, nem lelé tenyér-otthonát?
Fehérvár - Fűzfő - Füred menetrend szerint, de egy kalauz se! - ördögvigye!
Már csak a hajnali csatlakozás. Várok. Mindannyiótok irigye -
ki 18 éves kiskatona, számolja, hány óra, hány perc, míg másnap
övéi közt lesz, ám oly maga van: megörül egy igazoltatásnak.
Aztán az első játszi jászolra gondol: 1223,-
memorizálja, múljék az idő. S miképp az irgalom, jön az álom.
Sarokba Szent Ferenc hoz cserépben növendék pálmát. Saruja csattog.
A várótermen ANGYAL libben át. Copfja kibomlik. Kajtathat csattot.
Közös fáról bontott szaloncukor: angyal üres szemgödre, láthatom,
az ütközők zajára ahányszor felriadok hanyatt a padon.
Szedelődzöm. Hajnali ég festi a pályaudvar kék üvegfalát.
S az érkezési oldalon gomolygó gőzből lép elém a Szentcsalád.
Mária karján pokrócban a pólya,
kisdedét, Jézust, eképpen is óvja.
Józsefet kérem. Adna tüzet. Kapok.
Nyújtja a csikket: megállott csillag ott.
(kiszól)
GÁSPÁR,
MENYHÉRT,
BOLDIZSÁR,
s ti hol vagytok,
3 szent király?
( ...kifordított birkabőr bekecsben, fejükön magas papírsüveg, kezükben fakard. A középső hozza a kitolható csillagot...)
GÁSPÁR:
Gáspár vagyok s szorongok csak, aranycsempész
is lehetnék 7 határon át -
de én 2 kaska búzában hozok inkább csenevész
3 lasponyát.
MENYHÉRT:
Menyhért vagyok s ministráns, füstölőt pörgetek láncon,
jöttem jegeken, havakon.
Fanyar öröm ért szemem kökényében, de most lásson
és mézkönnyet ejtsen vakon.
BOLDIZSÁR:
Boldizsár vagyok, csitt-csatt, 10 ujjal gráblázom össze
kencés, négus-dús hajam boglyáját ma,
hohy a Kisded álma alá gyömöszöljem
a horpadott szalmazsákba.
MINDHÁRMAN:
Gáspár, Menyhért, Boldizsár,
mind a 3 szentkirály,
ünnepet ülvén,
térdet, fejet hajtván
Jézusnak,
Krisztusnak.
HERÓDES:
Csak aszondom bömbömbömböm,
fuvalkodom,gömbölyödöm,
kezem Betlehemig ér el,
vér kell, vér kell!
Bömbömbömböm, néhány titok
az, amiért bicskát nyitok.
Bőrnyakkendőm hüllőhideg,
burítgatom bölcsőitek!
GÁSPÁR (lefogva Heródes kezét ):
Karácsonyi süteményt majszolva, most
számban a szarvasagancs-só ízzel
lehelem a papirost,
hogy meginduljon ama vitorlás-vízjel
felétek!
Béke, béke! Hát így, Heródes úr!
Mindig is ennyit akartam,
béke.
Kardom
virágon is csorbult fakardja
egy gyerekének.
KISKATONA:
Mária szoptat. Nem sír a kisded.
József künn gyújt rá. Fújja a füstöt.
Jövőre drágul kenyér, bolti zsír,
de dalol GÁSPÁR , MENYHÉRT, BOLDIZSÁR.
ANGYAL:
Mária szoptat ittbenn. Habfehér teje kiserken,
vérszamócák melle bimbai.
GÁSPÁR,MENYHÉRT, BOLDIZSÁR dalol félkörben.
Künn József csöndjével kezd a hó hullani.
HÁZIAK:
3 szent király Napkeletről egyre
faggatott minden kis falut:
Lánykák, fiúcskák, vajon Betlehembe,
ki tudja, merre, merre visz az út?
ISTVÁN: (tünődik rajta, bent középen gyertya, a házba érve meggyújtják)
HÁZIAK:
(tovább)
Nem tudták sehol, se ifjak se vének.
Botorkáltak hát csak tovább.
De fölöttük csillagocska fénylett
szelíden szórva aranyát.
