REGENLIED
Herbert Zinkl versei
Németh István Péter átköltésében
1999
Balatonfüreden a szerző kiadásában
Herbst
Im Herbst
werfen die Nebel
schwarze Anker aus
fischdurchflochten
sinken sie lautlos
in den wichen Grund.
Am Anker: Du
wie der blau Wal
an der roten Harpune.
Ősz
Ősszel
a köd kiveti
setét hálóit
megmeríti némán
s halakkal lesz teli
mire mélyre ér.
Vergődsz köztük
te is, mint kék cet
a piros szigonyvégen.
Fiebertraum
Ich hör im Wind die Büsche flüstern
Gardinen blhn sich wie ein Segeltuch.
Ein braunes Pferd hebt seine Nüstern
und spürt: noch immer Schneegruch.
Da ist ein Schatten wie vom Pferde
der wchst und dehnt sich, streift mein Haaar...
Mein Haar ist Gras aus dunkler Erde.
Die Mutter meint, es wird ein gutes Jahr.
Ich greife in des Windes Flanke
er netzt die Fingerspitzen mir so kühl.
Am Fenster eine Eufranke
die steigt und findet mehr kein Ziel.
Lázálom
Szél csisszen félre bokorágról.
Függönyöm libben, vitorlafehér lesz.
Egy barna ló orrlyuka tágul -
még mindig hószagot érez.
Lóé is lehetne ez árnyék
mint a hajamba belélegel...
Még mielőtt dús fűvé válnék.
Anyám azt hiszi, jó év jön el.
Megérint csak a szél, hogy aztán
ujjbeggyel tapintsam a fagyot.
Már ablakomig ért a borostyán.
Mi cél fele tart, ha rajtam túlfutott.
Morgen
Aufbruch der Krne die Stille zerbirst
Hell braust ihr Frühgesang bis an den First!
Da reit es die dmmernden Sulen empor
aus Andacht und Schweigen und sie erdröhnen.
Was ich an seltsame Trume verlor
schrickt auf. Wird es sich wieder gewöhnen.
Reggel
Indulnak idén is hosszú útra a madarak,
csivitük hallom, nézem röptük az ég alatt.
A derengésben obeliszkük magaslik, akár
a nagy csöndre emelt hallelúja.
Zavaros álmom volt, amit értek ugyan már,
de meg lehet-e szokni újra meg újra?!
Oktober glüht
Im Brombeerlaub glüht der Oktober
sommermüd fllt
Gold und Zinnober
leis ins Erstarren der Welt.
Am Pretuch, vom Moste durchronnen
drngt sich der Schwarm.
Tag hlt versponnen
Wabe und Weinfa noch warm.
Nun trinke auch du von dem schweren
Blute der Zeit.
Sommer mu gren
Wege im Dunkel sind weit.
Október izzik
Földiszederben izzik október
a fáradt nyár oda
Minden arany és cinóber
halk lett a világ mily csoda
Kendőből csavart must
darázsrajt csal illata
A lépviaszt és a hordókat most
még a Nap melengeti maga
Tölts hát - fénylik az idő bora
s ez ital bizony nagyon nehéz
A nyárnak ki kell forrnia
mielőtt a téli sötétbe vész
Verschollen
Wind
blaugefiedert am Morgen
kommt aus Fernost
dort ist ein Freund
lang verschollen.
Wind
rotgefiedert am Abend
kommt aus Südost
dort bin ich selbst
lang verschollen.
Eltűnés
Szél fú
messzi keletről
kékes a hajnali ég
egy közeli barátom
veszett ott épp
Szél fú
a déltengerekről
rőt az alkonyi égbolt
valahol ott feledtem
magamat épp ott
Über die sieben Hügel
Über die sieben Hügel
bin ich gewandert,
tage aus flüssigem Erz
gestockt mir am Fu,
dürstend an Brunnen
gewaltiger Sommer.
Vergossen der Stahl
tiefer gegraben
die Brunnen.
Über die sieben Hügel
bin ich gekommen.
Schmerz
gefiltert durch Zeit
blüht mir am Weg.
Hét csúcs fölött
Hét csúcs felé
vándoroltam,
folyó ércből való
napok szúrtak lábamba,
szomjazva álltam a
vad nyár kútjainál.
A kutak mélyére
volt az öntöttvas
elásva.
Miután a hét csúcsra
följutottam én,
időszűrte fájdalom
virágzott végig az
utak mentén.