A csillag után mentek, és ha már
József házánűl megállott:
ahol gyermek sírt, horkantott szamár -
dalba fogtak a királyok.
( A 3 szent király a "csillag" szóra kitolja a csillagot. A csillag rugója keresztezett fából áll, össze lehet húzni, és ki lehet nyomni. A végén szita van, kívül beragasztva, nagy arany csillag tündöklik rajta, bent középen a gyertya, a házba érve meggyújtják.)
HERÓDES ( továbbra is lefogja kezét valamelyik fakardos király ):
Csak aszondom mindegyre
egy árva
csillagocskától ne haloványuljon ez az este! -
mintha volna anilin már. A
hold lámpája
meg csak ne világoljon oly
könnyeden, akárha
volna NIKRIPOLból
a teste.
Katona,
fesse pirosra!!!
KISKATONA:
Hó-napok múlása,
hó-rege rajta,
hó-város kültelkein
hóbefútta pajta.
Hó-égen hó-csillag
karca arany körömnyom,
pásztorkirály bocskor alatt
hó süpped 3 örömnyit.
Hó-Hold elé kúszott ma
hó-bárányka felhő,
s ki nem biztos hogy hó-Szakállas,
ám ki igírt: eljött.
Térdre csak előttük rogy
hó-tevekaraván.
Mária karján
ded Jézus koravén.
Hó-hattyú, hó-ANGYAL,
hó-liba,
cihát havazzatok a Szentcsalád
dunyháiba!
Hótiszta József körül
hó-kutya, hó-macska, hó-tik,
tovább a hóembernél,
legyetek hűk hóttig!
Mert a világ sójával sózott hó
nem lucsok, de tenger:
szívem lökte bölcső rajta -
szívetekig ring el.
HERÓDES:
Jaj nekem, jajj, vaksi lettem én,
Szemem világa oda.
Belefrücskölt ez a fény.
Gáspár, Menyhért és Boldizsár,
csakugyan Ő a Megtartó Király.
GÁSPÁR ( dalfoszlányok távolodóban ):
Aranycsempész is lehettem volna 7 határon át.
De! Most lelkem áldva áldd
Megváltód irgalmát!
MENYHÉRT:
Szemem kökényében fanyar öröm ért.
De félni most már nincsen miért!
BOLDIZSÁR:
Négus hajam Néki gráblázta össze 10 ujjam.
És most kél a halleluja.
És ujjong minden szent,
És szól a hárfa húrja - - -
ISTVÁN ( énekli a Háziak után, ám velük ):
Kelj fel, öltözz fénybe,
Földnek kereksége,
Nézd, miként ragyog rád
Az új csillag fénye!
A kegyelmes Isten
Nem hagyta elveszni
Népét a sötétben.
( magában dünnyögi örömét: )
Bizony mondom néktek,
vére világánál
látjuk meg a Napot is majd...
Vére világánál.
ANGYAL:
Hát,
ADJON ISTEN JÓ ÉJSZAKÁT - - -
A lennie-kell
hátsó ruhatárban
én meg végre visszakapom kabátom-
sálam s csak leadom a szárnyam.
Pierre Emmanuel: Trinitas speculum
Oly titokban munkál a víz
Mielőtt beállna a jég
Isteni válasz sejtelmét
Eképp várja Izrael is
Mohó lángnyelvek kapnak úgy
Csipkebokor ágaiba
Léleknek kell táplálnia
Így szerelemmel a Fiút
Miképp a szél fú neszezve
Termeken át a barlangban
Rád gondol a mondhatatlan
Benned magát megnevezze
Szüzességed által Anyánk
Megdicsőül a Teremtés
Méhed Háromságot hord bent És
Egy kisdedként néz majd ránk
Pierre Emmanuel:
MAGNIFICAT
Miképpen egy forrás nesze
A csöndet fölhangosítja
Éneke világol így a
Korom éjszakába messze
Hová hálóját veti
Mélye finom már az űrnek
Szemében ott elmerülnek
A szentlélek fényei
S kivetett hálóiba fog
Egy reszkető szép csillagot
Bensőbb távolból tündöklőt
Hogy irgalmad végtelenjét
Rejtve Uram megjelenjék
A hajnal kapuja előtt
Menekülés Egyiptomba
Így szólott hozzá az angyal
Fogkátok anyjával a Dedet
Induljatok azonnal
Egyiptomba szökjetek
Szótfogd szamárra paskol
Kelti a Kicsit s Máriát
S mire a kakas szól
Rég az utjukat járják
A gyermekgyilkos had már
Közelükben dúl s kutat
Ám mielőtt elfoghatná
Hármójukat
Út szélén egy pálma hajtott
tabernákulum lett odva
Kopók elől megbújhat ott
A Kisded s anyja szorongva
Csak egy szundikáló szamarat
Találnak a fegyveresek
Békésen a pálma latt
Hol a gyereked
Az enyim Egyszerűn válaszol
Fehéren virágzik a pálma
Fönn S ott van a Ded ahol
Az angyal óva bepólyálta
Ó-német betlehemes
József:
A széna csíp, a szalma szúr,
rongyos tetején a pajta.
Ó, Betlehem! Ó, Betlehem!
Irgalomtalan vagy ma!
Mária:
Józsefem, bízz, jó az Úr!
Istállóval is beérem én.
Nézd, közepében e jászlat,
a kisded itt lesz jó helyén.
József:
Ökörnek s szamárnak szolgál,
jaj, nem az Úrnak, a jászol.
Ó, Betlehem! Ó, Betlehem!
Reánk te ma nem vigyázol.
Mária:
Jámbor minden szamár itten
s az ökröcskéktől se tarst hát,
lehelletük simálja majd
a kisded mezítelen talpát.
József:
Rózsaszirmot ezért kevertem
ökör s csacsi eledelébe,
úgy teszek szénát mindnek elébe,
hogy illatuk keveréke
mézesítse lélekzetük,
melengessék ígyen együtt
a Gyermeket!
Házigazda:
Egy órjás száj felhőket fútt,
s a földeken izzik a jég.
Fagyok sütötték billoguk
bőrömbe, kezem-lábam ég.
Földön-égen nincsen segitség,
mitsem ér hét gyapjúzeke,
tíz nadrágot is húzhatnék,
mégis megvesz az isten hidege.
Öreg lettem. Szebb idő járt még
régen, mikor voltam gyerek.
Hideg van. S hogy e világ megyen,
úgy lesz mindigre hidegebb.
Jirgl:
Errefelé is ismerik a
jövendölést mindenek:
Akkor jő el az Istenfia,
ha bírhatatlan a hideg.
Meglehet, még ma láthatod,
Messiást lát tulajdon szemed,
mert meg így írattatott.
Leindl:
S mert így igaz, már el ne vétsem,
lassún mondom, minden szóra
ügyelve: hogy felettébben
kedves álmodnom Róla.
A Megváltóról, ki születék.
Egy jászolban feküdött,
s egy pár hajolt fölébe még,
pajtában aludt az újszülött.
Rongyos viskó volt csakugyan
és abban az állatok.
Fáradtan vitt oda utam
s lehettem boldog társatok.
Házigazda:
Hiszek neked, hiszek, koma:
álmod a Messiásról szentigaz,
ki istállóban születék -
minket sosem bolonditasz.
Jirgl:
Nem. Hozzá nincsen hasonló.
Hozzá törpék a Föld királyai.
Finom borral hat kőkorsó
fog asztalánál állani.
A trónra száll majd egyszer Ő
s dicsőíti minden dolga.
Tanácsból lesz tizenkettő
s hetvenkettő ott a szolga.
Kik Ábrahámtól lettek mind
s Dávid királyt koronázták.
Hidd el, édes öreg, Leindl,
álmod hiábavalóság.
S mert hosszu még ez éjszaka
s mindenek alunni akarnak,
elég egy lüke strázsa maga,
s te is fordulj be a falnak.
Angyal:
Keljetek, pásztorok,
szóljon is víg torok
a nagy örömről,
ami Megváltónknak
születésén e nap
szívből zörömböl.
Betlehem fele, ím,
menjetek feleim,
a Kisded ott van,
jászolban feküszik
ökör s szamár között
a jászolban.