Geburtskirche
Wer hier Eintritt will
mu sich bücken,
die Stirn stöt an
und die Gedanken.
Die brtigen Engel
im Schwarzen Ornat,
wie behelmt so behütet,
verqualmen mit Weihrauch
zur einstigen Armut
einzig das Licht.
Griechisch im Falsett
umknien uhre Stimmen
den herabgefallenen Stern,
das Ikonengold!
Wo in dem Stall
die arme Krippe stand.
A Születés temploma
Mindannak, ki csak belép ide,
mélyen meg kell hajolnia,
biccentve önkéntelenül is
igazat ad homlokunk.
Szakállas angyalok
koromszín köpenybe burkolózva
vigyázzák, hogy a tömjén
ne szűnjék füstölni
s a valahai nyomorúság emlékezetére
mindig égjen a mécses.
Szólanak görög fejhangokon
majd elcsuklanak a szavak
a lehullott csillag
ikonaranyától!
Éppen itt, ahol az istállóban
a szegény jászol áll.
Zu Kanaan
Zu Kanaan und Kapernaum
sind die Wunder verbraucht.
Der Kibuzzim Manna
aus Datteln und Sesam
ist kuflich,
denn nicht mehr
vom Himmel geregnet.
Die Steine reden
in anderen Sprachen.
Unter den Fischern
am Genezareth-See:
verkappte Soldaten,
kein Simon
Menschen zu fischen.
Nur die leisen Wasser
des Jordans
reisen wie ehdem
ins Salzmeer,
erzhlen die Bibelgeschichten
in neuester Fassung -
doch keiner hört zu.
Kánaán felé
Kánaán és Kapernaum felé
elfogytak a csodák.
A kibuc mannája:
datolya és szezámmag
mind megvásálható,
nem hull az az égből
soha többé.
A kövek egy másik
nyelvet beszélnek.
A Genezáret tónál
halászoknak
álcázott katonák,
nincs Simon
hogy embereket halásszon.
Csupán a Jordán
halk vize
folyik eképpen
a Holt-tengerbe
s habok mesélnék
a bibliát új olvasatban,
ha volna ki rájuk figyelmezne.
Gethsemane
Im Garten zu Gethsemane
hat sich wenig gendert:
Ein Trupp junger Mnner
im neuesten Drillich,
Lanzen verstauscht
gegen Mpis.
Auf den Tribünen
das neue Publikum
zu alten Spiel.
Dem schweigenden Ölbaum
- htte er Zungen! -
zerreien Kavernen
des Leids
Rinde und Stamm.
Getszemáni-kert
Alig változott valami
a Getszemáni-kertben:
A fiatalok manapság
hármasban járnak,
A lándzsás pribékeket
a katonai rendészet járőrei
váltották föl.
A nézőtérről az új publikum
egy régi játékot szemlél.
S ha csak szót is ejtene
e sziklasírokba zárt kínokról
egész törzsével beleroppanna
a hallgatag olajfa.
Vera Ikona
Welches Antlitz du abnahmst
mit dem Tuch,
von so vielen Zungen zerfasert,
um es dem Einen Einzigen
zuzusorechen:
Es war eines Gekreuzigten,
Vera Ikona.
Und kein Hahn krht darnach
wessen,
denn gleich wiegen alle Opfer
und fadenscheinig wie dein Tuch
unser Hoffen auf Wandlung,
nach diesen zweitausend Jahren.
Vera Ikona
Az áldozatok letörölt
arcain hány kendő
vásik el,
míg eljutsz végre az Egyetlenegyhez,
hogy szólítthassad Őt,
a Megfeszítettet.
Övé az Igazi Kép.
Olybá vétetett azóta minden meggyilkolt.
Cérnavékony a mi hitünk,
akárha a kendőd
kétezer év után.
Quelle des Apostels Andreas
(Wallfahrtsort der Griechen)
Dem blinden Seefahrer
vor zweitausend Jahren
benetzte der Qellenfinder
die toten Augen.
Da sah er
und schaute Zypern.
Die Alten sagen
wer aus ihr trinkt
verfalle der Liebe.
Ich, heiliger, Andreas,
trank daraus.
András apostol forrása
(görög legenda nyomán)
A vak tengeri hajós
kétezer éve
belehajolt e forrásba
s visszakapta szemevilágát.
Végignézett a szigeten,
látta Ciprust.