Egy férfit s egy Szüzet
kulcsolva kezüket
találjátok ott.
Innen ismerszenek
előttetek is meg
ha betoppantok.
Semmit ne féljetek,
csillag fölöttetek
Hozzá vezérel.
Mindőtök kilábal
így az éjszakából,
s Kisdedhez ér el.
Boldizsár:
Bizton az lesz a pajta ott,
fölötte hol a csillag áll
s sziporkákkal attól ragyog
úgy, hogy tanu a jászolnál...
Gáspár:
Előttem is elhaladott,
de már szemem alig látja.
Míg nem indult, a csillagot
csudáltam... Gyerünk utána!
Menyhért:
Szinte vakítón világol,
sosem láttam ilyen fényt.
Itt van a pajta, a jászol,
s a Kisded: anyja mellén
Mária:
A láng-csillag után jövet
leborultok, három király,
ajándokért halk köszönet,
Gáspár, Menyhért, Boldizsár.
A Panel-betlehemes dalai
Balatonfüred, 1986 nyara
Kamarás István groteszk misztériumjátékához
szereplők
Gáspár
Menyhért
Boldizsár
Szomorú bohóc
Wolfné
Pupos teve
Közpásztor
Főpásztor
Pásztorlány
Lüke pásztor
Csodafiúszarvas
Heródes
Mesélő
GÁSPÁR
dala az elgurult origóról
mert elgurult vagy én tőle
hogy vasból van üvegből-e
nem tudhatod milyen messze
s ki vezetne ilyen lesz-e
csámpás csizmámban utána
tévedeztem botorkálva
lábam immár alig érzem
s nem kopott az univerzum
mikronnyit sem lábam alatt
nézem a besüppedt havat
újra befújja a szél szél szél
hallom ám nem tudom soha
hogy honnan zúg és hogy hova
de az elgurultról beszél
SZOMORÚ BOHÓC:
nem váltott me még semmi hajnal
borostás szívvel kócos hajjal
hiába és ezerszer vártam
mint gyerekkoromban a szertárban
CYGNUS betűztem ott a táblát
kitömött madár volt s a tablók
közt félve csengőszóra lestem
úgy várok jelt ma Budapesten
[vagy: vidéki esten]
nem jő álom szememre soha
már induljunk három jó koma
arcaim arcáig evégett
mosdottam le s ágyő üvegek
szesz ne legyen nevem Szomorú
három dimenzió homorú
PÚPOS TEVE:
Bírtam étlen-szomjan,
segítség sehonnan
nem jött. Dűna-recék
nyújtóztak szerteszét.
Könnyebb a tű fokán
lett volna - biz komám -
átbújnom, de aztán
hazavittem a gazdám.
Hiszen én a szolga
volnék, vagy mifene?! -
ki tudja, mi dolga,
ha az úr nincs vele.
Hát hátamon kit nem?! -
mindnyájatok vittem!
WOLFNÉ,
a gépíró kisasszony dala:
elgurult utána űzet
megbicsakló billentyűzet
míg ugrik Ója mindig ő
visszapofáz az indigó
X-ből I-bő kötőjelből
néha három csillag kel föl
akkorra már teleirlak
bocsáss meg tiszta papírlap
álmom lesz vakítón fehér
hó hattyú vagy pöttöm egér
acélzongorám a dolgot
ne szépítsük kicsit boldog
lennék rég volt elfeledtem
fekete égbolt felettem
BOLDIZSÁR,
az amatőr csillagász dala:
aranytól ragyog-
nak az ablakok
az ég mennyei
emeletei
fönn kitárul a
kékben Orion
üvegkapuja
s a harmadikon
fönn fönn mintha lány
volna mindahány
Betelgeuse Rigel
szép Bellatrixszel
az éjen át ők
néznek barátnők
HERÓDES dala:
csak aszondom bömbömbömböm
fuvalkodom gömbölödöm
kezem betlehemig ér el
s ne higgyétek hogy a vér kell
bömbömbömböm néhány titok
az amiért bicskát nyitok
bőrnyakkendőm hüllő hideg
burítgatom bölcsőitek
csak aszondom bömbömböm böm
fuvalkodom gömbölödöm
böm böm böm
DAL A FŐNÖKSÉGRŐL
GÁSPÁR:
ha én főnök lennék
szolga volnék
virághoz
bogárhoz
térdeplőn hajolnék
MENYHÉRT:
ha én főnök lennék
szolga volnék
kávéval
jó szóval
én kinálnám Wolfnét
BOLDIZSÁR:
ha én főnök volnék
parancsolnék
magamra
MÁTÓL TE SZOLGA VAGY
s nem lenne nálamnál szabadabb
LÜKE PÁSZTOR:
ücsörgélő Kolompár
meztélábbal kalimpál
úgy óbégat Kolompár
képe csupa korompor
Devlára rézkolompért
adjatok zsák kolompért
cipellőt csókolom párt
egy másik rézkolompért
pertli lóg cipellőmből
mégsem botlik Kolompár
ingem ingyen körömpör-
költjébe jár kalán bor
s nem kell a két kolomp már
jó kedved add Kolompár
MIND
kereső de soha csiszár
aki velünk jő eleve
Gáspár Menyhért és Boldizsár
Wolfné pásztor púpos teve
melyikünknek nincs otthona
elérje csak ama várost
Betlehem ma minden koma
álma alá kerít vánkost
SZOMORÚ BOHÓC
mélázásom már valahol
város végén szamaragol
egyáltalán mi még számít
kereséli az a számot
egy árva remíztől gyalog
bukdácsolnak az angyalok
PÁSZTOROK:
mókus mókus mókus
hó rege rejtem
fonott kalács mákos
kabátomba rejtem
korom korom korom
hó rege hó hó
szöszke forró zsömlye
degesz zsebünk tömje
ugye Lüke pásztor
hó rege mafla
jóllakatott párszor
nap-lángos hold-kifli
szeretsz szeretsz szeretsz
hó rege róna
mennyi mézes perec
kellene ha vóna
kolibri csíz rigó
hó rege rajta
cipó és origó
só csillag s hó rajta
kenyér kenyér kenyér
mindennapi kenyér
fölött való kenyér
fehér fehér fehér
MIND:
sírnánk szégyen fojtogat
hitünk aranya hiszen
belőled betömni sem
lehet egy vacak fogat
Urunkhoz emelsz tömjént
füstnek hívjuk majd alul
füstből finom hamu hull
megadod magad önként
ím arany tömjén mirrha
azért tesszük elébed
a szemünk könnybelábad
nem leborulunk sírva
királyok Királya vagy
sírásunk legboldogabb
SZOMORÚ BOHÓC
majd fönn fönn fönn égi porondon
ha nem rád kire lenne gondom
kínokra gomboltam tűpárna-
szívem s mintha semmi sem fájna
pedig szorongás és szerelem
játszottak velem mindig velem
s velük én volt alkalom bőven
most hallgathatom hogy IDŐ VAN
gondom ha nem rád mondd meg kire
nem vagyok senkinek semmije
itt néki bár manézsból elcsap
voltam jó fia is tán szétszórt
majd havazni kezdek egyszer csak
egy estén mennyei fűrészport
MIND:
beton-bakonyban korom éjjel
tejfehér fény foly szerteszéjjel
széledt nyájunk egybetereli
szívben ki e titokkal teli
dicsérjen Kisded pásztorének
mielőtt megfürösztenének
pólyál szelíd boci s gödölye
lehellet óv Szentanya öle
kapcánk hólétől lett lucskos már
kicsi Gyermek te ringatózzál
terítünk sorba reád inget
mindjobban melegítesz minket
csönd csönd csönd csak a csengettyűk még
pásztorok Pásztora velünk légy
Balatonfüred Tapolca, 1986 nyarán
Ágaskodók
1996 Karácsonyán
Közöttünk milyen fa, mondd,
melyik csak így égig ér?
Földben a lomb.
Mennyben a gyökér.
Vörösberény, 1996
3 betlehemes
A favágóé
Hagyjuk a parolát!
Bocs.
Csak könyököm karol át.
Ujjam fenyőgyantától ragacsos.
Tapolca, 1994.