Azt mondják a vének,
hogy aki ebből iszik,
megszerelmesedik nyomban.
Könyörögj érettem, Szent András,
kortyoltam belőle.
Verbannt
Nach Jahr und Tag noch
deine Stimme,
verschleiert von Trauer und Zorn:
Ich werde nie mehr
in der goldenen Muschel Kyrenias
meinen bitteren Türkischen schlürfen,
meinem Schritt ist das Echo verwehrt
im Famagustas Wllen,
meinem Blick der Flug
die Maulbeerbaumhügel hinaus,
zum Kloster des Heiligen Andreas.
Als sagtest du:
Man hat mir
mein Auge ausgerissen,
den Arm abgehauen,
dn Fu gefesselt,
trotzdem lebe ich -
aber wie.
(Der Krieg im Sommer 1974 löste auf Zypern groes Flüchtigselen aus.)
A menekült
Napok teltek, esztendők múltak,
a tehangod még most is
bánattal s a haraggal terhes:
Mióta kiűzettem
Kyrenias aranykagylójából,
keserű az én török léptem,
bátortalan jövés.menésem visszhangzik
Famagusta hullámaiban,
míg visszarévedek
a szamárkenyérfa felé,
egészen Szent András klastromáig.
Miképpen mondtad:
Szemem kivájva,
karom leszakítva,
gúzsbakötve a lábam.
Mivégre, hogy
mégis élek?
(A költő jegyzete: Ciprusról az 1974-es, úgynevezett Nyári háború után indult el a menekülthullám.
A fordító jegyzete: 1974. július 20-án Törökország megszállja Észak-Ciprust.)
Zyprische Erde
Wo du hier grbst
hat einer vor dir
sein Haus bestellt
sein Feuer gehütet
die Sterne beschaut
um Regen gefleht
vor Blitzen und Donner
gezittert.
Wo du hier grbst
hat einer
geliebt
gelitten
den Kreis gerundet
vor dir.
Ciprusi föld
Ha itt ásni kezdenél,
megtudnád: hajdanán valakit
már óvott házfedél,
s ember gyújtott kályhájába itt.
Itt járt-kelt a csillagok alatt, s itt
hullt rá éppen eső, és
villant felette a menny. S ahogy hallatszik
ma is: ugyanúgy gördült a tájra az égdörgés.
Ha ásni kezdenél emitt,
megtudnád: hajdanán valakit
úgy fogott el a szenvedély
és
úgy a szenvedés,
hogy nem veled zárult először
be a kör.
Reisegepck
Zwischen Hemd und Sandale
verstau ich
das Rauschen des Meerse
den Wind von den Hügeln
das Rot von Hybiskus
Oleander
der Jakeranda
gelichttetes Blau
die Stimmen der Freunde
und ganz obenauf
die Hoffnung auf Rückkehr
in disem
oder im anderen Leben.
Utipoggyász
Ing és szandál közé
becsomagolom
a tenger zúgását
a hegyek közt fúvó szelet
hibiszkuszbogyók pirosát
Jakeranda
oleanderillatát
menny kékjét
barátok szavát
és legfölülre teszem
a visszatérést
ide még ebben
vagy egy másik életben.
Regenlied
Die Schiffe,
nach Osten den Bug,
versprechen uns Regen.
Er wird
die Trauben runden,
die Oliven schwellen,
dem Durst
einen Vorrat lagern,
auf Zeit.
Die Feuer löschen
wird er uns nicht.
(Weht der Levantis, ein milder Ostwind, stauen sich an den Bergen Zyperns die Wolken. Legt er sich, fllt Regen.)
Esőének
Keletre tartunk,
Bug fele, s esőt
jeleznek a hajón.
A szőlőfürtök
pattanásig teltek,
dagadnak pufók olajbogyók,
egy időre
elegendő tartalék lesz mind
a szomj ellen.
Ám a jövendő tüzek
olthatatlanok már.
(A költő jegyzete: Levantei szél fú, enyhe keleti, s Ciprus hegyei fölé hajtja a felhőket, mik összeállnak, s lezúdula z eső.)
Juninacht am Balaton
Sechs silberne Brücken
baut der Mond
über den Balaton
sonntags
eine goldene.
Auf welcher du wandelst
jede endet
zwicshen Sternen.