A pásztoré
A hirtelen sírás után
már oly türelmes volt,
mint edényével
egy gyantagyűjtő
az összekaszabolt
törzsű fenyő oldalán.
Tapolca, 1994.
A gazd'asszonyé
a fejés után
kézfejével letörölte
a tehénke tőgyéről
az utolsó tejcseppet
s az csillagként
ott remegett rajta tovább
Balatonboglár, 1999. nov.
Aprószentek ideje
Valahányszor e városba vágytam,
előre küldtem szívemet.
Mire odaértem, már dárdákkal volt teli.
S mégsem akarnak végetérni bennem
a Hozzád vezető utak.
Balatonboglár, 1999. nov.
Csikó-betlehemes
Betörnöd már nem kell. Hiába
minden ostor. Vagy szép szó. Úgyhogy
ne adj nékem több kockacukrot.
Vezess csak szíved jászolába.
Tapolca, 1994.
Rainer Maria Rilke:
Geburt Christi
Krisztus születése
Mert nem volt alázatosabb nálad,
bevilágolhattad a mennyet.
Haragvó Ura volt a világnak,
most juhászodva születhet meg.
Csak nem hitted félelmesebbnek
azt, ki nagy? Aki megy mindeneken
át saját sorsa szerint járva.
Mely így haladna, csillag sincs ilyen.
Ők nagyok? Nézz a három királyra
mint öled elébe akárha
ajándékot, drága kincset hoznak,
tán ámulsz e mérgekenTe is - :
s Ő senkihez sem hasonlatos, csak
ruhád ráncain egyet simíts!
Tengerről az arany s fűszer hisz
miért jött? - ha nem tartós örömre.
Ámbra bódító füstje száll itt,
s míg az ember belecsömörödne,
már enyhül, mi kínozta váltig.
Mert a kisded (lásd): megvidámít.
Friedrich von Spee:
Ó, Szentföld...
O Heiland, reiß die Himmel auf..
Ó, Szentföld, Szentföld, máma még
szálljon a földre le az ég,
nyisd ki a mennynek kapuját,
tárj ki mindent, mit lakat zárt.
Ó, Isten, a fönti manna
bárcsak máris harmatozna,
hulljál felhők könnyeivel,
Jákob háza fölött jövelj!
Ó, világ, borulj virágba
hogy a hegy s völgy új zöld ága
közt e bimbó megjelenjen,
Ó, Szentföld, te hajtsd ki menten.
Hol maradsz, világ vigassza,
bizodalmunk visszaadja,
Az égi magasból jöjj le
Közénk a siralomvölgybe.
Ó, tiszta Nap, fényes Csillag,
Szemünk reád mikor pillant?
Nálad nélkül vaksötétben
botorkálunk koldusképpen.
Éltünk nagy szükségben telik
és rajta a vég betelik
úgyis, jöjj hát, kezünk fogva
ínségből vígy otthonunkba.
Hol vigadhatunk, oly hazába!
Hol zönghessük: Néked hála!
Imánk ott légyen örömmé,
s hadd dicsérjünk mindörökké.
9 köszöntő sor 1999-ben
Luca, Luca
kity-koty - - -
kotyogd ki a
titkot:
kölesmagnyi hitet,
fűzbarkányi reményt,
morzsányi szeretetet még akkor
is, ha egy galambcsőrben
tőlem messze már.