Nachts noch die Rucherstbchen
des verbrannten Junitags
spter im Schlaf Schrifte
vom Reigen ums Feuer
halb Tanz und halb Flucht
Hand in Hand mit dem Nchsten
und an den Nchsten gelegt.
Der schrille Dudelsack
die dunkel vibrierende Saite
Musik aus der Erde erinnert
ab dem zum Spiegel des Monds
geschliffenen See.
See aus der Zeit
da Orion und Mars
und die milchige Schleifspur
der Schöpfnung
noch nicht bennant war.
Werden sie demnchts
wieder namenlos funkeln
über dem verbrannten Rückstand
unsrer verwilderten Tnze.
Júniuséj a Balatonnál
Hat ezüst hidat
épít a hold
a Balaton vizén
meg egy aranyat is
vasárnaponként.
Válasszad bármelyiket,
a csillagok közé
ívell mind.
A júniusi napok
ellobbant füstrudacskákká
lesznek az álmokban -
a tűzkörüli tánc
meg félig menekülés már
kéz a kézben tovább
beléfogódzva a másikba.
A fölbuffanó duda
a sötéten penegő húr
a földből támadt zene
akárha az elsímuló habokon
lebegő Hold tüköre
Tó az időből
ott az Orion és a Márs
és a Tejút köszörűnyoma
a Teremtés koronája
a még meg nem neveztetett.
Ám újra s újra ha névtelenül is, de
fölszított csillagokként fognak e sorsok sziporkázni
az elvadult táncunk hamuja felett.
Danksagung
Ich danke dir
für die fünf Finger
meiner rechten Hand
und für die fünf
meiner linken,
da sie mir dienten
mit Tastsinn und Kraft
als Werkzeug
wie keines besser erfunden,
da sie,
was ich dachte,
in Scrift übersetzten
und, wen ich liebte,
fühlen lieen,
da ich es tat.
Ich danke dir
für Auge und Ohr
und alle Sinne
die Welt zu erfahren;
für meine Füe,
da sie mich trugen
wohin es mich trieb -
und zuletzt und zuerst
danke ich dir
für die Gewiheit,
da einer da ist
dem ich es danke.
Hálaének
Áldalak Téged
a jobbkezem
öt ujjáért,
és a balon
a másik ötért is,
hogy úgy szolgáltak engem
mint valami derék szerszámok,
ennél jobbat senki sem
találhatott
volna ki,
áldalak minden gondolatomért
amit csak írásba foghattam,
és áldalak azokért, akiket szerettem,
akik láthatták mind,
amit csak cselekedtem.
Áldalak Téged
a szememért
a fülemért
és mindazon értelemért
amivel birtokba vehettem e világot:
a lábamért hogy utjaimon vittek engem
ahova csak akartam -
s, most egyszer és mindenkorra áldalak én
mindezért, miből tudhatom
hogy valaki van ott,
kinek mindezt megköszönhetem.
1997. április
Vörösberény
A Leykam Kiadó estjéről a veszprémi Napló számolt be:
"Baráti hangulatú, a jó szomszédságot jelképező könyvkiállításnak adott otthont kedden délután [22-én] a vörösberényi Balaton Akadémia. A négyszáz éves múltra visszatekintő osztrák Leykam Nyomda és Könyvkiadó rendezett kiállítást könyveiből, és egyúttal bemutatkozott a Grazban élő sokkötetes író, költő Herbert Zinkl.
...Ringhoffer Mónika, atalálkozó háziasszonya Herbert Zinkl verseit mondta el németül, majd Németh István Péter, az akadémia tanára a Ciprusi föld című Zinkl-verset olvasta föl saját fordításában. Herbert Zinkl egyébként erősen kötődik Ciprushoz, több mint negyven alaklommal járt a görögök és a törökök által 1974-ben kettéosztott szigeten, derült ki a beszélgetésből és a költő verseiből, amelyeket a találkozó végén pévasott fel, megemlítve, hogy a megosztottság sebei azóta sem gyógyultak be Cipruson."
(Kellei György)
1998. október
Balatonboglár
Herbert Zinkl három versét olvasom föl, Kedves Vendégeink!