Régi és új Karácsonyok dúdolója
- balatonboglári betlehemes 1999 -
Miképp megföstöttek Tégedet
már hajdanvolt mesterek
úgy akarlak idén
is látni én
Szűzanyácska
mellén pihegve
ujjaid közé szőlőszemet
csippentve
vagy éppen sajtocska
után nyúlva
mit a három királyok egyike
hoz ma
jobb az akárha
a bódító tömjén s a mirrha
rajtad keresztpántos pólya
hogy fázós tested
ez este
óvja
Mária
vállkendőjét boglárka
fogja össze
játszol vele
míg a pásztorok
vadrózsabotjukra
támaszkodnak s azok
letűzve máris
gyökeret hajtnak
hogy kosfejű markolatukba
vér szökik
azt hiszem
szelíden kerekedik
feléd az egyik
boci-szem
s az istállónak fala
a csupasz szegletkőig
leomlott vala
s a lyukas tető oly durva
rosta hogy átszitált már
minden csillag rajta - - -
de lám
a pajta
hátterében a hegyek
megett
Heródesék
kik újra meg újra
földerengenek
Királyok imádása
Giotto padovai freskójára
a jászol előtt
már letevék
terhüket
a tevék
megállott csillag süt
pőre púpjaikra
lekerült róluk az arany
a tömjén s a mirrha
az istálló tetejét
Y-águ gerendák
tartják s szárukon
az éji kék dereng át
a szálkás durva fáikon
áttetszik pedig
egy angyal ki éppen
erre repkedik
koronája hozzáhül a kőhöz
már térdepel Boldizsár
homloka izzik a Kisded
lábainál
nézi egyre nézi vár
csak az a másik két király
József ezüst szakálla mögé
szeretne rejtőzni
sebes ács-kezefejét meg födik
ruhája redői
a Föld minden törésvonala
keresztformán fut össze itt
rajtuk boldog a zsámoly mely fölfogja
Mária kösöntyüit
Kinek mi a dolga
Isten angyala vigyáz a Dedre
istránggal ügyel tevére a szolga
e vakolat-menny pedig sohsem pereg le
Balatonfüred Arács, 2000.
Georg Trakl: A megdicsőült ősz
Így múlik el ez az év is, így!
Gyümölccsel, borral szinültig.
Hallgatag erdők ölelik
A hegyoldal szölleit.
Vincellér mondja, hogy JÓL VAN.
A hosszas estharangszóban
Kedvét leli, míg ezalatt
Útra is kélt egy madárcsapat.
Ím a szeretet lágy ideje.
Képről képre tart a folyónak
Kék tükörén lefele
Nesz nélkül egy csónak...
Rilke: József bizalmatlansága
Nem nyílt ki József görcsös ökle,
vesződött vele és szólt az angyal:
Hát nem látod, hogy az ősi hajnal
hűvöse szorult itt redőkbe?
Márián mitől e változás? -
dörmölt és az angyalt kancsin, nézte.
De ekkor már rárivallt: Te, Ács!
Isten munkál itt, nem veszed észre?!
Enged néked, nézd a deszkát, ezt ni -
s te kérdőre vonnád vakbüszkén
Őt, ki képes újrarügyeztetni
még e legyalult fát is tüstént?
És fölfogta. És bele is rémült.
Akkorra az angyal se volt ott.
Lassún csúsztatta alá nehéz, gyűrt
sapkáját. S háladalba fogott.
Babits: Amor Sanctus
Téged egek áldanak,
minden kegyek asszonyát,
Mária!
Bűnösök kiáltanak
e siralomvölgyön át
Mária!
Halld szavunk, töröld le könnyünk,
kérd érettünk szent fiad,
Mária!
hogy majd trónjánál pihenjünk,
a Te érdemed miatt,
Mária!
Trakl: Metamorfózis
Örök fény parázslik bíboran,
Mint egy bünre rőt szív, olyan.
Üdvözlégy, Mária!
Sápadt arcodba pír szalad,
S tested izzik köntös alatt.
Asszonyunk, Mária!
Méhedben édes kín lobbant,
Szemedben boldog fájdalom van,
Mindnyájunk anyja, Mária!
Rilke: Mint aki a Szűzanyához...
Mint aki a Szűzanyához
járult esdőn s betegen,
és meg is gyógyult a zarándok,
most markát botja igen
égeti már akárha zsarátnok,
hát elhajítja, mint karót a venyige.
Szürke karók kazalban, mint kegyhelyen
a mankók, feküsznek idelenn
beteljesítve a csodát?
S hol van a szőlő nélküle? Őt
látod szaladni a híd boltíve előtt.
Boldogok, kik véle futnak át.
Rilke: A nagy havak emléke
A nagy havak emléke
elhaloványul ma,
vörössárga s szőke
föld villan ki újra.
Egy szorgos vincellér
ásóján ilyen a föld,
s nem feledte, mindennél
gyönyörűbb a zöld,
ha majd a kordondrótok
között a szőlő kihajt,
s őt rokonmód ott
átöleli kacsaival.