Az első két darab az 1973-ban megjelent Háló a létezésben (Anker im Dasein) című kötetéből való: az Ősz és a Lázálom címűeket. Egzisztencialista fájdalom és szépség van jelen egyszerre ezekben a míves opuszokban. Az egyéni lét szorongó fölmérésével találkozunk bennük hitelesen és fegyelmezetten. Aztán eltelik több mint egy évtized, s az osztrák költő Cipruson is olyan élménnyel szembesül, amely túlmutat immár a költői én árvaságán a Ciprusi föld című versében. (Zypern Lyrisch, Limassol, 1987) A mi Papp Árpádunk is járt Cipruson, s az ottani képek szintén ( például Szent Miklós mérges-karmolású macskái) örök emberi törvényekre figyelmeztették. Az ő szavával ilyenkor az történik (Éjjel, Olympiában című verse szerint), hogy
Valaki odahajolt hozzád, s te gy gyufád
apró lángjával kiemeltél,
egyetlen pillanatra,
egy megfejthetetlen arcot
az örökkévaló sötétből
Aki egy, a másik ember sorsát csak gyufalánglobbanásnyi időre is átérezi, ezzel az antropológiai és idő-élménnyel találkozik, akár Herbert Zinkl és Papp Árpád, a legtöbbet teheti és teszi mesterségének eszközeivel.
1999 nyara
Herbert Zinkl és íróbarátai is részt vettek a Pannónia dicsérete elnevezésű nemzetközi írótalálkozón.
Keszthelyen amikor fölolvasott, bevillant, hogy mi köti össze a Festetics kastélyt az ő szülővidékével:
ugyanis 200 éve, hogy Festetics György, a keszthelyi gróf az első, Balatonon sótszállító gályáját, a Christoph-ot felújítatta s vízrebocsájtatta immár Phoenix-re keresztelve. Triesztből még hajóácsot is hívatott a fenékpusztai arzenálba, nem mást, mint Antonio Borrit, azaz Bori Antalt, akiről Sági Károly oly pontos és megkapó portrét rajzolt. Cséby Géza (éppen a hajóról beszélt ő is e teremben) A porából megelevenedett Phoenix című tanulmánya dolgozza fel a bicentenáriumára, mára harmadszori megtestesülését váró hajó történetét. Kilencven láb hosszú, kétárbocos, szines magyar lobogóval , Somogyból való hajódeszkákkal, ötvenkilenc tátikai faragott fával (amiken a vízrebocsájtásakor csusszant), 8 pár kőrisfa evezővel, Grazból hozott szögekkel - melyek a kapfenbergi, Erstherzog Johann, az osztrákok Széchenyi Istvánja alapította vasgyárból kerültek ki - 600 és 400 font súlyú vasmacskákkal, - olvasható Cséby Géza tanulmányában - szelte a hullámokat Fenékpusztától Keneséig és vissza, benne 4 ággyal, tíz szekrénykével, egy vörösre festett asztallal, s a hajószoba falán Szent György képével.
Herbert Zinkl 1929-ben született kapfenbergben, s a vasmegmunkálás minden csínyját-bínyját ismeri fiatal kora óta. A kétkeziek munka- és anyag-tisztelete, a valóságtól el nem rugaszkodás, de kiváló elvonatkoztatás jellemzi költészetét (v.ö. A hét magaslat, Júniuséj a Balatonnál etc.) Igazi tárgyias költő, aki az eszterga fölötti szikrákat látja a Tejútban. Mint a mi Illyés Gyulánk: "hagynátok szégyent vallani / kovács dédapám ujjai?"
Bibliai tájakon íródott versei (Kreuzfahrt, 1995) az egykor történtekre rímeltetik a mai eseményeket, de vigyáz arra a szerzőjük, hogy mégsem a groteszk fele vigye el a költemények hangját, inkább valami modern hierofanizmust érzünk ezekben az opuszokban, ahogy az örök emberi találkozik az istenivel.Vera Ikona című verse például Pierre Emmanuel Veronika című szabadversével testvér, hiszen mindketten a Jézus halála utáni áldozatokért szólnak.
Nem mondhatok mást, mint azt, hogy rokonszenves kortárs líra az övé. Herbert Zinkl dalaiban ott a német s osztrák lied minden hagyománya, de a rilkei muzsika is.Nékünk, magyar olvasóknak tán nem kis meglepetés lesz az a metaélménye, mely Kosztolányi Dezső Hajnali részegségének utolsó soraihoz hasonlóan valaki ismeretlen nagy Úrnak megköszöni az egyéni létet. E záródarabig kísérjék bizalommal e kiadványba került Herbert Zinkl-verseket!
Németh István Péter Balatonboglár, 1999 augusztusa
